A politikai vezetők állami és önkormányzati szinten is hoztak jó és rossz döntéseket. Jó döntés, hogy 2015-től kötelező lesz a szelektív hulladékgyűjtés. De ezzel ellentétes, és nagyon rossz döntés arra hivatkozva megszüntetni az iskolai papírgyűjtést, hogy kereskedelmi tevékenység, amire az iskola nem jogosult.
Jó, hogy még mindig vannak környezetvédelmi pályázatok. Rossz hír, hogy egyre kevesebb. És nagy részüket nem is az állam finanszírozza, hanem az EU.
A kormány legnagyobb eredményének tartott rezsicsökkentés is felemás. A lakosság zsebében ugyan több pénz marad, és ez jó, de a szolgáltatások díjának csökkentése nem ösztönöz víz- és energiatakarékosságra, és ez nem feltétlenül jó. Persze ha a hulladékszállítási díj is csökken, az nem csak a lakosság, hanem a környezet szempontjából is jó lehet, mert így inkább elvitetik az emberek a hulladékot, nem kerül a bokor aljára. De nem mindegy a csökkentés mértéke, mert a szolgáltatók könnyen tönkremehetnek az alacsonyabb díja miatt. A modern hulladékfeldolgozók létesítése, a régi lerakók felszámolása, rekultiválása is jó ötlet, de még jobb lenne ha a régi lerakókban lévő hulladékokat (legalább részben) nyersanyagként hasznosítanánk. Ez is egyfajta újrahasznosítás, ami környezetvédelmi szempontból sokkal jobb, mint a lerakás.
Ha már az energiát emlegettem: a megújuló energia jó megoldás lehet a fosszilis tüzelőanyagok helyett, de hazánkban ma még lassan terjed. Nem feltétlenül a paksi atomerőművet kellene bővíteni (sőt, már az atomenergia kiváltásán kellene gondolkodni). Jobban tennék a magyar állami vezetők, ha inkább a megújuló energiát támogatnák. Az helyben van, tehát a kőolajjal, földgázzal és a paksi bővítéssel szemben nem függ másoktól (pl. oroszoktól, orosz-ukrán vitától, stb.), olcsó is, nagy mennyiségben rendelkezésre áll, sokoldalúan hasznosítható és még a környezetnek is jobb lenne. Persze, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, más országokban sem jobb a helyzet...
(Kép forrása: http://2.bp.blogspot.com/-EwMfkqd00j8/UtLLFA1CGSI/AAAAAAAAAAk/B5ZiM6HOGpI/s1600/40.jpg)
Sajnos ma Magyarországon az atomenergia és a fosszilis tüzelőanyagok adják a legtöbb energiát. A fosszilis tüzelőanyagok használata azért sem igazán szerencsés, mert szennyezik a levegőt, és Magyarországon légszennyezettségi problémák is vannak. Az EU már kifogásolta hazánk nagy PM10 (hétköznapi nyelven: szálló por) szennyezettségét, mégsem teszünk ellene semmit. Sőt, fakivágásokkal súlyosbítjuk a helyzetet! Főleg Budapesten, ahol sok ember él viszonylag kis helyen, és a nagy forgalom miatt a közlekedés, télen pedig még a fűtés is szennyezi a város levegőjét. Tehát éppen ott vágnak ki fákat, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. (Pl. hiába derült ki, hogy törvénytelen volt a Kossuth téri fakivágás, azok a fák már nem nőnek vissza... És most az egyik legnagyobb közparkot, a Városligetet is beépítenék múzeumokkal...)
Ha már legnagyobb természeti kincseink, a fák életéről és pusztulásáról van szó, érdemes megemlíteni, hogy természetvédelemben mindig élen jártunk Európában, de ez az utóbbi néhány évben megváltozni látszik. Erre a legjobb példa szintén egy fa, a fehér akác hungarikummá nyilvánítása. A fehér akácot kb. 200 éve telepítették be Észak-Amerikából, hogy megkössék az alföldi homokot. A homok megkötésére tényleg jó, (bár nem állítanám, hogy a magyar fajok mind alkalmatlanok erre a célra, érdemes lett volna néhányat kipróbálni), sőt, még mézet és faanyagot is ad, és természetesen ugyanúgy oxigént termel, szén-dioxidot és más szennyezéseket köt meg, mint a többi fa, de mégsem igazán illik a magyar tájba, és gyorsan terjed, néha más (akár őshonos) fák rovására is. Túlzás lenne kivágni az akácosokat, ez igaz, de nem kellene tovább terjeszteni, ültetni, és ahol elpusztul egy akácfa, ott őshonosra lenne érdemes cserélni. Hungarikumként védeni viszont szakmai és kulturális szempontból is nagy hiba!
Ember és természet viszonyát az is beárnyékolja, hogy miközben az EU támogatja a természetközeli gazdálkodás minden formáját (pl. a biotermelést), Magyarországon beszántották az egyik legnagyobb biogazdaságot Kishantoson... Szavakban persze nálunk is fontos már a biotermék, a helyi termék, a természetközeli gazdálkodás, de ez az esemény nem ezt mutatja... (És a fenntartható falvakat is az ott élő közösség tartja fenn, az államnak semmi köze hozzájuk...)
