Az állam viszont nem túlzottan környezettudatos. Anélkül, hogy kritizálni akarnám a rendszert, be kell látnunk, hogy a környezetvédelmi szakterület minisztériumi szintről államtitkári szintre süllyesztése a környezetvédelem másodrendűvé válását eredményezte. Mindig vannak olyan ügyek, amelyek nem tesznek jót a környezetnek.
- Most aktuális téma pl. az ország egyik legnagyobb közparkjának beépítése múzeumokkal, ami egyrészt szakmai hiba, másrészt környezetrombolás, harmadrészt mesterségesen szembeállít egymással 2 nélkülözhetetlen és mindenképpen támogatandó szakterületet: a környezetvédelmet és a kultúrát.
- A paksi szerződés jogi és gazdasági vonatkozásaiba és a függőség kérdésébe nem mennék bele, de zöld szempontból is rossz ötlet volt az atomenergiát támogatni a megújulók és az energiatakarékosság helyett.
- De aktuális még a levegő PM10 (szálló por) szennyezettség miatt kapott EU-felszólítás is, amiről majd részletesen írok a levegőtisztaság-védelmi résznél.
- És az sem tett jót a környezetvédelemnek, amikor a zöldhatóság állítólagosan doktori címmel rendelkező vezetőjéről kiderült, hogy nem csak a doktori címe hamis, hanem talán a diplomája is, mert azon az egyetemen, ahol állítólag tanult, nincs is olyan szak, amit állítólag elvégzett... És már a nyelvvizsgáját is megkérdőjelezték. Le is mondott szegény...
- Évtizedek óta jól működnek pl. a nemzeti parkjaink és a természetvédelmünk.
- Egyre több korszerű hulladékfeldolgozó üzem épül (hozzám legközelebb Királyszentistvánon épült egy ilyen létesítmény), és 2015-től kötelező lesz a szelektív hulladékgyűjtés.
- A megújuló energiák használata a paksi bővítés ellenére is lassan, de biztosan terjed, már Veszprémben is van naperőmű és a szelet is hasznosítják már a Dunántúl néhány pontján.
- Egyre több tájseb rekultivációja történik meg az országban, ez is haladás.
De mi a helyzet a kis közösségekkel, a civil szervezetekkel és az egyes emberek környezetvédelemhez való hozzáállásával?
A környezetvédelmet ma a civil szervezetek viszik előre, járják az országot, terjesztik a környezetvédelmet, kiadványokat készítenek, rendezvényeket szerveznek, előadásokat tartanak, tanácsokat adnak. Ők a környezetvédelem mozgatórugói. Feladataikat főleg önkéntesek végzik. Kicsi, de lelkes szervezetek, akik tagdíjból, adományokból és pályázatokból tartják fenn magukat. A legnagyobb forrásuk eddig a pályázat volt, amiből egyre kevesebb van. De nem csak a kiírt pályázatok száma kevesebb, hanem a nyertesek száma is. Így egyre nehezebb helyzetbe kerülnek ezek a szervezetek.
A civil szervezetek ellehetetlenülése nem csak a környezetvédelemben jellemző, ez egy általános magyar jelenség, és elég nagy baj. De nem is az a legnagyobb baj, hogy ők ellehetetlenülnek, hanem az, hogy az átlagember még nem elég környezettudatos. Mindenki szeretne tiszta környezetben élni, ez a fajta igényesség szerencsére még megvan a legtöbb emberben, de lustaság, nemtörődömség és ismerethiány miatt sajnos nem sokan tesznek a tiszta környezetért.
- Sokan eldobják a hulladékot az utcán, vagy éppen az erdőben hagyják a használt műszaki cikkeket (mosógépet, televíziót, stb.) Ezeknek az összeszedésére persze vannak civil kezdeményezések, mint pl. a TeSzedd! de néhány lelkes önkéntes nem tud annyit összeszedni, amennyit eldobnak az emberek.
- A városokban az utcára került hulladéknak nagy része a városban tartott kutyák anyagcsere-terméke, amibe nem kellemes belelépni, és egészségügyi veszélyei is vannak (főleg ha játszótéren végzi el a dolgát a kutya, ahol a gyerekek megbetegedhetnek tőle). Felszedni persze senki nem akarja...
- De a felelős állattartás körül amúgy is vannak problémák. Divat, de pénzügyi okok miatt szerencsére még nem tömeges szokás egzotikus állatokat otthon tartani (sokszor teljesen szakértelem nélkül) , pl. madárpókot, amelyek kiszabadulva veszélyesek lehetnek. De nem is kell ilyen különlegességekre gondolni, egy-két kóbor kutya is nagy gondot jelenthet. Szerencsére a legtöbb ember felelősen tart kutyát, macskát (még ha az ürüléküket a gazdák 95%-a nem is szedi össze), de sokan még mindig nem gondolják végig, mivel jár egy állat gondozása, ezért sok kutya és macska kerül utcára.
