Az új blog-oldalunkat most már joggal mondhatjuk, „belaktuk”, és folyamatosan szépítgetjük a külalakját. Elkészült jó néhány bejegyzés (nem számoltam meg, de az ezres nagyságrend nagyon valószínű), és néhány szerkesztőnk is bemutatkozott már saját személyes bemutatkozó-blogon keresztül. Egymásról természetesen már elég sok mindent tudunk, tudjuk, hogy melyikünk mi iránt érdeklődik leginkább, kinek mi a szakmája.
Amikor elkezdtük fejleszteni ezt a magazint, szinte közfelkiáltással választottuk meg csoportvezetőnek, ha úgy tetszik főszerkesztőnek Mészáros Andrást, aki előző blog-oldalunkon is a környezetvédelmi csoportot vezette.
Most a vele készült második interjút olvashatjátok. A kérdések nagyrészt azonosak, mint amiket ő kérdezett tőlünk, de gondolom, ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy az adott kérdésre ő mit és hogyan válaszolna.
- Mit mondanál el magadról az olvasóinknak?
- Környezetmérnök vagyok, Veszprémben élek, régóta bloggerkedem, ez a második hely, ahol szakmai bloggercsapatot építek (de előtte már egy nem-virtuális környezetvédő klubot is alapítottam: annak idején, 2008-ban az intelligens embereket tömörítő Mensa HungarIQa Egyesület zöld csoportja is az én ötletemből jött létre), és kaptam már kisebb-nagyobb elismeréseket a cikkíró és csapatépítő munkámért. De nem az elismerés miatt csinálom, hanem azért, mert érdekel a környezetvédelem, jó a közösség a honlapon és szívesen hangoztatom a véleményemet akár nyilvánosan is. Nem tudom, hogy a szerzőtársaimon kívül vannak-e olvasóim, de örülnék, ha minél több embernek sikerülne átadni néhány zöld gondolatot, és cserében némi visszajelzést is kapnék a cikkekről.
- Hogyan kezdett el érdekelni a környezetvédelem? Tudatosan választottál pályát?
- A környezetvédelem az egyetemen kezdett érdekelni. Veszprémben lakom, nagy szerencse, hogy helyben is van egyetem, mert így be tudtam iratkozni oda. Negyedikes gimnazistaként néhány héttel a jelentkezési határidő előtt még fogalmam sem volt, hol tanulok tovább. Matematika tagozatra jártam a Lovassy László Gimnáziumban, és úgy gondoltam, jó lenne helyben tanulni, és reál irányban továbbmenni. De nem csak a matematika érdekelt, hanem más reál tárgyak is: fizika, kémia, biológia, a földrajznak a természetföldrajzi része (a gazdaságföldrajz nem), és kerestem egy olyan szakot, ahol könnyen és jól hasznosíthatom mindezt a tudást és érdeklődést. Akkor, 1999-ben még csak 2 kar volt az egyetemen: Tanárképző Kar és Mérnöki Kar. Tanárképzőre nem akartam jelentkezni, mert egy tanárnak számon kérni, osztályozni is kell az anyagot. (Valószínűleg meg tudnám állapítani, hogy egy diák 5-öst vagy 1-est érdemel-e, de ahhoz, hogy azt az 1-est be is írjam a naplóba, nem vagyok elég vérszomjas.) Ezért egyértelműnek tűnt, hogy a Mérnöki Karra megyek, azt gondoltam, hogy ott könnyebb lesz nekem a reál érdeklődésemmel. De vajon melyik szakot válasszam? Végignéztem a karon meghirdetett szakok listáját, és úgy láttam, hogy a környezetmérnöki szak a legsokrétűbb, ahol minden engem érdeklő tantárgyra szükség van, és mivel a környezetvédelem szavakban már akkor is fontos volt, azt gondoltam, hogy tettekben is az, tehát biztos megélhetést reméltem, és ez sem hátrány. :) Tehát nem környezettudatosságból választottam ezt a szakot, akkor még semmit sem tudtam a környezetvédelemről, a zöld gondolkodásról és zöld életmódról. Ezt a szemléletet és a hozzá tartozó ismereteket az egyetemen sajátítottam el. Az egyetemen akkor még nem volt kétszintű képzés, osztatlan, 5 éves egyetemi képzésben végeztem el a szakot, és a képzés 5 éve alatt végig azt éreztem, hogy ez a nekem való szak, ez a nekem való életpálya, és közben észrevétlenül megkaptam a tanáraimtól a zöld szemléletet, ami azóta is megvan. Így lettem környezettudatos egy olyan szak elvégzésével, amit előzetes ismeretek nélkül a földrajzi közelség, a reál érdeklődésem, a szak sokszínűsége és a remélt megélhetés miatt választottam.
