Lectori Salutem- Üdv az Olvasónak!
A sikeres kármentesítés feltétele a szakszerűen végzett tényfeltárás, az arról szóló dokumentáció elkészítése, illetve a kármentesítés elvégzésének engedélyeztetése. A károk megszüntetésére csak olyan technológiát lehet választani, mely nem okoz további szennyezést, és a környezetvédelmi hatóság az elérendő célokkal együtt (pl. maradék koncentráció lehetősége*) jóváhagyta.
A sikeres kármentesítés feltétele a szakszerűen végzett tényfeltárás, az arról szóló dokumentáció elkészítése, illetve a kármentesítés elvégzésének engedélyeztetése. A károk megszüntetésére csak olyan technológiát lehet választani, mely nem okoz további szennyezést, és a környezetvédelmi hatóság az elérendő célokkal együtt (pl. maradék koncentráció lehetősége*) jóváhagyta.
A munka megkezdése előtt mintát kell venni a szennyezett talajból és a talajvízből. A mintavétel többnyire mintavevő kutakkal történik, és ez sem okozhat az eredetinél nagyobb szennyezést. Ez a folyamat a tényfeltérés fázisa, melyről tényfeltérési dokumentációt kell készíteni.
A tényfeltárást csak arra feljogosított szakértő végezheti, a vizsgálat során bizonyítani kell a szennyezés tényét, meg kell határozni a szennyező anyagok forrását, meg kell vizsgálni, hogy mi okozta a szennyezést, mekkora területen terjedt el a szennyezés, és hogyan pótlódik a talajvíz (eső, talajvíz áramlás, felszíni vizek hatásai).
Az általános elvárások szerint minimum 5 kút fúrásával kell feltárni a szennyezést. A kutak kialakítása a képen látható.
Ha a vett mintákban a földtani közegre és a felszín alatti vizekre rendeletekben megállapított szennyezettségi határérték felett van a szennyező anyag(ok) koncentrációja, be kell avatkozni, hogy a szennyezés mértéke csökkenjen.
Természetesen ilyenkor nem olyan kutak fúrására kell gondolni, mint amelyik otthon a kertben a locsolást szolgálja, hanem egy kis átmérőjű furatot kell készíteni, melyből kőzet-, talaj- és talajvíz minta vehető. A furatok kialakítását szabvány írja le, ez meglehetősen bonyolult, ezért a kutak kialakítására ebben a bejegyzéseben nem térünk ki.
A tényfeltárás során bizonyos esetekben gyors teszteket is kell végezni (helyi gyors elemzések: minőségi és mennyiségi meghatározások).
A vizsgálat egyik módszere az, amikor a talajban lévő pórusokból vesznek mintát: az illékony anyagok meghatározása pontosan elvégezhető, és többnyire illékony szerves anyagok jelenléte vizsgálható.
A részletes vizsgálat (mely főleg geológiai, hidrogeológiai és geokémiai vizsgálat) során kell megállapítani az érintett földtani közeg szemcseeloszlását, szabad hézag térfogatot, a szivárgási tényezőt (vízvezető képességet), és a talaj azon tulajdonságait, hogy mennyire köt meg szennyező és hasznos anyagokat. Meg kell határozni a talajvíz mozgásának irányát, sebességét, és az azt befolyásoló paramétereket.
Fontos az adatok pontossága, hiszen a kármentesítési technológia kiválasztása csak ezekre alapozható, feltételezésekre és szóbeli elmondásokra nem.
Speciális vizsgálati módszer a légi fotók felhasználása: a színes infra felvételek használata során az emberi szem által nem érzékelhető tartományban is tudunk információkat gyűjteni. Az ilyen felvételeken az élő növényzet vörös színű, a talaj zöldes árnyalatú, a víz pedig kéktől feketéig terjedő színű. A felvételekből látható a növényzet egészségi állapota, vízellátottsága. Mivel a növényzet a különböző szennyező hatásokra indikátorként reagál, az eltérésekből következtetni lehet a növényeket ért káros hatásokra.
Ez a módszer természetesen csak vegetációs időben, áprilistól októberig ad hasznos információt.
A tényfeltárás nélkülözhetetlen eleme a terepbejárás: ezen részt vesz a terület tulajdonosa, a környezetvédelmi hatóság képviselője, valamint a kárt okozó szervezet képviselője.