- De nem csak az állatokra, hanem sokszor egymás testi épségére sem figyelnek az emberek, ezért találunk pl. télen csúszós járdákat a házak előtt. Családi házas környékeken ugyan mindenki ellapátolja a saját háza előtt a havat, de társasházban, főleg nagy panelban, ahol több száz család is lakhat egy házban, már nem egyértelmű, hogy kinek a dolga, egymásra várnak az emberek, és ezért senki nem lapátol havat, és mindenki elcsúszik a járdán.
- Ha jobban belegondolok, nem is csoda, hogy nem figyelnek egymásra az emberek, hiszen ki sem látnak sokszor az autóikból. Sokan közlekednek 4 keréken a 2 lábuk helyett. Persze a gyaloglás csak rövid távon ajánlott (5-6 km-re még elindulnék gyalog, de 50-re már nem), de hosszú távra is van megoldás: a közösségi közlekedés (régi nevén: tömegközlekedés, magyarul: busz, vonat, stb.). Mégis egyre kevesebben veszik igénybe ezt a lehetőséget... Márpedig levegőtisztasági szempontból is fontos lenne kiszállni az autóból. Persze a távolsági közlekedés helyzetét is javítani kellene: nem vagyunk nagy ország, de mégis szinte lehetetlen az ország egyik végéből a másikig egy nap alatt oda-vissza utazni. És a benzinnel is takarékoskodni kellene, egyrészt mert drága, másrészt mert nem megújuló energiaforrás. (Elgondolkodtam, hogy a járművek üzemanyagára mennyire jó szó az "energiaforrás", de végül is az üzemanyag robbanásszerű elégése ad mozgási energiát, az hajtja előre a 4 kereket, tehát mégis jó ez a szó.)
- Ha már az energiaforrásoknál és a takarékosságnál tartunk: az energiatakarékosság még főleg anyagi okok miatt jellemző, nem környezettudatosságból takarékosak az emberek. De akár anyagi okokból, akár környezettudatosságból fogy kevesebb energia, az mindenképpen nagy segítség a környezetnek.
- A víztakarékossággal is ugyanez a helyzet, sok mindenre használunk ivóvizet (pl. WC lehúzásra), amire nem kellene (jó lenne a használt, szürke víz is), és az esővízgyűjtés sem olyan gyakori, amilyennek lennie kellene.
- Amivel nem kellene takarékoskodni, az a növényesítés. Családi házakban legtöbbször nincs ezzel gond, mindenhol van egy-két fa vagy bokor, néhány virágágyás, sőt, ahol van hely, ott még sok helyen veteményes is (főleg falvakban), ami az élelmiszer-termelés legtisztább módja, de városokban, társasházakban már nem mindenki virágosítja az erkélyt. De azért a nagy házak között is előfordulnak füvesített területek, fasorok, pl. Veszprémben is szinte mindenhol vannak fák a lakótelepeken.
- A növényektől el is jutottunk a természetvédelemhez. Sajnos ma már a családok egyre kevesebb időt töltenek együtt, ezért megritkultak a közös családi kirándulások, kevesen járnak már a természetben, és kevesen veszik észre a természet szépségeit. Pedig lelkileg is feltöltődést jelent megnézni egy mezei virágot, vagy virágzó fát, bokrot (esetleg meg is szagolni, hogy van-e illata a virágnak), követni egy madár vagy egy lepke röptét a szemünkkel, figyelni, ahogy ugrál egy mókus a faágak közt vagy egy béka a tóparton, nézni a patakban úszó halakat, stb. Én még a felhőket is megnézem az égen, és mindig belelátok valamilyen alakzatot. Akit ez megfog, aki szívesen jár a természetben, az vigyáz is rá. Az igazi természetkedvelők nem tépik le a virágokat, nem tapossák el a bogarakat, nem törik le a bokrok ágait, nem mosnak autót a patakban és nem dobnak el hulladékot az erdőben. És ezzel vissza is értünk oda, ahonnan elindultunk.
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy van egy azonnali intézkedést igénylő ügy, sürgősen el kellene intézni, tenni kéne már valamit. Mindenki egészen biztos volt benne, hogy Valaki biztosan megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg! Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a konfliktust. Végül Valaki lett, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna."
De remélem, egyszer Mindenki megérti, milyen fontos közös ügy a környezetvédelem, Mindenki megteszi, amit megtehet, és Senki nem vár majd a többiekre...