...avagy a természet sokszor magától (és úgyis) megoldja.
Volt egyszer egy Vasasbánya a Kelet-Mecsekben az Árpádkori Vasas településhatárában. Anno én is dolgoztam benne közel 10 évet, meg az édesapám is - ennél sokkal többet, és a nagyapám is jó sokat. Valamikor régen persze csak tárókból bányászgatták itt a föld fekete gyémántját - talán a pécsváradi serfőző tűzhelye alá. Később ez már ipari méreteket öltött és a DGT (DunaGőzhajózási Társaság) századában már komoly koncentrációs törekvések voltak. A XIX. században a DGT - a koncentrációs törekvések keretében rengeteg beruházást indított meg Vasason. Rücker-aknára vezető kötélpályát építettek, az akkor még Thommen névre hallgató aknát korszerűsítették, és egy újabb függőleges aknát mélyítve bővítették. Akkoriban épült meg a falu fölötti völgy folytatásában a Vasasi-árkon egy duzzasztómű is, szivattyúteleppel, vízvezeték rendszerrel. Innen látták el a bányaüzemet vízzel. Sőt a bányabirtokon épített vasasi Wiesner- és Thommen- lakótelep továbbá a Liget-telep iskolákkal, közművekkel is az üzem kezelésében volt. A DGT korszakának a II. világháború vége, a szovjet csapatok 1944-es bevonulása vetett véget. Ez után következett az Állami szénbányászat időszaka, széncsatákkal, sztahánovista mozgalmakkal, de arról majd máskor.
Volt egyszer egy Vasasbánya a Kelet-Mecsekben az Árpádkori Vasas településhatárában. Anno én is dolgoztam benne közel 10 évet, meg az édesapám is - ennél sokkal többet, és a nagyapám is jó sokat. Valamikor régen persze csak tárókból bányászgatták itt a föld fekete gyémántját - talán a pécsváradi serfőző tűzhelye alá. Később ez már ipari méreteket öltött és a DGT (DunaGőzhajózási Társaság) századában már komoly koncentrációs törekvések voltak. A XIX. században a DGT - a koncentrációs törekvések keretében rengeteg beruházást indított meg Vasason. Rücker-aknára vezető kötélpályát építettek, az akkor még Thommen névre hallgató aknát korszerűsítették, és egy újabb függőleges aknát mélyítve bővítették. Akkoriban épült meg a falu fölötti völgy folytatásában a Vasasi-árkon egy duzzasztómű is, szivattyúteleppel, vízvezeték rendszerrel. Innen látták el a bányaüzemet vízzel. Sőt a bányabirtokon épített vasasi Wiesner- és Thommen- lakótelep továbbá a Liget-telep iskolákkal, közművekkel is az üzem kezelésében volt. A DGT korszakának a II. világháború vége, a szovjet csapatok 1944-es bevonulása vetett véget. Ez után következett az Állami szénbányászat időszaka, széncsatákkal, sztahánovista mozgalmakkal, de arról majd máskor.
fotó: a vasasi duzzasztómű egykor ( forrás: Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány)
A "DUZI" ahogy mi neveztük szép környezetben lévő mesterséges tó volt, és az én sráckoromban már horgászvízként is prosperált. No meg a falu fiatalságának egyik kedvelt strandjaként is régóta - mivel itt (is) TILOS volt fürödni! De a gátról és a vezérképen szereplő (a beágyazott régi BW fotón még nem ez látható) szivattyúház tornyából jó nagy bicskákat is lehetett ugrani a 8 m mély, nyáron is baromi hideg vízbe. Aztán egyszercsak nem kellett a bányának ez a víz, mert másképp oldották meg (Hársas-telep forrásaiból ill. a komlói vezetékről). A tó a Pécsi Bányász HE kezelésébe került, horgász- és kirándulóhely lett, de csak gyalogosan, vagy bringával lehetett megközelíteni. A szivattyúzás leállítása miatt a vízcsere lelassult, nyaranta a víz bealgásodott, bebüdösödött. A bányának már jó ideje nem kellett, a horgászegyesületnek macerás volt a telepítés, karbantartás, ráadásul egy ifjú leányzó beleölte magát egy nyáron az egyébként is egyre inkább balesetveszélyessé váló gátról. És megszületett a döntés. Fel kell robbantani a Duzzasztót. Ami meg is történt annak és rendje, módja szerint, egyes források szerint 1975-ben - szerintem valamivel később.
De hogy kerül a csizma az asztalra? Miért is ez - "Autodidakta és lokális tájvédelem...avagy a természet sokszor magától (és úgyis) megoldja." - a címe a postomnak? Mert egy nyári reggelen gombázás közben odavetődtem az egykori "Duzi" -hoz, és gondolatok sokasága ébredt bennem a reggeli órákban. Ahogy nézelődtem, fotóztam és visszagondoltam a gátra, a vízre, a sokszor 40-50 cm vastagra fagyott jégpáncélra és a tó középső részén lévő forrásbefolyó nádasára, ami remek keszegezőhely volt. No meg arra amikor először láttam a felrobbantott torzót. Mindenfelé lógtak a betonvasak belőle, a víz már utat tört és patakká szelidült. A tómeder meredek oldalában pedig a sokezer beágyazódott vándorkagyló fertelmes bűzt árasztó oszlása volt a jellemző.