Összességében azt láthatjuk, hogy a politikusok, állami döntéshozók számára a környezetvédelem sajnos nem tartozik a fontos szempontok közé. Néhány jó példát leszámítva (pl. hogy az önkormányzat döntésének köszönhetően nem nyílt bánya Zircen a természetben, stb.) a környezetvédelem helyzete egyre rosszabb. A magyar állam (és ennek következtében az ország) környezetvédelmi szempontból nincs a helyzet magaslatán, voltunk mi már ennél sokkal jobbak is... De vajon a cégek javítják vagy rontják az összképet? Ő is úgy bánnak a környezettel, mint az állam, vagy felelősen gondolkodnak erről a témáról?
Ez cégtől és cégvezetőtől függ, mindenhol más.
Vannak kifejezetten környezetvédelmi cégek is, akik környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtanak akár más cégeknek, akár a lakosságnak. Ők nyilván felelősen gondolkodnak a környezetről, és tesznek is érte. (Ez a leírás a környezetvédelmi magáncégekre vonatkozik, nem a hulladékos vagy parkfenntartó, stb. közszolgáltató cégekre. Azok a közszolgáltatók legtöbbször a helyi önkormányzat tulajdonában vannak, és annyira fontos nekik a környezetvédelem, amennyire az önkormányzatnak fontos. De a legtöbb településen jól, vagy legalább elfogadhatóan működnek.)
Más cégek, akiknek nem a környezetvédelem a fő szakterületük, elég vegyes képet mutatnak. Egyeseknek fontos a környezetvédelem, odafigyelnek arra, milyen anyagokat használnak, mennyi energiát pazarolnak, miből mennyit bocsátanak ki a környezetbe, sőt, néha környezetvédelmi eseményeket is szponzorálnak, fákat ültetnek, stb.
Más cégek megszerzik ugyan az ISO 14001 minősítést vagy valamilyen ökocímkét, környezetbarát termék védjegyet, de ezt főleg marketing szempontok miatt teszik.
Vannak olyan cégek is, akik anyagi okokból vagy kényelmi szempontok miatt nem foglalkoznak a környezetvédelemmel, sőt, akár még a biztonsággal, az emberéletekkel sem. Erre talán a legjobb példa a MAL Zrt. hanyagsága miatt 2010. októberében bekövetkezett kolontári vörösiszap-katasztrófa.
Az első két csoport lassan növekszik (és nem is mindig lehet elkülöníteni, hogy egy cég melyikbe tartozik a kettő közül), a harmadik talán zsugorodik, de a legtöbb cég ma még a három kategória egyikébe sem sorolható. A tipikus magyar cég akkor védi a környezetet ha muszáj, vagy ha közvetlen anyagi haszonnal jár. Pl. víz- és energiatakarékoskodnak, néha újrahasznosítanak, mert ezzel csökkenthetik a költségeiket, de a kibocsátásaikat már nem figyelik, mert azok folyamatos mérése, elemzése, tisztítása költségekkel jár, ezért csak annyira fontos nekik, amennyire a törvények és a hatóságok rászorítják őket. A legtöbb helyen környezetvédelmi munkatársat is csak azért vesznek, fel, mert valamilyen jogszabály előírja, de egy vállalatnál általában csak egy ilyen ember dolgozik, sőt, sok helyen külsős környezetvédelmi céggel dolgoztatnak, így egy ember akár több cég környezetvédelmi feladatait is elláthatja.
Sok helyen nem is önálló szakterület a környezetvédelem, gyakran összevonják munka- és tűzvédelemmel vagy minőségbiztosítással, és ezekben a munkakörökben legtöbbször jobban megkövetelik és fontosabbnak tartják a másik végzettséget (munka- és tűzvédelmet, vagy minőségbiztosítást), mint a környezetvédelmi hozzáértést. A környezetvédelmi végzettség nem is mindig feltétel, inkább csak előny. Abból is látszik egy cég környezetvédelmi elkötelezettsége és a környezetvédelmi menedzsment színvonala, hogy milyen állást hirdet a cég. Ha tisztán környezetvédelmi állást, akkor nagy valószínűséggel fontosnak tartja a környezetvédelmet, de ha összevont munkakört, akkor csak azért vesz fel környezetvédelmi munkatársat, mert muszáj.
De ha már van környezetvédelmi munkatárs egy munkahelyen, akkor általában az ő lelkesedése, kitartása, a munkájának a vezetés általi támogatottsága, és az alkalmazottak hozzáállása (elfogadó vagy ellenálló magatartása) határozza meg a cég környezetvédelmi színvonalát. A lelkes környezetvédelmi munkatársak akár összevont munkakörben is sokat tehetnek cégen belül a környezetvédelemért.
Környezetmenedzsment terén tehát jobban állunk, mint a környezetpolitikában, de még mindig van mit javítani, még mindig vegyes a kép, és sok helyen még mindig a szűk látókörű, pénzközpontú gondolkodás a környezetvédelem legnagyobb gátja. Sokat kellene még fejlődnünk ezen a területen is...
1. rész: A magyar környezetvédelem - Bevezetés
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
5. rész: A magyar környezetvédelem - Fenntartható fejlődés
6. rész: A magyar környezetvédelem - Hulladékgazdálkodás
7. rész: A magyar környezetvédelem - Klímaváltozás
8. rész: A magyar környezetvédelem - Környezet és társadalom
Kapcsolódó cikkek:
9. rész: Mit tehetünk? - Környezetpolitika és menedzsment