Vártuk is nagyon a karácsonyt, pedig szó sem volt ajándéközönről. A legnagyobb örömöt a fővárosi nagybácsik-, nagynénik- és az unokatesókkal való találkozások, meg persze a banán és a mellőle elmaradhatatlan füge okozta. És most eltűnik!
Olvasom, hogy bogarak és banánevő gombák (fene a gusztusukat) is veszélyeztetik „szegénykémet”. Persze köztudott, hogy efféle támadókkal más gyümölcsöknek is szembe kell nézniük, ám a banán helyzete a többiekénél sokkal tragikusabb. Ennek oka pedig az (tessenek kapaszkodni!), hogy a világ legszexisebb gyümölcse évezredek óta nem él nemi életet. Tulajdonképpen valamiféle genetikai baleset következménye: a szokásos két kromoszómamásolat helyett hármat adnak át sejtjeiknek. Ez meggátolja a magok és a pollenek normális fejlődését és a keletkező mutáns sterillé válik.
A kőkorszaki „szakik” ezeket a steril változatokat termesztették, s ezek leszármazottai a ma fogyasztott változatok. Evolúciója megállt, mióta csak először szaporodásnak indult Délkelet-Ázsiában az utolsó jégkorszak vége felé. A növénynemesítők a legcsekélyebb figyelmet sem fordítják a banánra, mert új változatok kifejlesztése szexuális reprodukció segítsége nélkül drága és időrabló folyamat. Ennek okán pedig genetikai diverzitása oly csekély, hogy képtelen felvenni a harcot a különféle kártevőkkel és betegségekkel szemben, melyek napjainkban támadják.
Ezek egyike a kakaó (mondjuk ezzel sem kergettek az asztal körül gyerekkoromban), másikuk a kávé. A kávéhoz hasonlóan a kakaófa termesztése számára ideális környezet is egyre magasabbra tolódik az éghajlat melegedése miatt. Ebben a nagyobb magasságban azonban egyre kevesebb a megfelelő termőterület. Tovább olvasgatván (úgy kell nekem, miért nem hagytam rá) kiderült, hogy a felmelegedés áldozatául eshet a burgonya, a rizs, a tea, a kukorica, a mangó...
Lelki szemeim előtt feldereng egy Szép Új Világ képe.
Nem is tudom, miért nem fut át rajtam rossz érzés annak tudatában, hogy ennek a világnak én már nem leszek „boldog” lakója. A banán meg talán még az én életemben kitart.
Kollát Gyula