Kedves Gyula!
Mint azt észrevetted, nagyon tetszett a cikked, melyet az Eltűnő csodák sorozatodban legutóbb írtál, és melynek témája a felszíni vizek "eltűnése".
Írtam hozzászólást is, hogy emeljem a színvonalat, de mint azt te is megállapítottad, jobban hasonlított egy önálló íráshoz.
Engedd meg, hogy a magazinunk hasábjain keresztül válaszoljak, most már egy hivatalos postban, neked és Olvasóinknak egyaránt.
A vízgazdálkodás lényege az, hogy felszíni vagy felszín alatti vizet veszünk ki a saját magunk hasznára: duzzasztunk, elterelünk, öntözünk, hogy legyen mit enni, áramot termelni, legyen ivóvíz, legyenek dísznövények, itassuk állatainkat.
Ez magától értetődő, amíg a rendelkezésünkre álló források valóban rendelkezésre állnak.
Amikor mennyiségük csökken, bepánikolunk, és csak akkor cselekszünk, amikor már késő. Mindenféle konferenciákat rendezünk, de eredmény semmi.
Gyula cikkéhez egy meglehetősen hosszú, már-már önálló bejegyzéssel válaszoltam, mert sok gondolat jutott eszembe.
Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon felismerte, hogy globálisan nem fenntartható a talajművelés és a vízgazdálkodás, és a Millenniumi Fejlesztési Célokra (Millennium Development Goals- MDGs) alapozva kezdeményezte egy, a 2015 utáni időszakra irányadó keretirányelv és forgatókönyv, ha úgy tetszik menetrend (Post- 2015 Agenda) kidogozását. A kezdeményezésből John W. Ashe, az ENSZ Közgyűlés jelenlegi elnöke vezetésével vita-sorozat indult, melyből eddig három került megrendezésre.
Többek között a megfelelő vízgazdálkodás is a témája a Post-2015, azaz a 2015 utáni időszak irányelvét előkészítő közreműködéseknek a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében.
Ilyen a fenntartható vízgazdálkodás: árvízvédelem, víztározók, vízlépcsők és vízerőművek kiépítése, felszíni vizek védelme, talajvíz kipárolgása elleni védelem, hogy csak egy nagy témakört említsünk a célok közül.
A MDGs-ről ezen a linken lehet bővebben, angol nyelven olvasni.
A célok eléréséhez nem csak a megfelelő ivóvíz biztosítása tartozik, hanem a fenntartható vízgazdálkodás is. Tudom, ez a fogalom eléggé elcsépelt, de itt jön az én véleményem: ha nem fenntartható módon garázdálkodunk a vízzel (mert ez jelenleg garázdálkodás ami megy), akkor nem hogy ivóvíz nem lesz, hanem a fenti módon kiszáradnak a tavak is.
Érdekes módon mindig olyan országokból hallunk ilyen vízügyi problémákat, ahol soha nem volt szempont a felszíni vizek védelme.
Németország, Finnország, Norvégia, Franciaország esetében soha nem hallunk ilyenekről, holott itt aztán van tó és víz. Itt ugyanis működik a realitás, nem csapolnak le, nem terelnek el, mert tudják, hogy a halászat, ivóvíztermelés és öntözés érdekében az a cél, hogy a folyómederben és a tómederben megtartsák a vizet.
Jelenleg olyan jó minőségűek a felszíni vizek, hogy Németországban pl. a Rajna és az Emscher vize a legjobb Európában, az Isarra telepített müncheni szennyvíztisztítóknak köszönhetően pedig javult a vízminőség.
Én alapvetően ellenzem az olyan drasztikus vízeltereléseket és duzzasztókat, amelyek az Aral-tó és a Kaszpi-tenger vizének táplálását megszüntették és csökkentették a befolyó víz mennyiségét.
Hosszú távon megoldási javaslat?
Igen van javaslatom:
Amíg nem késő, addig olyan megoldást kell kidolgozni, ami garantálja ezek megmaradását, tehát több vizet kell átengedni a tavak felé, legalább a Kaszpi-tenger megmentése legyen cél.
Nem attól lesz fenntartható a Volga vizének használata (mely egyébként Európa leghosszabb folyója), hogy számtalan duzzasztó működik rajta, hanem attól, ha a medret időnként takarítják, minőségét megőrzik, és ezen keresztül megfelelő minőségű és mennyiségű utánpótlást kap a Kaszpi-tenger.
Tudom, kell ivóvíz a folyó melletti városoknak és kell öntözni is, de a csapadék összegyűjtése és a megáradt folyó többlet-vizének eltárolása javíthat a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetén.
Oroszország sajnos nem a rövid telekről híres, de a tározók megfelelő üzemeltetésével szerintem még javulhat a helyzet.
Az Aral-tó ilyen megmentésére egyelőre nem látok esélyt, az északi tómeder még talán megmenthető, ha ott is kidolgoznak egy mentő-programot.
Természetesen a fenti eszmefuttatás nem csak a Gyula által említett tavak megmentése esetében igaz. Minden vizes élőhely megmentése kötelességünk, hiszen nem csak ivó- és öntöző víz bázis, hanem élettér is.
Fenti véleményem abszolút összhangban van a Millenniumi Fejlesztési Célokkal és az ENSZ Közgyűlésének Elnöke által tett nyilatkozattal. A nyilatkozat a tematikus vitáról készült bejegyzésben olvasható.