A mai írásomat egy korábbi, a Facebook-csoportban írt bejegyzés inspirálta, mely részben a honos és idegenhonos (behurcolt, tájidegen) növényfajokkal foglalkozott.
A honos faj az adott régióban otthonos, tehát onnan származik, vagy szinte csak abban a régióban lelhető fel. Nagyon sok ilyen növény- és állatfaj létezik, melyek elterjedése nagyrészt éghajlati adottságoktól függ. A kártevőknél és gyomnövényeknél is megfigyelhető ez a fajta elhatárolódás.
Ilyen határokat képeznek például az óceánok, tengerek, valamint a magashegységek (Kaukázus, az Alpok és a Kárpátok, vagy a Himalája is).
Nyilvánvalóan nem őshonos mondjuk Magyarországon a banán, hiszen annak melegebb éghajlatra van szüksége, vagy ugyanígy nem őshonos mondjuk az afrikai kontinensen a lucfenyő.
Tájidegen és őshonos fajok tekintetében néhány kérdés mindenképpen felmerül: Ha a nem őshonos fajokat ki akarjuk irtani, akkor irtsuk is ki? Akkor is, ha éppenséggel mézet ad, vagy csak szimplán káros anyagokat köt meg? Az akácot annak idején azért telepítették Magyarországon az Alföldre, mert kiirtottak őshonos fákat, a terület pedig elkezdett elsivatagosodni, a homokot pedig meg kellett fogni valamivel. Erre kiváló anyagnak tánt az akác. Ugyanakkor az idők folyamán a méhek kiváló mézet kezdtek el termelni belőle, a faanyag pedig fontos ipari nyersanyag, gondoljunk a szerszámok nyelére.
De mi van akkor azzal, hogy "minden élet értékes"? Ha elburjánzik egy növény, vagy túlszaporodik egy állatfaj, akkor a szaporulatot kordában kell tartani, különben nagy károkat tud okozni, kiszorítja a honos fajokat, vagy a ragadozó és nem-ragadozó (préda) állatok aránya felborulhat.
Az éghajlatváltozás miatt sok növény és állatfaj élőhelyének módosulására kell számítani, mint ez már el is kezdődött: farkasok, medvék, hiúzok, fenyőfélék élőhelyének változása, gyomnövények és invazív fajok elterjedése.
Kérdések (csak példa szintjén, a teljesség igénye nélkül), melyekre szintén válaszokat kellene adnia valakinek:
Ragaszkodnunk kell a megszokott fajta-összetételhez még akkor is, ha ez károkat okoz a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és gyümölcstermesztésben?
Ha kipusztul a lucfenyő erdő, akkor mi legyen helyette? Ha nem lesz barack, akkor mit termesszünk helyette? Sok gazdaság, család megélhetése függ a növénytermesztéstől, ugyanakkor át kell állni olyan növények termesztésére, melyek az éghajlat változására nem érzékenyek, vagy már hozzászoktak. Ezek nagy része Európa sok régiójában nem őshonos, holott termesztésük az éghajlat változása miatt jó alternatívát jelentene a gazdaság számára, ahol a honos haszonnövények termesztése nem lesz gazdaságos.
Ilyen például a szelídgesztenye, mely mediterrán eredetű, de Európa sok részén már megtelepedett, és kedvelt téli csemegék közé tartozik a termése.
Vagy említhetjük a tisztán egyfajú erdők más fajokkal való keverését: Az erdőgazdaságok már kutatják a fajok keverését, de az invazív gyomnövényekkel is fel kell venni a versenyt. A fenti első képen egy vegyes, luc, Douglas- és jegenye fenyőkből álló kevert erdő látható a Wankbergen, Garmisch-Partenkirchenben, Németországban (fotó: Sz. Z., 2014. október 26.)
Egy másik alternatíva a növények nemesítése, keresztezése, de nem génmódosítása. Ne keverjük össze a kettőt, mert nem azonosak. A nemesítés és keresztezés során az új éghajlati körülményekhez jobban alkalmazkodó növényeket lehet kifejleszteni, így biztosítva a fokozatos alkalmazkodást az új körülményekhez.
Az idegenhonos és/vagy invazív fajok esetében nehéz egyszerű dolgokat mondani. Az inváziót mindenképpen meg kell állítani, kordában kell tartani. Ez különösen igaz a gyorsan szaporodó gyomnövényekre, melyek kiszorítják természetes élőhelyeikről a honos növényeket. Ezek magjai strapabíróak, és gyorsan alkalmazkodnak az új körülményekhez. Jobban tűrik a szárazságot, mint a honos fajok.