- Hogyan kezdtél blogot írni? Személyes vagy szakmai bloggal kezdted?
- Kb. 2008-ban kezdtem el blogot írni, személyes bloggal kezdtem, most is van ilyenem. (Nem linkelem, nehogy olyanok olvassák, akikről írok... :D Persze neveket nem említek benne, csak történeteket írok az életem aktuális eseményeiről.) Ez az 5. személyes blogom. Az első kettőt azért kellett törölni, mert olyanok is olvasták, akikről írtam és nem tetszett nekik, másik 2 blogom pedig azért szűnt meg, mert a szolgáltató is megszűnt. A szakmai blogírást 2011. elején kezdtem egy másik blogmagazinban. Egy internetes hirdetésben láttam a lehetőséget, addig nem is hallottam a szakmai blogról, mint műfajról, de örültem, hogy szakmailag kifejthetem a véleményem, és azóta is ezt teszem, környezetvédelmi szempontból nézek mindent, ami körülöttem történik, és ezt írom meg a szakmai blogomban.
- Milyen környezetvédelmi terület érdekel legjobban?
- Az, amelyik a leghasznosabb, de mégis méltatlanul keveset hallunk róla a mindennapokban, és az 5 éves egyetemi képzés során is alig került szóba. Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért?
- Mihez értesz a legjobban a környezetvédelmen belül és azon kívül?
- Érdekes kérdés. Szerintem környezetvédő és környezetmérnök között az a különbség, hogy a környezetmérnök ért hozzá. De mihez ért egy környezetmérnök? Egy kicsit mindenhez, de igazán semmihez. Legalábbis néha ezt gondolom magamról. (Persze ez erős túlzás, hogy semmihez, de nem nevezném magam szakértőnek semmilyen témában.) A környezetvédelmen belül talán Veszprém környezetvédelmi helyzetéhez, és a kedvenc „Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért?” témámhoz értek legjobban, ezért írok ilyen témákról a blogomban. A környezetvédelmen kívül mihez értek? Erről fogalmam sincs, talán a szervezéshez, csapatépítéshez egy kicsit, de ez csak ösztönös, amúgy a környezetmérnöki diplomámon kívül más szakmai végzettségem nincs.
- Korábban cikksorozatot írtál arról, hogy hogyan védheti a hétköznapi ember a környezetet. Milyen visszajelzéseket kaptál a cikksorozatod után?
- Főleg az ottani bloggertársaimtól kaptam visszajelzést, nagyrészt pozitívat, de volt néhány építő jellegű kritika vagy szakmai kiegészítés is, amiből mindig sokat tanultam. Külsős olvasóktól nem kaptam visszajelzést, talán azért, mert akkoriban azon az oldalon még regisztráció kellett a hozzászóláshoz. Egyetlen hozzászólás kedvéért én sem regisztrálnék, nem éri meg. De a legemlékezetesebb visszajelzés az volt, hogy találtam egy régi ismerőst, akiből egy cikkem hatására először olvasó, hozzászóló, majd még aznap vagy másnap az egyik legjobb bloggerünk lett abban a csapatban, és itt, ebben a blogmagazinban is. (Először mindig zavarba jövök a „régi ismerős új helyen” típusú helyzetektől, de ez most a lehető legjobban alakult.)
- A magánéletedben mennyire élsz zölden? Mit teszel magánemberként a környezetért?