A bejárás során fénykép felvételeket lehet és célszerű készíteni, melyeket a tényfeltárási dokumentációhoz kell csatolni.
A feltárt szennyező forrásokat térképen vagy helyszínrajzon jelölni kell.
A tényfeltárás elvégzéséhez tényfeltárási tervet, majd arról tényfeltárási dokumentációt kell készíteni.
A tényfeltárásról készült dokumentációnak és a tervnek tartalmaznia kell a terület pontos megjelölését és megnevezését, a tulajdonos nevét és elérhetőségeit, a területen végzett tevékenység pontos leírását, a szennyezés fajtáját, a tényfeltárás során vett minták elemzési eredményeit, a terepbejárás során tett észrevételeket. Tartalmaznia kell továbbá a területileg illetékes és a felülvizsgálatot elrendelő környezetvédelmi hatóság(ok) megnevezését, az elrendelő határozat (kötelezés) számát, kiadás időpontját, a dokumentáció benyújtásának határidejét, és a kötelezésben megjelölt feladatokat.
A dokumentum célszerűen táblázatosan tartalmazza a feltárás időbeli beosztását: ez alapján tervezhető az egyes munkafázisok ütemezése.
A dokumentációban indokolni kell, hogy milyen feltárási módokat kíván alkalmazni a kötelezett. Ezeknél figyelembe kell venni a feltárni kívánt közeget, mélységet, szennyezőanyag összetételt, és a feltárással történő szennyezőanyag-közvetítés kizárását.
A vizsgálat először nem terjedhet ki két víztartó rétegre, csak és kizárólag az elsőre (abban az esetben, ha a két vízzáró réteg közötti rétegvíz szennyezését kell vizsgálni, akkor csak erre az érintett rétegre), annak érdekében, hogy a szennyezés ne vándoroljon mélyebb, magasabb, vagy tiszta rétegekbe.
Ha a szennyezés a legfelső rétegben, a legfelső vízzáró réteg felett történt, és a mélyebben lévő rétegek szennyezésére minimális volt vagy egyáltalán nem volt esély, akkor a mélyebb víztartók vizsgálatát csak a feltételezett szennyezés helyszínétől nagy távolságban szabad elvégezni, hogy garantálható legyen a mélyebb réteg megóvása.
Maga a mintavétel két módszer szerint végezhető el: szabályos rácsszerű elrendezéssel vagy véletlen pontkijelöléssel. Az előbbi módszert akkor célszerű alkalmazni, ha a szennyezés vagy a hulladék eloszlása szabályos. Az utóbbit akkor használjuk, ha a szennyező anyagok eloszlása szabályos, pl. meghatározott helyről származó anyagokkal periodikusan feltöltött hulladéklerakók esetében.
Mint minden beavatkozásnak, a tényfeltárásnak is van környezeti hatása. Lehetőleg olyan módszereket kell alkalmazni, melyek hatása minimális.
Ilyen nem kívánatos eset az, amikor véletlenül más rétegekbe, lejjebb kerül a szennyezés, illetve a fúrógépek működtetésekor keletkező por, zaj, és gáz terhelés. Sajnos a tényfeltárás hibás elvégzése miatt volt már arra példa, hogy megsérült az alsóbb víztartó réteg, elszennyeződött, és egy hosszan tartó, folyamatos, drága tisztítási technológiát kell alkalmazni a szennyezés megszüntetésére (a múlt-és jelen idejű kifejezések összemosása nem véletlen, de ez egy másik bejegyzés témája legyen...)
Az elkészült tényfeltárási tervet az illetékes környezetvédelmi felügyelőséggel engedélyeztetni kell. A felügyelőség az engedélyben előírja a mintavételi pontok számát, a talaj- és talajvíz mintavétel módját, és a mintavételi pontok kialakítását.
A tényfeltárási munkákat az engedély kézhezvételét követően lehet megkezdeni, a kezdés tényét be kell jelenteni a felügyelőség felé.
Indokolt esetben a tervtől való eltérést a tapasztalt vizsgálati eredmények alapján a felügyelőség engedélyezheti.
A fentiekből is láthattuk, hogy a kármentesítések kivitelezésének előkészítő fázisa kiemelt fontosságú, fokozott felkészülést, szakértelmet, és odafigyelést igényel.
