Blog Archives

B, mint befőzés

19/8/2014

Hamarosan búcsúzik a nyár. Hogyan őrizhetjük meg legalább az ízeit télre? És hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a saját kertünkből származó (vagy ha nincs, akkor lehetőleg helyi) alapanyagokból egész évben egészséges táplálékhoz juthatunk? Csak a tartósítószer és a bolti készétel a megoldás? Vagy van valamilyen hagyományos módszer, amivel elkerülhetjük a környezetünket és egészségünket is károsító vegyszereket? A megoldás: B, mint befőzés! Ez csak természetes.

A Csalán Egyesület 2013-ban felújított B, mint befőzés című kiadványa ingyen elvihető az egyesület irodájából (új cím: Veszprém, Kossuth utca 1. - a kiadványban még a régi cím szerepel), vagy letölthető az alábbi linken: http://www.csalan.hu/kiadvanyaink/b-mint-befozes-atdolgozott-kiadas-2013

0 Comments

A magyar környezetvédelem - Kutatás-fejlesztés

14/8/2014

1 Comment

Kép forrása: http://www.itbusiness.hu/data/cms191695/16_pxleyescom.jpg

Magyarországon a kutatás-fejlesztés helyzete érdekes kettősséget mutat. Egyrészt tudjuk magunkról (és a világ is tudja rólunk), hogy ezen a területen a világ élvonalába tartozunk, sok tudományos elmélet, felfedezés és találmány, sok új tudományterület megalapítása és sok méltán elnyert díj kapcsolódik a magyar tudományhoz. Másrészt mégsem tudunk itthon kibontakozni ezen a téren, a magyarok nagy része külföldön lesz sikeres, mert nem becsüljük meg eléggé a magyar kutatókat, se erkölcsileg, sem anyagilag. Az anyagiaknál nem csak a kutatók nem túl magas jövedelmére gondolok, hanem arra is, hogy a kutatásokra sincs pénz. Márpedig kutatás nélkül nincs fejlődés, nincs előrelépés.

Különösen igaz ez a környezetvédelmi, környezettudományi kutatás-fejlesztésre. Szavakban mindenkinek nagyon fontos a környezetvédelem. Tettekben már kevésbé. Mindig nagy hangon indulnak az egyre újabb környezetvédelmi kezdeményezések, aztán pénz hiányában elhalnak. A környezetvédelem és a kutatás is olyan ágazat, ami csak hosszú távon jár anyagi haszonnal, ezért gyakran másodrendűként kezelik a közvetlen pénztermelő tevékenységekkel szemben. Pedig a környezetvédelemnek is, és a kutatásoknak is sok más, nem anyagi jellegű haszna van, ezért lennének fontosak ezek a területek. És ezért fontos a két terület közös része, a környezetvédelmi és környezettudományi kutatás-fejlesztés is.

Nem tartozik közvetlenül a témához, de a teljesség kedvéért leírom. 5 olyan szakterület van, amelyeknek mindig biztosítani kellene a számukra szükséges pénzforrásokat (és általában mindennemű anyagi és erkölcsi támogatást), mert ezek határozzák meg az életminőségünket. Ez az 5 szakterület a következő (nem fontossági sorrend, mert olyan nincs köztük):

Mezőgazdaság - hogy ne haljunk éhen, és változatos, tápláló, természetes, ízletes és egészséges növényi és állati termékeket fogyaszthassunk.
Egészségügy - hogy ne haljunk ki, és hosszú, egészséges életet élhessünk, tevékenyen és boldogan.
Környezetvédelem, különös tekintettel a megelőzésre - hogy mindig legyen tiszta levegő, tiszta víz, és változatos természeti környezet. Röviden: azért, hogy ne haljunk ki sem mi, sem más fajok és tiszta, szép és egészséges környezetben élhessünk.
Kultúra, beleértve a tudományokat, a művészeteket és a sportot is - mert ettől vagyunk emberek. Testünket a sport, gondolkodásunkat a tudomány, lelkünket, személyiségünket a művészet fejleszti. A kultúra ezen kívül kapcsolatokat teremt az emberek között, és segít eligazodni a világban.
Oktatás - hogy megismerjük a kultúrát, és megkapjuk az életben szükséges ismereteket.

Ebből is látszik, hogy a tudomány (mint a kultúra része) és a környezetvédelem is alapvető része az életnek, ezért minden anyagi és erkölcsi támogatást megérdemelnek.

