Tévét már több mint hat éve nem nézek (na jó, amikor ki van kapcsolva, igen). A „doboz” bojkottálásának oka: egyes műsorok teljesen „lerongyolták” kedélyállapotomat. Ezek közül is főként a végtelenített, bugyuta „szappanoperák”, a milliméterre megrendezett „valóságshow”-k, az éppen a húszmilliomodik magyar fenomenális énekes „pacsirtát” felvonultató tehetségkutatók, és nem utolsósorban a vég nélkül ontott lehangoló, rossz hírek.
Amikor valakinek kedve szottyan egyet túrázni hazai hegységeinkben, akkor bepakol némi ellátmányt (szendvics, konzerv, csoki, üdítő, stb) a hátizsákba, majd a nap folyamán azokat szépen elfogyasztja. A gond onnan kezdődik, amikor a csomagolóanyagokat (konzerves doboz, pille palack, csokipapír, stb) „szépen” hátrahagyja. |
Kollát Gyula
„Szükségünk van a természetre, hogy megmutassa a hazavezető utat, az elménk börtönéből kivezető ösvényt. Elvesztünk a cselekvésben, a gondolkodásban, az emlékezésben, a várakozásban és a problémák világában. Elfelejtettük amit a kövek, a növények és az állatok még tudnak. Elfelejtettük, hogy miként létezzünk, hogyan legyünk belül csendben, miként legyünk önmagunk, s hogyan legyünk ott, ahol az élet van: az ITT és MOST -ban” (Eckhardt Tolle)
Archives
September 2015
Cimkék
All
|