A gyerekek még élvezik a szemétszedést, papírgyűjtést, lelkesen etetik a madarakat, de mi, felnőttek gyakran elfelejtjük ezeket. A gyerekek még szívesen mennek ki a természetbe is (persze a modern, városi gyerekek között már sok olyan van, aki elvan egész nap bezárkózva, de ha egyszer véletlenül kimennek a természetbe, az nekik is nagy élmény), a felnőttek rohanó életmódja viszont már nem mindig teszi lehetővé ezt.
Sok gyerek nem szereti a zöldséget, gyümölcsöt, de ha rögtön a kertből fejthetik és ehetik a borsót, bokorról a málnát, fáról az almát, akkor ők is megszeretik.
Tehát az a helyzet alakult ki ebben az országban, hogy a gyerekek, akik még ösztönös természeti lények, ösztönösen vonzódnak a természethez, szívesen mennek ki, és gyakran kérdezik a szülőket, hogy "Ez milyen virág?" "Az milyen bogár?" "Milyen madár van ott?" stb, de ha a szülők nem tudnak válaszolni, vagy ha az iskolában biológiaórán csak könyvből tanulják a növények nevét, a rovarok testtájait, vagy a gerincesek csoportjait, akkor hamar megunják és kiábrándulnak a természetből.
És mit tesznek a mai kiábrándult felnőttek a környezetért? Nem sokat. Ameddig a társadalom nagy részének megélhetési problémái vannak, addig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy megismerjék a védett állatokat, növényeket, helyi terméket vásároljanak, környezetbarát címkéket keressenek a boltban, vagy szelektíven gyűjtsék a hulladékot (ami egyébként 2015-től kötelező lesz!), stb.
Az egyének nem tesznek sokat a környezetért. Ami közös, azzal nem foglalkoznak, lusták vagy időhiányosak, kifogásokat keresnek. Persze vannak néha akciók, világnapok, de ezekben sem vesz részt sok mindenki.
- Sokan mennek a rendezvényekre világnapokon, a Föld Napján, Madarak és Fák Napján, Autómentes napon, stb. de a többség csak ezeken a napokon gondol a környezetre.
- Szemétszedéseken is mindig sok ember van, de valahogy mindig újratermelődik a hulladék...
- Sokan biztatják a gyereküket, hogy vegyen részt az iskolai papírgyűjtésen, de csak kevesen gyűjtenék otthon a papírt, ha nem lennének ilyen akciók. (És lehet, hogy hamarosan nem is lesznek, mert jövőre megszűnik az iskolai papírgyűjtés. Azzal az ürüggyel, hogy ez kereskedelmi tevékenység, amire az iskolák nem jogosultak.)
- Helyi piacra már egyre többen járnak, mert egyre több nyílik, de a legtöbb ember nem nézi, honnan vásárol, az ár a fontos nekik.
- Környezetbarát termékeket sem vesz mindenki.
- Nagyon elterjedt a gépkocsihasználat is a tömegközlekedés helyett.
- A víz- és energiatakarékosság sem fontos mindenkinek, akinek mégis, annak is csak megélhetési szempontból (hogy kevesebbet kelljen fizetni a közszolgáltatásokért).
- A felelős állattartás sem jellemző mindenkire, sok a kóbor kutya és macska az utcákon.
- Szoktak még erdőben kirándulni, túrázni az emberek, de már egyre kevésbé ismerik a növényeket, állatokat és az erdőben hagyják a hulladékaikat.
- Sokan rászólnak a gyerekükre, ha letépi a mezőn a virágokat, de megveszik a piacon árult védett hóvirágot.
Kik tesznek a környezetért?
- A lakosság? Egyesek igen, mások nem. Általában elvárják az emberek a tiszta környezetet, de nem tesznek érte.
- A cégek? Ez változó. Sok cégnek fontos az ISO 14001 minősítés vagy más környezetvédelmi tanúsítvány (pl. környezetbarát termék védjegy) megszerzése, de nem lehet tudni, hogy melyik cég szeretné ezt üzleti megfontolásból megszerezni (ezt hívják zöldre festésnek: úgy tesz a cég, mintha zöld lenne, igyekszik környezetbarátnak beállítani magát és a termékeit, valós környezetvédelmi elkötelezettség nélkül), és melyik cég akar tényleg tenni valamit a környezetért... (Persze ma még az utóbbiból van kevesebb.)
- Az önkormányzatok? Egyes önkormányzatok igen, mások nem. Vannak fenntartható falvak, ökoházak, egyre inkább terjed a panelprogram (felújítás, hőszigetelés, energiatakarékosság), de pl. a közparkok állapota változó (általában a központtól kifelé romlik), vannak környezetvédelmi helyi rendeletek, de sokan beengednek a területükre (főleg anyagi okokból) környezetpusztító vállalkozásokat. És minden önkormányzat hozzáállása más és más.
- A közoktatás tesz talán valamit a gyermekek környezeti nevelésével? Ez többé-kevésbé igaz, vannak ökoiskolák, zöld óvodák, de sok nem öko minősítésű iskola csak a kötelező minimumot tanítja meg. Papírgyűjtés szinte mindenhol van, legtöbbször elemgyűjtő doboz is, és minden óvodában, iskolában elmondják a gyerekeknek, hogy kapcsolják le a villanyt, zárják el a csapot, és ne szórják szét a hulladékot, néhány helyen a madarakat is etetik télen (sőt, a havat is eltakarítják, és a füvet is lenyírják, ha van füves rész az intézmény körül), de sok helyen ezzel véget is ér a környezetvédelem.
- Az intézményrendszer és a hatóságok tesznek valamit? Igen, tesznek. De főleg az ellenőrzés és az utólagos büntetés az eszközük, a megelőzésért (a lakosság alkalmankénti tájékoztatásán kívül) nem sokat tesznek, nincsenek is meg hozzá az eszközeik, módszereik, embereik. Pedig ez talán még fontosabb lenne, mint az utólagos büntetés.
- Akik a legtöbbet tesznek: a civilek. Érdemes csatlakozni egy természet- és környezetvédő civil szervezethez, egyesülethez, és aktívan részt venni a munkájukban, mert ott megvan a szakértelem is, a lelkesedés is, és sokat tanulhatunk tőlük a hétköznapi életünkre vonatkozóan is. A legtöbb zöld szervezetnél környezetvédelmi tanácsadás is folyik, érdemes tőlük kérdezni. Fenntartásukat pedig önkéntes munkával, tagdíjjal, adománnyal és adó 1% felajánlással segíthetjük. Ma Magyarországon a civil zöld szervezetek (és a kifejezetten környezetvédelemre szakosodott cégek) azok, akik tényegesen tesznek valamit a környezetvédelemért. Rajtuk múlik a jövőnk!
1. rész: A magyar környezetvédelem - Bevezetés
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
5. rész: A magyar környezetvédelem - Fenntartható fejlődés
6. rész: A magyar környezetvédelem - Hulladékgazdálkodás
7. rész: A magyar környezetvédelem - Klímaváltozás
Kapcsolódó cikkek:
8. rész: Mit tehetünk? - Környezet és társadalom