Az Európai Unió a jövő hónapban, azaz még idén októberben két befektetési alapot kíván létrehozni annak érdekében, hogy a szegényebb kelet-európai országokat támogassa az emissziós célok elérésben.
The European Union (European Committee) plans to create two investment funds to help the Eastern Europen EU Member States and support them to reach the greenhouse gas emissions cut and to reach the emission targets.
At the summit of EU leaders in October this year are expected to agree a deal to climate and energy targets for 2030.
Az októberi EU-csúcs során fogják megtárgyalni, és várhatóan el is fogadják a tagországok vezetői az éghajlati és energia célokat, melyeket 2030-ig kell elérni. A megállapodás és stratégia része a kibocsátási szabályok lefektetése. A stratégia 15 évre fogja meghatározni a befektetési lehetőségeket, mely első sorban az energia-szektort érinti (elektromos áram termelés és ellátás, használati meleg víz és távhő szolgáltatás), ipari folyamatok számára hő- és gőztermelés.
Ez év januárjában az Európai Bizottság javasolta, hogy a 28 tagország az 1990-es szinthez képest 40%-kal csökkentse kibocsátásait.
(Kép: Bloomberg)
Csak halkan teszem hozzá: a volt szocialista országoknál ez nem nehéz, hiszen az ipari létesítmények modernizálása és a feleslegessé vált technológiák megszüntetése önmagában nagy mértékben csökkentette a kibocsátott gázok mennyiségét. Ebben az estben célszerűbb lett volna egy későbbi időpontban, például 1995 vagy még későbbi időpontot megjelölni, hogy legyen is értelme a célnak.
A gazdaságilag fejlettebb országok, mint pl. Nagy-Britannia és Németország, támogatják ezt a 40%-os célt, a keleti országok viszont Lengyelország vezetésével ellenzik.
A szén használatától függő Lengyelország véleménye szerint a 40%-os csökkentés kimagaslóan magas költségeket ró a keleti országokra. Ez Lengyelországban 2030-ig összességében nagyjából 120%-kal megemelné a közszolgáltatási díjakat. Csehország is aggódik és ideges: az ország gazdasága szokatlanul nagy arányban függ az energia-igényes gyártási technológiáktól.
A felmerülő beruházási költségek finanszírozására (elsősorban hitelek biztosítása érdekében) az EU az Európai Fejlesztési Bankhoz fordult, hogy dolgozzon ki a bank olyan hitelprogramot, mely a környezetvédelmi beruházások (fejlesztések, modernizálási beruházások) megvalósítását serkenti.
Az EU karbon-piaca (kibocsátás-kereskedelmi piac) a világ legnagyobb ilyen jellegű piaca, nagyjából 11000 gyárat és energia-termelő üzemet tömörít, melyeknek több kibocsátási jogot kell vásárolniuk, ha a meghatározott limitnél több szén-dioxidot kívánnak kibocsátani. Azonban az árak egyre emelkednek.
A kelet-európai szakértők nem bizakodóak: nem hiszik, hogy a szén-dioxid kvóták ára rövid időn belül rendeződne. Az alapok rendelkezésére álló pénzügyi eszközök képlékenysége aggasztja a kelet-európai vezetőket.
Az EU saját becslése szerint a 15 szegényebb tagország kénytelen lesz 2021 és 2030 között közel 47,6 milliárd (!) eurót kiadni, hogy modernizálják energiatermelő üzemeiket, erőműveiket és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrát. Itt kell megjegyezni, hogy a „hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra” magát a távhő hálózatot és a hő (gőz) termelési helyétől a felhasználás helyéig vezető csővezetékeket, szelepeket, tolózárakat és azok szigetelését jelenti. Az is elképzelhető, hogy a fűtőrendszerek, kazánok, radiátorok, szigetelések, lakások szigetelésének modernizálása is ide kell, hogy csatlakozzon.
Szakértők és diplomaták szerint meg kell kötni a megállapodást, még mielőtt novemberben Donald Tusk (foto: The Guardian), Lengyelország egykori miniszerelnöke átveszi Herman Van Rompuy-tól az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét.
Forrás: A cikk teljes terjedelmében regisztráció után, angol nyelven érhető el FT.com