Azt is mindenki tudja, hogy bizonyos gázok (szén-dioxid, metán, stb.) fokozzák az üvegházhatást, melegítik a légkört. De vajon mennyire? Tudjuk, hogy egyre több ilyen gázt bocsátunk ki, és azt is, hogy egyre melegebb a Föld átlaghőmérséklete. De miért fújnak riadót a kutatók, a politikusok és a média? Tényleg annyira veszélyes ez, mint amennyire félnek tőle a kutatók? Ha 2 fokot melegszik a légkör a néhány évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, az tényleg olyan nagy dolog? Ennyire nem mindegy, hogy télen -10 vagy -8 fok van-e? És olyan nagy különbség lenne nyáron a 35 és 37 fok között?
Ez a 2 fok tényleg kevésnek tűnik, és nem is biztos, hogy érezzük a bőrünkön, hogy -10 vagy -8 fok van-e télen (a szél és a páratartalom változása ennél jobban torzítja a hőérzetünket), de mégis érzékeljük a klímaváltozás hatásait. Persze ez nem egy könnyen észlelhető, gyors folyamat, hiszen évek, évtizedek alatt megy végbe, de ha én, aki 1980-ban születtem, összehasonlítom a gyerekkoromban tapasztalt időjárást a mostanival, akkor már egészen látványos a változás. (Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy 3 éves koromtól ugyanabban a városban, Veszprémben lakom, akkor pedig még az országrészek közti különbséggel sem magyarázható a változás. Csak az éghajlattal.)
Lássunk néhány változást a teljesség igénye nélkül!
- Gyerekkoromban még legtöbbször fehér volt a karácsony, és télen mindig fehér volt a táj. Ezzel szemben sem a legutóbbi, 2014-es, sem az előző, 2013-as karácsony nem volt fehér nálunk. Tavaly majdnem az egész telet megúsztuk hó nélkül, csak néhány havas nap volt január végén, és idén is csak december 28-án esett le a hó. Azóta változik a hóhelyzet: elolvad, visszafagy, hullik rá még... De most alig van hó Veszprémben, bár nem teljesen hó- és jégmentes a város. Tehát a tél kezd veszteni az erejéből. De néha még okoz meglepetéseket, és akkor jön, amikor nem számítunk rá. Emlékezhetünk a viszonylag csendes tél utáni 2013. március 14-16-ai hóhelyzetre, ami betemette a március 15-ei nemzeti ünnepet...
- Ha már a tél egyre erőtlenebb, akkor nézzük a nyarat! Az is gyengül valamennyire, és szétcsúszik. Jut belőle a tavaszba is, az őszbe is. Az utóbbi 5-6 (vagy talán 8-10) évben egyre gyakoribb, hogy április második felében van kb. 1 vagy 2 hét nyáriasan meleg idő. Aztán valamikor májusban visszahűl, majd júniusban elég nehezen indul a nyár. 2013-ban csak a június indult nehezen, 15 fok körüli csúcshőmérsékletek voltak néhány hétig, de 2014-ben szinte az egész nyári szezon elmaradt. Nem is annyira a hőmérséklet miatt, bár a 2014-es nyárra nem volt jellemző a kánikula, hanem inkább a szinte egész nyáron (sőt, még szeptemberben is) nyakunkba zúduló eső miatt. De kárpótolt az október, hőmérsékletileg is, és napsütéssel is.
- A 2013. március 15-ei hóhelyzet, az áprilisi melegedés utáni májusi lehűlés, a júniusi tavaszias hőmérsékletek, az októberi meleg, napos idő (és az a kb. 5-6 évvel ezelőtti jelenség, hogy abban az évben nem ért véget augusztusban a nyár, hanem még ősszel is meleg volt, sőt december 18-áig virítottak a kertekben, parkokban a virágok a kellemes 18 fokos időben), az egyre enyhébb és hómentesebb tél, és az egyre gyakoribb fekete karácsony mind azt mutatja, hogy az évszakok - gyerekkoromból ismert - "szokásos" rendje (télen hideg van, hó és jég; tavasszal elolvad a hó és fokozatosan melegszik az idő; nyáron meleg van; ősszel fokozatosan és kb. egyenletesen hűl a levegő, szeptemberben még kellemes kirándulóidő van, az október már hűvösebb, csapadékosabb, aztán novemberben jön a köd és az ónos eső; végül újra hóval érkezik a tél) kezd megváltozni.
- További változás, hogy nem mindig lehet az előző napi időjárásból kiindulni. Sokszor egy nap alatt is hűlhet vagy melegedhet 10-15 fokot a levegő. Ez is főleg az utóbbi 10 évben tapasztalható, gyerekkoromban még ritka jelenség volt.
- Lakóhelyem, Veszprém az egész országban arról híres már évszázadok óta, hogy nálunk mindig fúj a szél. De ez legtöbbször csak kellemesen lengedező szellőt jelent. Legalábbis gyerekkoromban még ezt jelentette. Persze minden évben voltak szélviharok, de nem annyi, mint most. Egyre gyakoribbak az olyan erős szelek, amelyek egy embert is képesek elfújni vagy ledönteni a lábáról.
- A Föld átlaghőmérséklete lassan, de biztosan növekszik. (Persze ez csak emberi léptében lassú, földtörténetileg nagyon is gyors.)
- Az átlaghőmérsélet növekedése viszont nem jelenti azt, hogy mindig mindenhol melegebb van. Nem is ez a klímaváltozás legfőbb hatása, hanem a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása az egész Földön. (10-15 fok különbség 2 egymást követő nap között, vagy egy szélvihar, ami képes elfújni az embert elég szélsőségesnek tűnik...)
- A mérsékelt éghajlaton (többek között a Kárpát-medencében is) azt is jósolják a kutatók, hogy összefolynak, megváltoznak az évszakok. Enyhébb télre, és 4 évszak helyett inkább 2-re számíthatunk.