A magyar lakosság életmódja nem fenntartható. A Föld erőforrásai végesek. Ezért fontos, és egyébként is a fenntarthatóság alapja, hogy mindenképpen ezen az eltartóképességen belül legyünk. Annak megállapítására, hogy belül vagyunk-e, egy jó mérőszám az ökológiai lábnyom. Az a terület, ami meg tudja termelni a szükségleteinket, és ahol semlegesítődnek a környezetszennyezéseink. Tehát az a terület, amit mi használunk a Földön. Ezt a területet hektárban mérjük. (1 hektár 10 ezer négyzetméter. 100 hektár 1 négyzetkilométer.) Ma a teljes népesség kb. 7-7,5 milliárd fő. A szárazföldek összterülete kb. 150 millió négyzetkilométer, kb. 15 millió hektár. Az egy főre jutó terület (egészre kerekítve): 2 hektár. A magyar lakosság ökológiai lábnyoma átlagosan kb. 3 hektár/fő. (Láttam már 2,7 hektártól 3,7-ig többféle számot, de most elég ez az egészre kerekített adat.) Tehát, mi magyarok már túlléptük a Föld eltartóképességét. Ha az ország területéből indulunk ki (hogy helyben, a saját hazánkban használjuk az erőforrásokat és a helyi lehetőségeket), akkor még nagyobb az ellentét. Az ország területe 93000 négyzetkilométer, 9,3 millió hektár. A lakosság kb. 9,9 millió fő, tehát nem egészen 1 hektár jut 1 főre, mégis 3-at használunk! Ebből látszik, hogy túlfogyasztás van az országban, szükségleteinken felül vásárolunk.
- Túlfogyasztás, túlköltekezés? Akkor miért is alultáplált a gyerekek fele? - Így hangzik a következő jogos, de nem környezetvédelmi kérdés. A válasz: azért, mert a jövedelem nem egyenlően oszlik meg az országban. A gazdagok kevesen vannak, de sokat fogyasztanak, gyakran szükségleteiken felül. A szegények pedig (akik a közszolgáltatások magas árai, a munkanélküliség, az alacsony bérek és a magas lakáshitelek miatt szegényedtek el annyira, hogy élelmiszerre is alig telik, és ettől alultápláltak a gyerekeik) gyakran pillanatnyi pénzhiány miatt rákényszerülnek a rosszabb minőségű, olcsó termékek megvásárlására. Így rövid távon ugyan pénzt takarítanak meg, azt veszik, amire éppen akkor telik, de hosszú távon ez sem anyagilag, sem környezeti szempontból nem éri meg. Így lehet az országban egyszerre magas ökológiai lábnyom és túlfogyasztás, de mégis szegénység, eladósodás és alultáplált gyerekek.
De nem csak a lakosság tehet a nem fenntartható helyzetről. Csak néhány példát sorolok a közeli és valamivel távolabbi múltból a teljesség igénye nélkül, hogy bemutassam az általános helyzetet, a vezetőink fontosabb döntéseit, a kevés jót és a sok rosszat.
- Ki a felelős ma Magyarországon állami szinten a környezetért? Senki! 2010-ig akár jobboldali, akár baloldali kormányunk volt, mindig volt benne környezetvédelmi miniszter. 2010-től 2014-ig már csak államtitkár volt, de a Greenfo 2-3 héttel ezelőtti értesülései szerint tovább romolhat a helyzet, szétosztják a zöld ügyeket a minisztériumok között. Volt zöld ombudsman is (hivatalos nevén: a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa), de ma már ilyen tisztség sincs, csak az alapvető jogok biztosának (így hívják most az ombudsmant) van a jövő nemzedékekért felelős helyettese. Nincs egy olyan tisztségviselő, aki átlátná az egész környezetvédelmet és állami szinten felelős lenne érte! Fenntartható ez így? Nem hinném...
- Honnan kapjuk az energiát? Nagyrészt az oroszoktól, kőolaj és földgáz formájában Ukrajnán keresztül. Már ha kapjuk... A többit pedig Pakson termeljük, aminek a bővítését már eldöntötték. Hiába tiltakoznak a környezetvédők, hogy ez sem zöld szempontból, sem anyagilag nem éri meg és csak függővé, kiszolgáltatottá tesz minket, ez már eldőlt. A megújuló energiával senki nem foglalkozik.
- A levegőtisztaságról még írok egy következő cikkben, de a szennyezett levegőnk miatt is kötelezettségszegési eljárás indult ellenünk az Európai Unióban, a magas PM10, hétköznapi nevén szálló por koncentráció miatt.
- A vizeink tisztasága a csatornázás egyre nagyobb mértéke miatt javulófélben van. A Balaton minősége középen jó, csak a strandolók szennyezik be minden nyáron a partközelben.
- A hulladékok terén is van még lemaradásunk, de már épülnek a korszerű hulladékhasznosító üzemek, és 2015-től kötelező lesz a szelektív gyűjtés. Ez jó, de kár, hogy a lakossághoz nem sok információ jut el erről. Sokan nem tudják, mit hova dobjanak, és a magyar háztartások többségében nem is férnek el a szelektív gyűjtőedények...
- A természetvédelemben úgy-ahogy jók vagyunk, de sok hibát is elkövetünk, pl. invazív fafajokat telepítünk, dúl a vita az akác körül (ami egyébként észak-amerikai özönfaj, eredetileg az alföldi futóhomok megkötésére betelepítve, de fája, méze és népszerűsége miatt sokan hungarikummá akarják nyilvánítani és megvédeni), stb.
- Hazánkban az emberek, főleg a döntéshozók még azt hiszik, hogy szabadon terjeszkedhetnek a természet rovására. Vidéken ezt még talán meg tudják akadályozni a civilek (mint pl. a zirci bányanyitást), mert ott jobban figyelnek egymásra és a környezetre az emberek, de Budapesten, ahol a sok ember kevésbé figyel egymásra és a környezetre is, már könnyebb a természetpusztítás, pl. a Római-part beépítése (mobilgát építése), a tervezett Normafai Síközpont és a Városliget tervezett beépítése esetében. De persze vidéken sem tökéletes minden, különben nem szántották volna be Kishantost. A mezőgazdaság 25 éven át tartó folyamatos szétverése amúgy sem a fenntarthatóság felé mutat. Azt inkább Kishantos jelképezte volna, mint ökogazdaság, de eladták, beszántották, nincs többé.
- A mezőgazdaság szétverését, mint a hatékony élelmiszer-termelés (és egyben a fenntarthatóság) gátját már említettem, de már vannak kedvező folyamatok is, igaz, főleg magánkezdeményezések által. Vannak már biogazdaságok (mint pl. Kishantos volt), közösségi kertek, sőt, olyan helyi piacok is, ahol ezeket a termékeket el is lehet adni. Egy-két fenntartható falu is megalakult már az országban. Talán elindul a fejlődés, főleg ha lesz igény a helyi termékekre és a vegyszermentes gazdálkodásra. Ez ma még főleg az ártól függ, de már az is egyre versenyképesebb. Reméljük, ez lesz a jövő útja Magyarországon.
1. rész: A magyar környezetvédelem - Bevezetés
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
Kapcsolódó cikk:
5. rész: Mit tehetünk? - Fenntartható fejlődés