- Eleve nem túl zöld életmód egy városi panelház 8. emeletén lakni, de már 6 éves korom (1986 ősze) óta itt élek (akkor épült a ház), de teszek ezt-azt a környezetvédelemért, amit tudok. Igyekszem sokat lenni a friss levegőn, városon belül mindig gyalog jövök-megyek, szelektív hulladékgyűjtésre törekszem, és évekig önkénteskedtem a veszprémi Csalán Egyesületben. Kb. 2006-ban lettem az önkéntesük, de már előtte is volt kapcsolatom velük, 2011 novemberétől vagyok tagja az egyesületnek, azóta még intenzívebben önkénteskedtem, és eljutottunk addig, hogy ha csak 1 önkéntes kellett egy feladatra, akkor szinte mindig nekem szóltak először. De ez a kölcsönös bizalom és együttműködés idővel továbbfejlődött, és most már (idén január 6-tól április 30-ig) nem önkéntes vagyok az egyesületben, hanem közfoglalkoztatott. Természetesen keresek állást, hogy május 1-jétől is legyen munkahelyem, de jó lenne itt hosszabbítani is, ez legalább zöld szervezet, változatos a munka, és jó a társaság. De akár hosszabbítjuk ezt a szerződést, akár máshol kell dolgoznom május 1-jétől, mindenképpen szeretnék kapcsolatban lenni az egyesülettel, akár alkalmazottként (ha lehet), akár önkéntesként. (Remélem, ez nem számít reklámnak.)
- Szerinted zöldíthető az emberek szemlélete? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?
- Az emberek szemlélete zöldíthető, engem is jól kizöldített az egyetem, majd a Csalán Egyesület, és a zöldítés eszköze akár egy ilyen blog is lehet. A lényeg szerintem a meggyőzés (miért jó nekem, ha védem a környezetet?), és a példamutatás.
- Az internetes vagy a hagyományos média alkalmasabb az ismeretterjesztésre?
- Ezt nem tudnám megmondani, mindegyikkel kb. ugyanazt lehet elérni, csak más a célközönség. Általában kortól függ: minél fiatalabb egy olvasó, annál inkább az internetes média felé billen a mérleg. De örülök, hogy a blogmagazin szerzői között a 40-es, 50-es 60-as korosztály is képviselteti magát.
- Mire alkalmas a blog?
- Mindenre. Egy blogbejegyzésben szabadon leírhatunk bármit, tehát mindenféle információ átadására alkalmas, akár szakmai ismeretterjesztésre is.
- Van célod a szakmai blogírással?
- Igen, van. Jó lenne, ha lennének olyan olvasóim, akiknek még tudok újat mondani, és jó lenne, ha ezek az olvasók egyre közelebb kerülnének a zöld szemléletmódhoz, mert a környezetvédelem szerintem 10%-ban ismeretek, 90%-ban szemléletmód és szándék kérdése. De a szakmai közönség elismerése is fontos nekem, az is egy megerősítés, hogy írjak még cikkeket.
- Álláskeresőként és környezetmérnökként hogyan látod a munkaerő-piaci helyzetet? Mennyire nehéz ma Magyarországon a mi szakmánkban elhelyezkedni?
- Szerintem 2004-ben, amikor végeztünk, még nagyon nehéz volt, főleg vidéken (és főleg ismeretség nélkül), ma már egyre könnyebbnek látom, de a mérnöki szakmák közül még mindig környezetmérnökökre van a legkisebb kereslet, és még mindig fontos lenne az ismeretség, bár ez szakmától független magyar sajátosság. Álláskeresőknek kötelező néha közmunkát végezni, én most éppen ilyen közfoglalkoztatásban vagyok, szerencsére egy jó munkahelyen, ahol főállásban is szívesen dolgoznék és ahol környezetvédelemmel foglalkozhatok. De május 1-jétől el kell helyezkednem, ezért most is folyamatosan keresek állást. Ha sikerül elhelyezkedni akkortól, annak nagyon örülök, ha nem sikerül, akkor még június végéig próbálok a szakmámban elhelyezkedni. Remélem, hogy sikerül, mert ha nem, akkor drasztikus lépésre fogom elszánni magam. Persze nem kell megijedni, teljesen törvényes lesz és nem veszélyeztetem senki testi épségét vagy jó hírnevét, - sem a sajátomat, sem másokét -, de ez lesz életem eddigi legkomolyabb döntése, amit majd akkor árulok el, ha megtettem (vagy ha sikerül június végéig elhelyezkedni és ezzel véglegessé válik, hogy nem kell megtennem).
- Remélem az álláskeresés mellett jut időd kikapcsolódásra is. Mivel töltöd legszívesebben az idődet?
- Mindig mással. Szeretek sokat kint lenni a szabadban, bár csak olyan messzire megyek, ahová gyalog is könnyen eljuthatok, főleg Veszprémben és környékén. Szeretek szakmai blogot írni, jó könyveket olvasni (gyakran járok könyvtárba, és általában olyan szerzőket keresek, akikről még nem hallottam, vagy akiket én fedeztem fel magamnak és olvasnék még tőlük), rejtvényt fejteni, társasjátékozni (ha van kivel), és a Csalán Egyesületben tevékenykedni. Nyáron szeretek lemenni néha a Balatonra (ha van kivel és van miből) és a Veszprémi Utcazene Fesztiválra.