A "DUZI" ahogy mi neveztük szép környezetben lévő mesterséges tó volt, és az én sráckoromban már horgászvízként is prosperált. No meg a falu fiatalságának egyik kedvelt strandjaként is régóta - mivel itt (is) TILOS volt fürödni! De a gátról és a vezérképen szereplő (a beágyazott régi BW fotón még nem ez látható) szivattyúház tornyából jó nagy bicskákat is lehetett ugrani a 8 m mély, nyáron is baromi hideg vízbe. Aztán egyszercsak nem kellett a bányának ez a víz, mert másképp oldották meg (Hársas-telep forrásaiból ill. a komlói vezetékről). A tó a Pécsi Bányász HE kezelésébe került, horgász- és kirándulóhely lett, de csak gyalogosan, vagy bringával lehetett megközelíteni. A szivattyúzás leállítása miatt a vízcsere lelassult, nyaranta a víz bealgásodott, bebüdösödött. A bányának már jó ideje nem kellett, a horgászegyesületnek macerás volt a telepítés, karbantartás, ráadásul egy ifjú leányzó beleölte magát egy nyáron az egyébként is egyre inkább balesetveszélyessé váló gátról. És megszületett a döntés. Fel kell robbantani a Duzzasztót. Ami meg is történt annak és rendje, módja szerint, egyes források szerint 1975-ben - szerintem valamivel később.
De hogy kerül a csizma az asztalra? Miért is ez - "Autodidakta és lokális tájvédelem...avagy a természet sokszor magától (és úgyis) megoldja." - a címe a postomnak? Mert egy nyári reggelen gombázás közben odavetődtem az egykori "Duzi" -hoz, és gondolatok sokasága ébredt bennem a reggeli órákban. Ahogy nézelődtem, fotóztam és visszagondoltam a gátra, a vízre, a sokszor 40-50 cm vastagra fagyott jégpáncélra és a tó középső részén lévő forrásbefolyó nádasára, ami remek keszegezőhely volt. No meg arra amikor először láttam a felrobbantott torzót. Mindenfelé lógtak a betonvasak belőle, a víz már utat tört és patakká szelidült. A tómeder meredek oldalában pedig a sokezer beágyazódott vándorkagyló fertelmes bűzt árasztó oszlása volt a jellemző.
Tájvédelem, egyfajta autodidakta tájvédelem ez itt és most, ebben a formában - gondoltam ezt is a mai korai órán. Mert zöld lett minden, az IDŐ pedig megoldja úgyis. A beton szétfagy, a kövek elpattannak, mert az évszakok - az eső és a fagy, meg a tűző nap teszi majd a dolgát. A táj pedig elrendezi magát lokálisan itt, ebben a kis völgyben. Századok múlva pedig úgysem emlékezik rá senki sem, hogy mi volt itt. Esetleg pár tudós ifjonc találgatja csak, hogy mi lehet az a lépcsődarab, meg az a vályú ott a patakmederben, a tájban.
Mert mi is a táj?
Táj definíció (Tvt.) "A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemzőtermészeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek."
A tájvédelem céljai pedig:
"- a táj jellegének megőrzése,
- a táj esztétikai adottságainak fenntartása,
- a természeti és táji értékek fennmaradásának biztosítása,
- az egyedi tájértékek és a természeti rendszerek megóvása,
- a műtárgyak tájba való illesztése,
- a felszíni tájsebek rehabilitációja."
Végül pár sor a Természetvédelmi törvény - Tájvédelem címből:
a "Tájhasznosítás során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról." A "....használaton kívül helyezett épületek, építmények, új funkciójának megállapításáról, ennek hiányában, elbontásuk, terület a táj jellegéhez igazodó rendezése..... , a területrendezés ...során ....rendezni kell a felszíni tájsebeket..." amit itt és most a természet fog befejezni.
További pár 2013. nyarán és őszén készítefotóm a Galériában - a gát maradványáról, a szivattyúház tornyáról és a tómederről.
felhasznált anyagaim a hely(i)történeteim... című blogomból ill. a http://www.sze.hu/~raczev/Tv_files/06_TV_taj.pdf oldalról
Mert mi is a táj?
Táj definíció (Tvt.) "A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemzőtermészeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek."
A tájvédelem céljai pedig:
"- a táj jellegének megőrzése,
- a táj esztétikai adottságainak fenntartása,
- a természeti és táji értékek fennmaradásának biztosítása,
- az egyedi tájértékek és a természeti rendszerek megóvása,
- a műtárgyak tájba való illesztése,
- a felszíni tájsebek rehabilitációja."
Végül pár sor a Természetvédelmi törvény - Tájvédelem címből:
a "Tájhasznosítás során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról." A "....használaton kívül helyezett épületek, építmények, új funkciójának megállapításáról, ennek hiányában, elbontásuk, terület a táj jellegéhez igazodó rendezése..... , a területrendezés ...során ....rendezni kell a felszíni tájsebeket..." amit itt és most a természet fog befejezni.
További pár 2013. nyarán és őszén készítefotóm a Galériában - a gát maradványáról, a szivattyúház tornyáról és a tómederről.
felhasznált anyagaim a hely(i)történeteim... című blogomból ill. a http://www.sze.hu/~raczev/Tv_files/06_TV_taj.pdf oldalról
RSS Feed
