Mint arról már bizonyára értesültél, szeptember 23-án került megrendezésre az idei Klímacsúcs, mely a 2015-ben elfogadásra kerülő nemzetközi keretirányelv előkészítésének is része, és mely jogi kötelezettséget is fog jelenteni minden ország számára.
Az állam-és kormányfők bemutatták országaik vállalásait és szemléltették, ki milyen arányban üzemeltet és használ megújuló energia-forrásokat. Bemutatták, hogy miket tettek az elmúlt években az éghajlat védelme érdekében.
A teljesség igénye nélkül álljon most itt néhány példa, bemutatva, hogy a néhány ország mit tett és mit kíván tenni a későbbiekben.
José-Manuel Barroso (képen), az Európai Bizottság leköszönő elnöke elmondta, az éghajlatváltozás lehetőség is egyben, hogy energiahatékonyabb irányba fejlesszük tovább gazdaságunkat.
2005-ben jött létre a szennyezéskibocsátások piaca. 1990 óta 19%-kal csökkent Európa üvegházhatású gáz-kibocsátása.
" Megalkottuk a 2020 keretirányelvet a célokkal. Cél: további kibocsátáscsökkentés 2030-ig további 40% kibocsátás-csökkentést tervez az EU (az 1990. évi értékhez képest), a megújuló energiaforrásokból termelt energia arányát 27%-ra kívánjuk növelni.
A megspórolt energia mennyiségét 30%-kal kívánjuk növelni.
A 2050-ig megfogalmazott célok között szerepel a grandiózus 80- 85%-os szennyezéskibocsátás-csökkentés.
A költségvetés 20%-át fordítjuk a klímavédelemre 2014- 2020 közötti időszakban. Összegszerűen ez nagyjából 180 milliárd eurót jelent, melyet az Unió területén belül és azon kívül fektetünk be.
Ebből több mint 3 milliárd euróval támogatjuk a megújuló energiaforrások használatát a fejlődő országokban. A teljes befektetett összeg 15- 30 milliárd euró körül várható."
(Véleményem szerint nem a fejlődő országokban van erre szükség első sorban, hanem a fejletteknél kellene átállni a fosszilisről a megújulókra, hiszen a legtöbb szennyezőanyag-kibocsátás is a fejlett országokból származik.- A Szerk.)
Szeptemberben árvizek pusztítottak Magyarországon, elsodort a víz sok házat és termőföldet.
Szerbia és Nagy-Britannia az utóbbi években többször szenved árvizektől, mint korábban, jelenleg pedig Dél-Európa van árvíz alatt és szenved a megszokottnál csapadékosabb időjárástól.
A jelenlegi élet fenntarthatatlan. Minden egyes konferencia, megállapodás arról szól, hogy csökkenteni kell a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, mégis 30%-kal emelkedett a CO2 mennyisége a légkörben.
A vezetőknek tennie kell valamit. Nézzük mit tett Magyarország: 6% CO2 csökkentést vállalt, helyette 40,0%-kal csökkent. Meg tudunk itt állni? Nem. Tovább kell haladni az energia-hatékonyság útján, megújuló energiaforrásokat kell használnunk. 30-40%-kal kell tovább csökkenteni a kibocsátott CO2 mennyiségét.
Néhány napja rakták le az alapkövét egy napelem gyártó üzemnek. A gyártandó napelemekkel a lakosság 25%-át lehet ellátni a velük termelt energiával, ezzel fosszilis tüzelőanyagokat spórolhatunk meg.
Ha 1 eurót befektetünk a természeti károk megelőzésébe, akkor közel 5-6 eurót spórolhatunk meg a károk helyreállításán.
Magyarország kis ország, önmagában nem tudja megmenteni a világot, de csatlakozunk azokhoz, akik elkötelezik magukat. Az ENSZ-ben ezeknek az országoknak továbbra is szövetségesei leszünk.
Libanon képviselője felhívta a figyelmet: a túlzott öntözés ugyanolyan káros, mint a szárazság.
A Szentszék képviselője természetesen nem tudott olyan eseményekről beszámolni, mely csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, hiszen semmilyen ipara nincs a városállamnak.
Van viszont energiaigénye, tehát elsősorban az energia-hatékonyságra kell koncentrálnia egy olyan kis államnak, mint a Vatikán. Ugyanez vonatkozik az egyházi tulajdonú épületekre, templomokra, iskolákra, felsőoktatási intézményekre, múzeumokra.
Japánban ez az első év, amikor már nem üzemeltetnek atomerőműveket.
Jövő évben Párizsban kell aláírni az új klíma-egyezményt, addigra egy olyan, kötelező érvényű jogi rendszert kell kidolgozni, melyet minden tagállam elfogd, aláír és jogrendszerébe illeszt.
Ez volt az első olyan alkalom, amikor a nyugati, fejlettnek tekintett világ képviselője ismertette az országát sújtó klímaváltozás hatásait, holott eddig is tudtuk, hogy az alpesi országokat is érinti a klímaváltozás, nem csak a szigetországokat. Mint ismeretes, a sziget jellegű országok partjainál emelkedik a vízszint, az alpesi és skandináv országoknál pedig olvadnak a gleccserek.
Az országoknak törekednie kell a karbon-neutralitásra és az energia-hatékonyság növelésére.
Az üvegház-hatású gázok kibocsátásának és koncentrációjának csökkentése érdekében a nagy szennyezőknek többet kell vállalnia.
Számtalan ország, mely az Egyenlítő környékén fekszik, komoly erdővédelmi programokat dolgozott ki.
Sajnos azonban az erdőirtások tovább folytatódnak, mert az olajpálma termesztés egyre nagyobb méreteket ölt. Az olajpálma azonban olyan, hogy helyére nem nő újra esőerdő, mert gyökere különböző savanyú anyagokat választ ki, amiben nem él meg az eredeti növényzet.
Burundi államfő-helyettese szintén felhívta a sok szennyezőanyagot kibocsátó országok figyelmét, hogy nekik több vállalást kell tenniük, még akkor is, ha a gazdasági növekedés előrébb való számukra.
Különös figyelmet kell fordítani a tiszta technológiák és a megújulók használatára.
Lehetne sorolni az összes, közel 130 állam- és kormányfő országjelentését, de vég nélkül ismételni ugyanazokat a felhívásokat már nincs értelme.
A Párizsban, 2015-ben aláírásra kerülő új klíma-egyezmény arra kell, hogy irányuljon, hogy valóban kevesebb szén-dioxidot és egyéb GHG-t bocsássunk ki. Amíg azonban sok országban újra széntüzelés kerül előtérbe, erre nem sok esély kínálkozik.
Minden lehetséges technológiát C-neutral kellene alakítani, lehetőség szerint megújuló energiaforrások használatával kellene kiváltani az elektromos áram termelését.
Most és együtt kell cselekednünk.
Tuvalu célja: az energiaszükségletet 100%-ban megújuló forrásokkal kívánják fedezni 2020-ra. Ehhez azonban segítő kézre és partnerekre van szüksége, pl. EU, Japán és Új-Zéland.
Tuvalu miniszterelnöke elmondta: a világ tanult a 2009. évi koppenhágai hibákból, de nem akarjuk megismételni. Ez az egyezmény jogilag nem kötelező, de 2020-ig 100 milliárd dollárral segíti a fejlődő országokat. Kötelező maximális kibocsátási értékeket azonban nem határoz meg.