- Milyennek látod Magyarország környezetvédelmi helyzetét? Nagyon ritkán szoktunk politizálni, és nem is szeretem, de a környezetvédelem nagyon összefügg a politikával. Te hogy látod, miért nincs meg a politikai akarat a környezet védelme iránt? Miért csak a rombolást támogatják?
- Szerintem egyszerűen tudatlanok a döntéshozók, nem látják át, hogy mivel ártanak a környezetnek. Megfigyeltem, hogy a kisebb települések általában jobban rendben vannak környezetvédelmi szempontból, főleg a fejekben, természetközelibben élnek, és a fenntartható településeink is mind falvak, „fenntartható város” kezdeményezésről még nem hallottam az országban. Ez azért van, mert egy kisebb település, egy kisebb terület könnyebben átlátható, viszont egy nagyobb település (főleg egy Budapest méretű nagyváros), vagy egy ország már kevésbé átlátható, kevésbé tudják az illetékesek, hogy minek mi lesz a következménye, főleg környezeti szempontból. Ez a legfontosabb ok, de van még két másik is. Az is fontos, hogy a politikusok tévedhetetlennek akarnak látszani, ezért a rossz döntéseikhez is ragaszkodnak, hiába tiltakozik gyakran a szakma és a lakosság; de az is ugyanilyen fontos, hogy a környezetvédelem nem hoz közvetlen pénzbeli hasznot, ezért a politikai és a gazdasági vezetők is gyakran másodrendűnek tekintik.
- Tervezel átfogó környezetvédelmi cikksorozatot a magyar környezetvédelem helyzetéről?
- Ez egy jó ötlet. A német környezetvédelemről már van egy kitűnő cikksorozat az oldalon, most már illene valakinek megírni a magyart is. :) Biztos vagyok abban, hogy még idén megírom.
- Te személy szerint bízol abban, hogy a környezetvédelem helyzete jobbra fordul Magyarországon?
- Ha az embereken múlik, akkor igen. Ha a politikusokon, akkor nem.
- Milyennek látod a világ környezetvédelmi helyzetét? Szerinted van értelme az egymást érő, vége-hossza nincs konferenciáknak, közgyűléseknek és megbeszéléseknek? Látod ezek mögött az akaratot, hogy igen, ők valóban tenni akarnak a klímaváltozás hatásai ellen vagy a talajok védelme érdekében?
- Szerintem ezeknek a megbeszéléseknek a résztvevői pontosan tudják, mit kellene tennünk, és akarnak is tenni a helyzet megoldásáért, de fogalmuk sincs róla, hogyan, és ezért inkább azt szeretnék, ha mások valósítanák meg az elképzeléseiket, ezért adnak ki sajtóközleményeket a konferenciákról, hátha valaki megérti az elképzeléseiket és nekilát megvalósítani.
- Mi kell ahhoz, hogy egy ember környezetvédő legyen? Ismeretek, lehetőségek vagy szemlélet kérdése? Vajon ma Magyarországon (és a világon) mindenkinek van-e lehetősége környezetvédővé válni?
- Szerintem lehetősége mindenkinek van. Elsősorban döntés kérdése. Persze kellenek hozzá az ismertek, de szerintem 90%-ban a szemléletmódról, környezettudatos döntésekről szól a környezetvédelem és a zöld életmód.
- Mi a véleményed a következő fogalmakról? Fenntartható gazdaság (avagy fenntartható gazdasági növekedés), tudatosság-környezettudat, felelősség a környezet és a jövő nemzedékek iránt.