Irodalom:
1. Ferenc, Gondi et al 2004: Tényfeltárás és monitoing (Kármentesítési útmutató, Budapest, 2004.)
2. A tényfeltárási záródokumentáció tartalmi követelményeit a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet módosításáról jelenleg (2013. január 2.)nincs információ.
Jemagyarázat:
*A maradó koncentrációt azért „találták ki” és illesztették bele jogszabályokba, mert nincs olyan technológia, mellyel maradéktalanul eltávolítható egy szennyező anyag. Jogszabályok mentesítési határértéknek is nevezik. Az elérendő értékét a környezetvédelmi hatóság határozatában szabja meg.
A tényfeltárást csak arra feljogosított szakértő végezheti, a vizsgálat során bizonyítani kell a szennyezés tényét, meg kell határozni a szennyező anyagok forrását, meg kell vizsgálni, hogy mi okozta a szennyezést, mekkora területen terjedt el a szennyezés, és hogyan pótlódik a talajvíz (eső, talajvíz áramlás, felszíni vizek hatásai).
Az általános elvárások szerint minimum 5 kút fúrásával kell feltárni a szennyezést. A kutak kialakítása a képen látható.
Ha a vett mintákban a földtani közegre és a felszín alatti vizekre rendeletekben megállapított szennyezettségi határérték felett van a szennyező anyag(ok) koncentrációja, be kell avatkozni, hogy a szennyezés mértéke csökkenjen.
Természetesen ilyenkor nem olyan kutak fúrására kell gondolni, mint amelyik otthon a kertben a locsolást szolgálja, hanem egy kis átmérőjű furatot kell készíteni, melyből kőzet-, talaj- és talajvíz minta vehető. A furatok kialakítását szabvány írja le, ez meglehetősen bonyolult, ezért a kutak kialakítására ebben a bejegyzéseben nem térünk ki.
A tényfeltárás során bizonyos esetekben gyors teszteket is kell végezni (helyi gyors elemzések: minőségi és mennyiségi meghatározások).
A vizsgálat egyik módszere az, amikor a talajban lévő pórusokból vesznek mintát: az illékony anyagok meghatározása pontosan elvégezhető, és többnyire illékony szerves anyagok jelenléte vizsgálható.
A részletes vizsgálat (mely főleg geológiai, hidrogeológiai és geokémiai vizsgálat) során kell megállapítani az érintett földtani közeg szemcseeloszlását, szabad hézag térfogatot, a szivárgási tényezőt (vízvezető képességet), és a talaj azon tulajdonságait, hogy mennyire köt meg szennyező és hasznos anyagokat. Meg kell határozni a talajvíz mozgásának irányát, sebességét, és az azt befolyásoló paramétereket.
Fontos az adatok pontossága, hiszen a kármentesítési technológia kiválasztása csak ezekre alapozható, feltételezésekre és szóbeli elmondásokra nem.
Speciális vizsgálati módszer a légi fotók felhasználása: a színes infra felvételek használata során az emberi szem által nem érzékelhető tartományban is tudunk információkat gyűjteni. Az ilyen felvételeken az élő növényzet vörös színű, a talaj zöldes árnyalatú, a víz pedig kéktől feketéig terjedő színű. A felvételekből látható a növényzet egészségi állapota, vízellátottsága. Mivel a növényzet a különböző szennyező hatásokra indikátorként reagál, az eltérésekből következtetni lehet a növényeket ért káros hatásokra.
Ez a módszer természetesen csak vegetációs időben, áprilistól októberig ad hasznos információt.
A tényfeltárás nélkülözhetetlen eleme a terepbejárás: ezen részt vesz a terület tulajdonosa, a környezetvédelmi hatóság képviselője, valamint a kárt okozó szervezet képviselője.
A bejárás során fénykép felvételeket lehet és célszerű készíteni, melyeket a tényfeltárási dokumentációhoz kell csatolni.
A feltárt szennyező forrásokat térképen vagy helyszínrajzon jelölni kell.
A tényfeltárás elvégzéséhez tényfeltárási tervet, majd arról tényfeltárási dokumentációt kell készíteni.
