2015. november 30-december 11. között Párizsban, Franciaországban került megrendezésre az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) tagországai 1992. május 9-én aláírt, az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC – United Nations Framework Convention on Climate Change) résztvevő országainak huszonegyedik konferenciája (COP21 – 21st Conference of Parties).
Összefoglaló.
Az előzmények közé tartozik, hogy 2014 és 2015-ben minden tagországnak vállalásokat kellett tennie, hogy ki milyen mértékben fogja vissza 2020-ig vagy éppen 2030-ig az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Az idei csúcstalálkozó (Klímacsúcs) előtt New Yorkban ismertették az országok a vállalásaikat, melyet Párizsban a nyitó plenáris ülésen is elismételtek.
Az első héten minden ország felvázolta, hogy milyen elképzeléseik vannak, és elkötelezettségüknek adtak hangot: mindenképpen fontosnak tartják, hogy jogi érvényű legyen a tervezett egyezmény (megállapodás) szövege.
Az Elnökség által kiadott tervezet szövege nem tartalmazta a vállalásokat, melyeket az állam- és kormányfők mondtak el, és az egyes országok képviselői sem tették bele, holott megtehették volna, de bele került a tárgyalások során egy fontos, ám bonyolult megfogalmazás:
Az évszázad végéig valószínűleg 2,7 és 3,5 fok között lesz a globális hőmérséklet-emelkedés, de lehetőség szerint az intervallum alsó határán kell megállítani.
Ezt úgy kell elérni, hogy 2020-ig lehetőleg „jóval 2 fok alatt maradjon“ (idézet a Megállapodás szövegéből) a hőmérséklet-emelkedés mértéke globális viszonylatban (2. fejezet).
Nem került bele a "kompenzáció" szó az egyezménybe, mert a fejlett országok nem kompenzációt szeretnének fizetni, hanem támogatják a helyreállítási munkákat.
Norvégia Brazíliában 2030-ig támogatja az esőerdővédő programot – valószínűleg ezzel a gesztussal sikerült rábírni Brazíliát az egyezmény támogatására.
A végső egyezmény szövegének megalkotása egy hosszú folyamat volt, melyet a szakértők után az egyes ENSZ-tagállamok környezetvédelemért felelős miniszterei (pl erdészeti, környezetvédelmi, vidékfejlesztési, mezőgazdasági, halászati, éghajlatvédelemért felelős miniszterei) tárgyaltak: a szöveg bizonytalannak ítélt részeiből elvettek, hozzátettek, módosították, majd összefésülte a szervező bizottság.
Mivel az első szöveg december 5-én délutánra készült el, december 7-én ülhetett össze először a miniszterek alkotta csoport, több kisebb csoportban, pl a legkevésbé fejlett országok csoportja (G77 és Kína), az „Umbrella Csoport“ (fejlett országok, melyek nem tagjai az EU-nak), Afrika Csoport, stb. Az egyes tárgyalások után az egyes csoportok véleményét megosztják egymással, majd a plenáris ülés következett, melyen lényegében semmi további nem történt. A fordítók és szerkesztők ezt követően olvasható formába öntik és újabb tárgyalásokra átadják a delegációknak.
A tárgyalások a fordítások elkészülése hosszadalmas, emiatt a csoportok csak esténként tudtak megbeszéléseket tartani, éjszakába menően.
A végső verziót december 11-én kellett volna elfogadni, de mivel sok ország feltételeket szabott, újabb fordulók következtek: csak akkor voltak hajlandók elfogadni az egyezményt, ha a fejlett országok garanciát adnak arra, hogy valamilyen módon segítenek a helyreállításban. Ez végül bele is került az egyezménybe, így a fejlett országok több száz (majdnem ezer) milliárd dollárral támogatják a következő 5 évben a fejlődő országokat.
Megszületett egy társult megállapodás is: India és Franciaország létrehozott egy csoportosulást, mely a napenergia hatékonyabb hasznosítására irányul, és melynek költségvetése 400 millió dollár lesz.
Mellékszál emellett, hogy India rögtön az elején bejelentette, hogy CO2-kibocsátását, habár a megújulókba is befektet, meg kívánja háromszorozni a következő 5 évben.
Tehát végül megszületett a megállapodás, a hivatalos konferencia vége után 1 nappal.
A megszületett megállapodás globális érvényű, aláírása érdekében az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon később aláírási ceremóniát szervez.
A konferencia véget ért, most a nemzeti parlamenteken van a sor, hogy ratifikálják (jogrendszerbe ültessék) az egyezmény szövegét, hogy megszülessen a vállalatokra kötelező érvényű jogi szabályozás a kibocsátások csökkentéséről.
A vállalások, melyeket az elején tettek az országok vezetői, továbbra sem kötelezőek, csak fakultatív vállalások, de nyilván senki nem akarja majd lejáratni magát, hogy hazudik. Most azonban az ünneplésé az idő, és nem a vádaskodásé.
Véleményem szerint a Megállapodás fontos mérföldkő, és várhatóan meghozza a várt eredményeket.
A szkeptikusok gondolom most, hogy megszületett a megállapodás, ismét hangot adnak nem tetszésüknek, de tévednek.
A felmelegedés tény, érezzük a bőrünkön.
Kedves Olvasók!
Az idei éghajlat-változási konferencia és az arról szóló tudósítás véget ért.
Folytatás jövő decemberben.
Köszönöm, hogy olvastátok a beszámoló-sorozatot.