És szerencsére van pár olyan bányászember, aki még nem mondott le arról, hogy a Mecsekben legyen újra szénbányászat. Sokszor szélmalomharcnak tűnő tevékenységével falakba ütközve, mindenhol. A kutatások alapján számított hatalmas szénvagyon azonban itt van alattunk, mellettünk. Bizakodás is van, még van...
Túl jó a mecseki szén, nem lehet eladni - olvasom egy helyi (pécsi) újság régi számaiban böngészve, címlapsztoriként. Nem kívánom idézni egyetlen sorát sem a cikknek. Kérem minden olvasómat, olvassa el itt, IDE kattintva ----> Túl jó a mecseki szén, nem lehet eladni. Az írás, a térségben élő egykori bányászoknak természetesen ismert tényeket mutat be. Ez a szén annak idején, a múlt század '90-es éveinek elején sem kellett már, mert akkor túl drágán termeltük ki (igen így - "termeltük" - mert akkoriban én is ezt végeztem). Az más kérdés, hogy a mecseki bányák bezárását követően az importszén ára a csillagokba ment. Az is igaz, hogy a lengyel és orosz feketeszenek lobbija 'valakiknek' hatalmas hasznot hozott. Az is igaz, hogy akár vegyestüzelésű kazánnal fűtőként be kell ismernem, hogy hatalmas különbség van a mecseki és az import szenek között. Míg a pl. vasasi aknaszén összesült az égéstérben, sok salakot adott, addig az osztályozott és válogatott lengyel diószénnel sokkalta könnyebb fűteni. Igaz más-más fűtéstechnikát kell alkalmazni. Ez a különbség az árban is megmutatkozik persze. Be kell látni azt, hogy a direkt, kitermelt aknaszénnel kínlódás fűteni. A cikkben említett Verbőczi úrnak teljesen igaza van, valamit kezdeni kell a mecsek kincsével a kitermelést követően. Darabosítani pl. mint anno, valamikor Nagymányokon a brikkettüzemben, ami természetesen nincs már meg. Sok mindennel egyetemben... A bányászatot, a szakmát itt a Mecsekben akkor - abban az időszakban , utólag elismerve - kormányszintről sikeresen leépítették. Szinte mindent felszámoltak ami vele kapcsolatos volt. Ám azóta is emlékeinkben él, mert szerencsére van pár olyan ember aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a mély gyökerekkel rendelkező szakma legalább emlékműveken maradjon meg. Ezért szól a mecseki települések toronyzenéje, a Tisztelet a bányász szaknak és a Bányászhimnusz. És ezért van ezeken a településeken, városrészekben annyi emlékkő - emlékmű állítva. És szerencsére van pár olyan bányászember, aki még nem mondott le arról, hogy a Mecsekben legyen újra szénbányászat. Sokszor szélmalomharcnak tűnő tevékenységével falakba ütközve, mindenhol. A kutatások alapján számított hatalmas szénvagyon azonban itt van alattunk, mellettünk. Bizakodás is van, még van... Comments are closed.
|
Saso hétköznapjaiTermészet és környezet, egymástól nehezen elválasztható, ezer szállal kapcsolódik össze. Mit tettünk - mit teszünk értük és ellenük a szürke hétköznapokon, egy hétköznapi ember szemszögéből nézve. Régebbi Postok
April 2014
címkék
All
|