A tényfeltárásról készült dokumentációnak és a tervnek tartalmaznia kell a terület pontos megjelölését és megnevezését, a tulajdonos nevét és elérhetőségeit, a területen végzett tevékenység pontos leírását, a szennyezés fajtáját, a tényfeltárás során vett minták elemzési eredményeit, a terepbejárás során tett észrevételeket. Tartalmaznia kell továbbá a területileg illetékes és a felülvizsgálatot elrendelő környezetvédelmi hatóság(ok) megnevezését, az elrendelő határozat (kötelezés) számát, kiadás időpontját, a dokumentáció benyújtásának határidejét, és a kötelezésben megjelölt feladatokat.
A dokumentum célszerűen táblázatosan tartalmazza a feltárás időbeli beosztását: ez alapján tervezhető az egyes munkafázisok ütemezése.
A dokumentációban indokolni kell, hogy milyen feltárási módokat kíván alkalmazni a kötelezett. Ezeknél figyelembe kell venni a feltárni kívánt közeget, mélységet, szennyezőanyag összetételt, és a feltárással történő szennyezőanyag-közvetítés kizárását.
A vizsgálat először nem terjedhet ki két víztartó rétegre, csak és kizárólag az elsőre (abban az esetben, ha a két vízzáró réteg közötti rétegvíz szennyezését kell vizsgálni, akkor csak erre az érintett rétegre), annak érdekében, hogy a szennyezés ne vándoroljon mélyebb, magasabb, vagy tiszta rétegekbe.
Ha a szennyezés a legfelső rétegben, a legfelső vízzáró réteg felett történt, és a mélyebben lévő rétegek szennyezésére minimális volt vagy egyáltalán nem volt esély, akkor a mélyebb víztartók vizsgálatát csak a feltételezett szennyezés helyszínétől nagy távolságban szabad elvégezni, hogy garantálható legyen a mélyebb réteg megóvása.
Maga a mintavétel két módszer szerint végezhető el: szabályos rácsszerű elrendezéssel vagy véletlen pontkijelöléssel. Az előbbi módszert akkor célszerű alkalmazni, ha a szennyezés vagy a hulladék eloszlása szabályos. Az utóbbit akkor használjuk, ha a szennyező anyagok eloszlása szabályos, pl. meghatározott helyről származó anyagokkal periodikusan feltöltött hulladéklerakók esetében.
Mint minden beavatkozásnak, a tényfeltárásnak is van környezeti hatása. Lehetőleg olyan módszereket kell alkalmazni, melyek hatása minimális.
Ilyen nem kívánatos eset az, amikor véletlenül más rétegekbe, lejjebb kerül a szennyezés, illetve a fúrógépek működtetésekor keletkező por, zaj, és gáz terhelés. Sajnos a tényfeltárás hibás elvégzése miatt volt már arra példa, hogy megsérült az alsóbb víztartó réteg, elszennyeződött, és egy hosszan tartó, folyamatos, drága tisztítási technológiát kell alkalmazni a szennyezés megszüntetésére (a múlt-és jelen idejű kifejezések összemosása nem véletlen, de ez egy másik bejegyzés témája legyen...)
Az elkészült tényfeltárási tervet az illetékes környezetvédelmi felügyelőséggel engedélyeztetni kell. A felügyelőség az engedélyben előírja a mintavételi pontok számát, a talaj- és talajvíz mintavétel módját, és a mintavételi pontok kialakítását.
A tényfeltárási munkákat az engedély kézhezvételét követően lehet megkezdeni, a kezdés tényét be kell jelenteni a felügyelőség felé.
Indokolt esetben a tervtől való eltérést a tapasztalt vizsgálati eredmények alapján a felügyelőség engedélyezheti.
A fentiekből is láthattuk, hogy a kármentesítések kivitelezésének előkészítő fázisa kiemelt fontosságú, fokozott felkészülést, szakértelmet, és odafigyelést igényel.
Irodalom:
1. Ferenc, Gondi et al 2004: Tényfeltárás és monitoing (Kármentesítési útmutató, Budapest, 2004.)
2. A tényfeltárási záródokumentáció tartalmi követelményeit a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet módosításáról jelenleg (2013. január 2.)nincs információ.
Jemagyarázat:
*A maradó koncentrációt azért „találták ki” és illesztették bele jogszabályokba, mert nincs olyan technológia, mellyel maradéktalanul eltávolítható egy szennyező anyag. Jogszabályok mentesítési határértéknek is nevezik. Az elérendő értékét a környezetvédelmi hatóság határozatában szabja meg.
RSS Feed