1 Comment

Mit tehetünk? - Kutatás-fejlesztés

7/8/2014

1 Comment

Nem könnyű erről a témáról írni, mert a "kutatás" szó számomra mindig nagyon misztikusan hangzott. Persze tudom, hogy nem az, sőt, éppen azért kutatnak a tudomány emberei, hogy ne misztikus, hanem érthető legyen a világ, de a kutatás általában zártkörű tevékenység, amit a kutatók végeznek. Átlagember legfeljebb tesztalanyként vehet részt benne (pl. kérdőív kitöltésével társadalomtudományi kutatásokban, vagy vizsgálatok elszenvedőjeként orvosi kutatásokban, stb.). Ez alól csak nagyon kevés kivétel van. (Kép: http://us.123rf.com/450wm/Krisdog/Krisdog1209/Krisdog120900059/15345701-brain-fa-illusztr%C3%A1ci%C3%B3,-tud%C3%A1s-f%C3%A1ja,-eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgyi,-k%C3%B6rnyezeti-%C3%A9s-pszichol%C3%B3giai-fogalom.jpg)

A legtöbb kutató úgy kezdi, hogy részt vesz valamilyen kutatók által kiírt konferencián, versenyben, mozgalomban. Ilyen pl. egyetemen, főiskolán a TDK (tudományos diákkör, amelyről néhány év azt hallottam, hogy már középiskolás változata is van, amikor én érettségiztem, akkor még nem volt), vagy ilyen a középiskolásokból szervezett Kutató Diákok Mozgalma, amelynek a létéről én Lenner Ádám cikkéből értesültem, még akkor, amikor először jelent meg ez a cikk, egy másik honlapon (pedig 1996-ban indult a mozgalom, én meg 1995-től 1999-ig jártam a megyénk legjobb gimnáziumába, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumba, mégsem hallottam ott róla).

Ez után a kutatóvá válás "rendes", megszokott útja: TDK, egyetemi diploma, doktori képzés (ahol volt szerencsém 3 évet eltölteni, de különböző bonyolult okok miatt nem sikerült a PhD doktori címet megszerezni), majd a leendő kutatónak nagyjából 3-féle lehetősége van.

Ott maradni az egyetemen (akár kutatóként, akár oktatóként),
vagy jelentkezni egy kutatóintézetbe (ezek legtöbbször az MTA-hoz tartoznak),
vagy elhelyezkedni egy nagy cég kutatás-fejlesztési részlegén, ahol gyakran a diploma is elég, még doktori iskolát sem kell végezni hozzá (de hazánkban csak a legnagyobbaknak van pénzük ilyen részleget fenntartani).

Melyik jobb? Attól függ, mi a cél.

Elismertséget mindhárom úton lehet szerezni. Főleg szakmai körökben.
Ismertséget viszont már kevésbé. (Egyetemen akkor, ha dékán, rektor vagy akadémikus lesz az illető. Kutatóintézetben akkor, ha a kutató akadémikussá küzdi fel magát. Cégnél pedig szinte egyáltalán nem, mert a kifejlesztett terméket, technológiát, a különböző felfedezéseket és találmányokat automatikusan a cég termékként mutatják be, nem a munkatársuk eredményeként. Csak akkor szerezhet valaki hírnevet céges kutatás-fejlesztéssel, ha cégvezető vagy cégalapító az illető.)
Tudományos eredményekre, publikációra, tudományos kitüntetésekre és tudományos fokozatokra főleg egyetemen és akadémiai kutatóintézetekben lehet szert tenni, bár a cégek K+F részlegén sem lehetetlen.
Gyakorlatban is felhasználható eredményre jutni (pl. egy mindennapjainkat érintő felfedezés, vagy gyakorlatban is működő találmány formájában) viszont a nagy cégek K+F részlegeiben könnyebb (de néha kutatóintézetben is előfordulhat ilyesmi).
Pénzkereset szempontjából viszont egyértelműen a nagy cégeknél jár jobban a leendő kutató.

De ha csak egyetemen, akadémiai kutatóintézetekben és nagy cégek K+F részlegeiben folynak kutatások, akkor hogyan vehet részt benne egy hétköznapi ember? Főleg egy dolgozó ember, aki már nem tanul sem középiskolában (ahol részt vehetne a Kutató Diákok mozgalmában), sem a felsőoktatásban (ahol lehet TDK-zni, majd diploma után PhD doktori képzésre jelentkezni). És (akár részt veszünk kutatásban, akár nem) mit tehet egy hétköznapi ember a környezetvédelem és a környezettudomány fejlődéséért? Hogyan fedezhetünk fel új dolgokat, és hogyan fejleszthetünk ki új környezetvédelmi megoldásokat?

1 Comment

B, mint befőzés

A magyar környezetvédelem - Kutatás-fejlesztés

Mit tehetünk? - Kutatás-fejlesztés

A szerzőről

Témák

Archívum