Eszetlen iramban folyik az erdőirtás – Ebben az évezredben (még csak egy tucatnyi év telt el!) 2,3 millió négyzetkilométernyi erdőt veszített el bolygónk. Eközben 800 ezer km²-nyi új erdő született, így a nettó veszteség 1,5 millió km². Ez nagyjából megfelel Mongólia területének. Az erdőknek alapvető szerepük van a légköri szén-dioxid megkötésében, egyúttal a oxigéntermelésben. Ezen okból szokták az erdőket a Föld tüdejének is titulálni. Rossz hír, hogy amennyiben a globális felmelegedés során bolygónk átlaghőmérséklete 2,5 Celsius-fokkal emelkedik, akkor az erdők jelenlegi szén-dioxid-elnyelő képessége teljes egészében elveszhet.
Sebaj, mondhatnánk, hiszen ma már ismert tény, hogy a legnagyobb mennyiségű oxigént mégsem az erdők, hanem a világóceán hatalmas tömegű növényi plankton állománya állítja elő. Csak hogy az tengerek is gondban vannak, ugyanis:
Viharos tempóban savasodnak vizeik – Okozója az emberi ipari tevékenység (konkrétan az ipari forradalom kezdete óta a légkörbe került szén-dioxid), melynek következtében a savasság 170 %-al emelkedhet 2100-ra, amit a tengeri élőlények (köztük a planktonok) 30 %-a várhatóan nem él túl.
A fentiek kapcsán bizton prognosztizálható, hogy elfogy az oxigén, anélkül meg ugye, nekünk embereknek (is) kissé macerás az élet. Írjuk fel akkor most valahová: 1-es lehetőség – megfulladunk. Nézzük, mi jöhet még:
Már hallom is a választ: megfulladunk. Dehogy fulladunk (már legalábbis mi itt a Kárpát-medencében), elfogy a termőföldek jelentős része. Hogy ez mit jelent? Talán éhen halunk. De menjünk tovább.
A mi és utódaink jövője talán csak megér ennyit!
Kollát Gyula
Képek: picstopin.com, coloribus.com, pmel.noaa.gov, dailymail.co.uk, endthelie.com, dziennik.pl, csillagmag.hu