Néhány cikk erejééig kissé eltévedtem a saját szakterületemtől, de az utóbbi időben pár olyan dolog történt, amik arra késztettek, hogy más témakörökről is írjak (Hay Fest Wales-ben, Green Week Brüsszelben, illetve Európa Zöld Fővárosa és az ahhoz kapcsolódó pályázati kiírás).
Ma itt a városunkban, Offenbachban kellett bizonyos okokból utcára tévednem, és utam hársfák alatt vezetett el. Nem számoltam, hogy összesen mennyi fa alatt és mellett haladtam el, de megérzésem szerint olyan 40- 50 fa lehet a kb. 2 négyzetkilométeres területen. Megérzésem mennyiségi, minőségi és szaglási érzet volt.
A hársfának, mely a mályvafélék családjába tartozik, kb. 30 alfaja létezik, legismertebb az ezüstlevelű (Tilia argentea), kislevelű (T. cordata), nagylevelű (T. platyphyllos).
Sokan közületek gondolom parkokban,utak szélén találkoztatok már velük, és persze ilyenkor virágának illana belengi környezetét, jellegzetes illatát semmi mással nem lehet összetévszteni.
Gyerekként (és talán még felnőttként is) gondolom a hársfa-virág mézzel találkoztatok.
Ahogy felnőttem, a méz szeretete megmaradt, de megjelent a virágzat gyógyító hatása iránti érdeklődés: egyszer teljesen véletlenül egy gyógyszerész ajánlotta megfázás ellen a virágzatból készült forrázatot. A hatása tulajdonképpen nagyon jó: kellemes ízű teája itatja magát, a pácienst jól leizzasztja, és a megfázásnak néhány napon belül nyoma sincs.
A virágzat gyűjtését mindenkinek ugyanúgy ajánlom, mint a bodzás cikkemben, de ebből ne csináljatok szörpöt, nem fog sikerülni, bár igazság szerint én még nem próbáltam, mert soha nem jártam olyan hársfa mellett, mely környékén a levegő kellően tiszta lett volna ahhoz, hogy virágzatot gyűjtsek.
A vezérképen és a galériában a ma készült képeimet láthatjátok, mely Németországban, Offenbachban készültek. A fák egy iskola udvarán állnak, a tanulók gondolom nagy örömére, hiszen gyerekként ki ne szeretné, ha a tanterem nyitott ablakán keresztül néhány hársfa bódító illata szivárogna be?!
A hársfa és alfajai nem védettek, ellenben sokan meglehetősen ocsmány módon szüretelik virágzatát: nemes egyszerűséggel barbár módon levágják (letörik) a fa egyes ágait, hogy könnyebb legyen a virágokat begyűjteni. Ezzel nem gondolnak arra, hogy az érintett ágon többé semmi nem fog teremni.
Szlovákiában, a bajmóci várkastély bejáratának közelében található Szlovákia legöregebb, több mint 700 éves fája, mely melyet Mátyás király hársfájának neveznek. Nem tévesztendő össze azzal a kocsányos tölggyel, mely Tiszaigaron található, és 400 éves.
A fent említett hársfáról Bajmóc Wikipédia oldalán olvashattok: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajm%C3%B3c
Az irodalomban is szerepel a hársfa:
Walter von der Vogelweide: Hársfaágak csendes árnyán című verse (magyarra Babits Mihály fordította).
A verset itt olvashatjátok:
http://www.babelmatrix.org/index.php?page=work&tran_id=3578
A hársfa a magyar irodalomban is megjelenik. Ady Endre: A hosszú hársfa-sor című versét itt olvashatjátok: http://vers-versek.hu/ady-endre/a-hosszu-harsfa-sor/
Weöres Sándor egy rövid versében is megemlíti a hársfákat:
HEGY-TÖVI ÁRNYAS FÁK
"Hegy-tövi árnyas fák,
zúgó szép hársfák,
rajtatok álom száll puha szárnyon,
hegy-tövi árnyas fák."
(Forrás: http://ludens.elte.hu/~tir/vers/avwrig.htm)