- A fenntartható gazdaság mindenképpen elérendő cél, de a növekedés hosszú távon nem fenntartható. Egy véges Földön végtelen növekedés nem lehetséges. A tudatosság, környezettudat a zöld életmód alapja. A legtöbb ember elfogadja azt az elvet (legalábbis szavakban), hogy úgy éljünk, hogy ne ártsunk se magunknak, se másoknak. Miért ne lehetne ott a „mások” között a természet és a környezet is? És ez már a felelősség kérdéséhez is kapcsolódik. A tudatosság és a felelősség nem választható el egymástól, a környezettudatos viselkedés éppen a környezet és a jövő nemzedékek iránti felelősségből ered. Aki nem vállalja ezt a felelősséget, az soha nem lesz környezettudatos. Amúgy a felelősség vállalásához az is hozzá tartozna, hogy nem várunk egymásra, hanem példamutatóan cselekszünk. Aki azt mondja, hogy „Miért gyűjtsem én szelektíven a hulladékot, amikor a szomszédok sem gyűjtik?”, vagy „Miért én lapátoljam el a ház elől a havat, ha a többi 120 lakó sem teszi ezt meg?”, vagy „Miért éppen én etessem a madarakat, ha az utcában nincs egy madáretető sem?” az nem környezettudatos, hanem lusta és hárítja a felelősséget. Az ilyen emberekre talán személyes példákon keresztül lehetne hatni, de ők a legkevésbé zöldíthetők. (Pl. a víz- és energiatakarékosság kérdésében a megtakarított pénzről beszélhetünk nekik; a környezetszennyezéssel kapcsolatban fel lehetne tenni a kérdést: „Ugye szeretnéd, hogy a gyermekeid, unokáid is tiszta vízhez, tiszta levegőhöz jussanak?” stb.)
- Megtervezed előre a témáidat, vagy mindig arról írsz, ami aktuálisan éppen eszedbe jut?
- Attól függ. Ha csak egy-egy cikket írok, akkor arról írok, ami eszembe jut, vagy ami éppen aktuális. Ha cikksorozatot írok, akkor a cikkek témáját, sorrendjét megtervezem. De a sorozatokba is belefér néha egy-két nem tervezett aktuális téma, mint pl. a veszprémi sorozatomba a Május 1. utcai fák. De a cikkeket általában fejből írok, néha nézek csak utána 1-2 adatnak, és nem mindig tudom pontosan a cikk elején, hogy mi lesz a vége, csak leülök, és begépelem a gondolataimat.
- Mi lesz a következő 2-3 cikked témája?
- Most az interjú kapcsán eszembe jutott 2 új téma. Az egyik Magyarország környezetvédelmi helyzete, a másik a Mit tehetünk? sorozatom felújítása (hivatkozva az eredeti sorozatra, de nem másolás jelleggel, hanem 8-10 cikkben összefoglalva a hétköznapi embereknek szóló zöld tanácsaimat). De magamtól is eszembe jutott egy sorozat: a környezetvédelmi napokról. Nem olyan jelleggel, hogy mit ünnepelünk és honnan származik (erre csak a bevezetőben térek ki 1-2 mondatban, mert ennek bárki utánanézhet a Wikipédiában), hanem inkább olyasmiket próbálok írni, hogy miért fontos az aznap ünnepelt téma, és mit tehet egy hétköznapi ember abban a témában. Ezt a 3 cikksorozatot még biztosan megírom idén, de még nem tudom, milyen sorrendben, és természetesen lesznek aktuális témák is a blogban. Az állásajánlatos cikkeket is folytatom (ha találok valamit, felteszem), eddig mindet én írtam, és a Veszprém megyei állásokat meg is pályáztam. És természetesen az interjúsorozatot is folytatom, ha új blogger érkezik a csapatba, akkor neki is felteszem ezeket a bemutatkozó kérdéseket.
- Kiknek ajánlanád a környezetvédelmi blogírást? (Számít-e pl. a kor, nem, lakóhely, végzettség, környezetvédelmi tapasztalat, stb?)
- Mindenképpen környezettudatos embereknek. Nem biztos, hogy kell hozzá formális környezetvédelmi végzettség, de némi szakmai tájékozottság feltétlenül szükséges. De akinek van véleménye a környezetvédelmi témákról, az bátran próbálkozhat ezzel a műfajjal.
- Kiknek ajánlanád a cikkeid olvasását?
- Olyan embereknek, akiket érdekel a környezetvédelem, és érdekli őket, hogy mit tehet egy átlagember a környezetvédelemért. Elsősorban a hétköznapi, környezetvédelemben nem feltétlenül tájékozott, de zöld életmóddal próbálkozó embereknek írok, de fontos nekem a hozzáértő szakmai közönség véleménye is.
- Olvasod honlapunk más szerzőinek a cikkeit? Ha igen, kinek ajánlanád őket?
