Horvátország észak-keleti részében Baranyában, ott ahol a Dráva a Dunába ömlik, helyezkedik el a Kopácsi Rét. A pleisztocén korban történt földmozgások következtében keletkezett, érdekes és értékes réti-mocsári vegetációval és sajátos állatvilággal, különböző mocsári madárfajtákkal és nagytestű emlősökkel (bellyei szarvas) – a régmúlt időből való Pannon-síkság egyedülálló darabját képezi. A 229 km2 területű Kopácsi Rét kitüntetett helyet foglal el az európai, sőt a világ hasonlóan védett területeinek listáján. A világ víz borította lápok–nádasok védelmét, megőrzését kezdeményező Ramsari Konvenció jegyzékén szerepel és előjegyezték az UNESCO kulturális és természeti örökség listájára is.
A hely amiről írok, Baranyában található - igaz ma már nem Magyarországon - de azért Baranyában, a horvát oldalon.
Horvátország észak-keleti részében Baranyában, ott ahol a Dráva a Dunába ömlik, helyezkedik el a Kopácsi Rét. A pleisztocén korban történt földmozgások következtében keletkezett, érdekes és értékes réti-mocsári vegetációval és sajátos állatvilággal, különböző mocsári madárfajtákkal és nagytestű emlősökkel (bellyei szarvas) – a régmúlt időből való Pannon-síkság egyedülálló darabját képezi. A 229 km2 területű Kopácsi Rét kitüntetett helyet foglal el az európai, sőt a világ hasonlóan védett területeinek listáján. A világ víz borította lápok–nádasok védelmét, megőrzését kezdeményező Ramsari Konvenció jegyzékén szerepel és előjegyezték az UNESCO kulturális és természeti örökség listájára is. Pár éve egy fotósblogon "évvégi leltárt" készítve visszatekintő képsorokat raktam össze. Az év során készített fotóim között válogatva, keresgélve döbbentem rá arra, hogy nálam bizony a víz az úr... A vizek miatt van minden. Mert az utakat, járt útjaimat a vizek kötik össze, a vizek vezérlik, mozgatják a gondolatjaimat és a megtett és tervezett dolgaimat. Ezek a vizek.... az örök és (mert első volt) legnagyobb szerelem a Balaton. A nem kevésbé kisebb szerelem az Adria, a sós, a kék, a nyár, a napsütés, és néhanap, hiánypótlónak egy jó strand is megteszi :) S ha végképp semmi nem adatik, mert a körülmények áldozatává válok - a csepp kerti tavam pontosan ezért van, az ilyen napok miatt. Van egy hely a Balaton délnyugati "sarkában" - Fenékpuszta környékén (egész pontosan a 76 -os út közúti hídjánál - ott a fenékpusztai vasúti hídnál) ahol éveken át terveztem, hogy egyszer majd megállok egy kis időre. A Zala torkolata feletti hangulatos helyről van szó. Itt ahol pár horgászt lehet látni, itt ahol olyan nagyon sötét és mélyzöld színű a csendes folyású Zala. De valamiért, sok éven - évtizeden át elmaradt a megállás. Pedig az elmúlt húsz - huszonöt évben elég sokszor jártam arra, évente többször is, szinte minden évszakban.... Keszthelyre, Szigligetre jövet - menet erre vitt az utam. Persze mindig lassítottam kicsit, és rácsodálkoztam a folyóra, a kikötött ladikokra, a hangulatra...... |
Saso hétköznapjaiTermészet és környezet, egymástól nehezen elválasztható, ezer szállal kapcsolódik össze. Mit tettünk - mit teszünk értük és ellenük a szürke hétköznapokon, egy hétköznapi ember szemszögéből nézve. Régebbi Postok
April 2014
címkék
All
|