- Majdnem mindennap megnézem legalább egyszer, néha többször is, hogy van-e új cikk a honlapon, és ha van, akkor elolvasom. Kinek ajánlanám? Ez szerzőtől is függ. Általában az én célközönségemnek, de a legtöbb szerzőnk cikkei a szakemberek számára is hasznosak, érdekesek lehetnek, hozzáértők is találhatnak újdonságot a cikkekben. Szerencsére szakszerű, de mégis közérthető és olvasmányos cikkeink jelennek meg a honlapon, így a hétköznapi embereknek és a szakembereknek is ajánlhatók ezek az írások.
- Szerinted mi a honlapunk 3 legnagyobb előnye és hátránya? Hogyan lehetne az előnyöket megtartani, de a hátrányokat megszüntetni?
- Ez tipikusan az a kérdés, amit riporterként azért tettem fel, mert tőletek akartam megtudni a választ! :D De megpróbálom összeszedni.
Előnyök:
1. Jó csapat jött össze a honlapon, szakmailag is, de emberi szempontból is. Összetartó, jó közösség vagyunk, érdemes lenne rendszeresen találkozni személyesen is. A találkozók között pedig érdemes lenne összegyűjteni és minden szerzőnkkel megosztani egymás e-mail címét és telefonszámát, hogy könnyen tarthassuk egymással a kapcsolatot. Talán így lehetne még jobban erősíteni a csapatot. (Kapcsolattartásra persze a Facebook csoport is jó, de nem biztos, hogy mindig minden nyilvános, amit két szerzőnk kegymásnak mondana...)
2. A környezetvédelem és a cikkírás iránti lelkesedést jó lenne megtartani, ne fogyjon el a lendület. Azt hiszem, ez személyiség kérdése, mindenkiben megvan az a hajtóerő, ami ehhez kell, nem hiszem, hogy ez változna.
3. A honlapunk külalakja és egyszerű kezelhetősége is tetszik nekem.
Hátrányok:
1. Rögtön az utolsó előnyhöz kapcsolódva: az angol nyelvű kezelőfelület. Nem mindenki tud angolul (és szerintem nem is várható el senkitől, hogy az anyanyelvén kívül más nyelven is értsen, bár néha hasznos lehet), ezért jó az a kezdőknek szánt útmutató, és jó, hogy tudunk egymástól kérdezni. Változtatni nem tudunk rajta, legfeljebb ha a weebly kifejleszti a magyar változatot, akkor át tudunk kattintani rá, de az útmutatóval áthidalhatjuk a problémát.
2. Az olvasottságunk még kicsi, de ha szorgalmasan megosztjuk Facebookon egymás cikkeit, vagy találunk egy-két ingyenes reklám lehetőséget, akkor idővel ez is nőni fog.
3. Nem csak az olvasók száma kicsi, hanem az egy-egy ember által megnyitott cikkek száma is. Talán ha a cikkeinkből lennének linkek hasonló cikkekre, vagy a Tartalomjegyzékre, akkor az emberek egy cikk elolvasása után több más cikkre is rákattintanának.
- Gondolom nem ért meglepetésként, hogy amikor elindítottuk a jelenlegi blog-magazinunkat, téged szinte „közfelkiáltással” választottunk csoportunk vezetőjének. Mik a tapasztalataid a működésünkkel kapcsolatban? Milyen tanácsokkal látnád el a szerkesztőség régi és új tagjait?
- Nagyon jólesett, hogy engem választottatok, nem is az volt meglepetés, hogy így bíztatok bennem (azt mindig éreztem, azóta is érzem, és mindig jólesik), hanem az, hogy nem is akarta vállalni senki más. De szívesen vállaltam és örömmel látom, hogy nem hagytok magamra, vannak jó ötleteitek a honlappal kapcsolatban, és meg is valósítjátok. A működésünkkel kapcsolatban azt látom, hogy nagy változásokra nincs szükség, rendszeresen jelennek meg érdekes, tanulságos, jól megírt cikkek az oldalon (rossz cikket még nem olvastam), mindent meg tudunk beszélni egymással, gyakran megosztjuk egymás cikkeit, és hozzászólunk egymáshoz, ami nem csak az összetartás miatt jó, hanem azért is, mert ez a cikkek színvonalát is jelzi. Egy jó cikk gondolatokat ébreszt, hozzászólások érkeznek alá, és hozzászólásokban szerencsére nincs hiány. Annyi tanácsot adnék mindenkinek, hogy bátran vállaljátok a véleményeteket a cikkekben, alaposan nézzetek utána mindennek, csak azt írjátok le, amiben biztosak vagytok, olvassátok egymást, szóljatok hozzá egymáshoz, hivatkozzatok egymás cikkeire (idézettel és linkekkel is), és ha technikai segítség kell, vagy valamilyen ötletetek van a bloggal kapcsolatban, akkor nyugodtan forduljatok akár hozzám, akár Facebookon vagy a fórumunkban a közösséghez. De ezek a tanácsok főleg az ezután érkező bloggereinknek szólnak, a régiekben ez ösztönösen megvan.
- Van-e kedvenced a szerzőtársak közül? Ha igen, ki ő és miért?
- Mindenki másért kedvenc, mindenkinek szívesen olvasom a cikkeit. Banga Szilvi már leírta a vele készült interjúban, hogy kinek a cikkeit miért szereti, én kb. ugyanazt tudnám megismételni azzal a kiegészítéssel, hogy ő saját magát nem értékelte, én viszont megteszem. Az ő cikkei azért tetszenek, mert azt érzem benne, hogy mindig meglátja és megvédi a szépet a világban, akár növényekről, akár a környezetről, tájról, vagy akár művészetekről van szó.
- Szakmai kérdésekben kinek a véleményére adsz leginkább a blogmagazin többi szerzője közül? És van-e olyan, akire nem csak szakmai kérdésekben hallgatnál?
- Szakmai kérdésekben mindenki véleményére hallgatnék, mert mindenki máshoz ért, mindeninek más a szakterülete, és mindenkire abban a témában hallgatnék, amiről írjátok a cikkeiteket. Akire nem csak szakmai kérdésekben hallgatnék, olyan nagyon kevés ember van a blogban és a blogon kívül is, mert általában szeretek egyedül, önállóan dönteni a magánéletemben, de ha úgy adódna, akkor a legtöbb szerzőtársunkra a magánéletben is hallgatnék.
- Kire hallgatsz leginkább (blogger-társaidon kívül) környezetvédelmi kérdésekben? És általában az életben?
- Környezetvédelmi kérdésekben az itteni kis bloggercsapaton és a régi helyünk egykori aktív bloggerein kívül a Csalán Egyesületre hallgatok, különösen az egyesület elnökére, dr. Szalay Tímeára, aki szintén környezetmérnök, mint én, nagy szakértelemmel védi a környezetet és lelkesen vezeti az egyesületet. Magánéletben főleg a saját fejem után megyek, de azt már kitapasztaltam, hogy legtöbbször a családtagjaimra érdemes a legkevésbé hallgatni. Ők biztos nem helyeselnék a június végére tervezett lépésemet sem, pedig az nagyrészt megoldaná az elhelyezkedési problémáimat. (Azt a lépést természetesen nekik sem mondom el addig, amíg nem tettem meg, vagy el nem helyezkedtem valahol.)
- Mit üzensz az olvasóidnak?
- Röviden: Olvassatok és cselekedjetek! Kicsit hosszabban: Nézzetek meg minél több cikket, mindenki talál benne érdekeset. És ha tetszik ez a zöld szemlélet, próbáljatok meg ti is így élni, mi segítünk.
- Bár a szerkesztőkkel te készítettél interjúkat, természetesen neked is adott a lehetőség, hogy itt is feltedd azokat a kérdéseidet, melyek idő közben felmerültek benned, például fórum hozzászólásokban, más cikkekhez írt hozzászólásokban. Kérdeznél valamit valamelyik szerzőtársadtól? A válaszok hozzászólásban jelennek meg, és természetesen az Olvasók is kérdezhetnek tőled.
- A kérdéseim mindenkinek szólnak.
* Szerintetek megéri-e környezettudatosnak lenni? Ha igen, miért? Ha nem, miért követitek mégis ezt a szemléletmódot?
* Mi kell egy jó cikkhez, mitől lesz igazán jó egy szakmai cikk?
* Mi volt a legemlékezetesebb pillanat (akár jó, akár rossz) a régi helyünkön, és mi volt a legemlékezetesebb itt?
* Mire gondoltok, mit éreztek, amikor cikket írtok? És amikor hozzászólást kaptok? Szerzőtársaktól vagy külsőstől jobb hozzászólást kapni?
András cikkeit erre a linkre kattintva közvetlenül érhetitek el.
Kedves András, köszönöm, hogy válaszoltál a részben általad is megfogalmazott kérdésekre és azokra is, amikkel én egészítettem ki a tieidet.