Elkezdődött a Zöld Hét! A legnagyobb európai környezetvédelmi konferencia 2014. június 3- 5. között kerül megrendezésre a brüsszeli „The Egg“ Konferencia-központban.
Mint arról már korábban, a rendezvény beharangozójában írtam róla, a „cirkuláló gazdaság” a logikus megoldás az erőforrás-erőltetett világban. Ennek az a jelentése, hogy a rendelkezésre álló források nyomása alatt élünk, mennyiségük korlátozott, éppen ezért az a fontos, hogy a gazdaságunk az anyagok körforgására álljon át, a hulladékainkat lehetőleg minél nagyobb arányban hasznosítsuk újra. A rendszerben tulajdonképpen nem, vagy csak minimális mennyiségű hulladék keletkezik és normál szokássá válik az anyagok újrahasznosítása és újrahasználata.
A rendezvény nyitó eseményei között Janez Potočnik (lásd képen, fotó:BusinessGreen.com), az Európai Unió környezetvédelmi biztosa a „New Environmentalism Summit” során, a rendezvénysorozat első napján elmondta (beszédének forrása: EU Press Release), hogy hogyan került közel már kisgyermek korában a környezethez és a természethez (Szlovéniában született egy mezőgazdasággal foglalkozó család gyermekeként). Országa büszke a biológiai sokféleségre, a Natura-2000 védelem alatt álló területek páratlan szépségére. Szlovéniában található a legnagyobb arányú Natura-2000 terület. Ő maga személyesen mindig is ódzkodott az atomenergiától, a savas esőktől, környezetszennyezésektől, erdőirtásoktól.
Hosszú időn keresztül felelünk még a következő problémákért, melyeket mi okoztunk: felmelegedés, mely ha nem cselekszünk, globális katasztrófákhoz vezethet, hatalmas méreteket öltő fogyasztási szokások, degradálódó ökoszisztémák, melyektől létünk függ, fajok kihalása.
A környezetvédelmi biztos elmondta: elég figyelmeztető jelet hallottunk és láttunk, a nyilvánosság most már cselekvést akar látni. Sajnos azonban paralízisben szenvedő gyermeknek tűnünk (Megjegyzem: a nemrégiben leváltott többségű parlament képtelen volt a klímaváltozással foglalkozó fontos döntéseket meghozni. Talán az új majd igyekezni fog.- A Szerk.)
A „miért” kérdés megválaszolása érdekében a viselkedésünket és a kormányzati cselekvést kell megvizsgálnunk.
„Néhányan azt hiszik, hogy cselekedetük segít megváltoztatni a világot, és mi tudjuk, hogy ha 7 milliárd ember együttesen cselekszik, akkor változtatni tudunk.” Azt azonban tudjuk, hogy ez külső erő nélkül nem megy, ez a külső beavatkozás pedig a kormányok cselekvése.
Az emberek többsége az alapján dönt, hogy neki mi a legjobb az életében. Ugyanígy működik a gazdasági élet is: a profit az elsődleges szempont. Ez a normális emberi viselkedés. Az emberek házat, autót szeretnének venni, majd mosógépet, okostelefont, TV-t, és minden olyan modern eszközt, melyről azt gondolják, megengedhetik maguknak.
Saját magával kapcsolatban elmondta, hogy ő is csak olyan bűnös, mint a többiek. Ha a Föld mind a 7 milliárd lakója ugyanúgy gondolkozna, mint a fenti esetben elmondottak (vásárlás), akkor csak tántorogna a gazdaság. Ne felejtsük, hogy 2045-re a Föld lakosságának száma 9 milliárdra nő az előrejelzések szerint.
Brüsszel lakosságának számával növekszik a Föld népessége minden hatodik napon. Vagy ha úgy tetszik, akkor évente plusz egy Németországgal lesz több a lakosságszám (82 millió fő). Az embereknek élelmiszerre, ivóvízre, ruhákra és cipőkre, energiára, jóléti termékekre van szüksége. Természetesen minden ember termel hulladékot, szennyvizet, a járművekkel szennyezi a környezetet, stb.
Ha tovább folytatjuk a „business-as-usual”, vagyis az „üzlet megy úgy ahogyan eddig” mentalitást, akkor 2050-re a jelenleg használt forrásaink háromszorosára lesz szükségünk (nyersanyagok, energia).
„Beszélhetünk az oktatás fontosságáról, egyéni felelősségről, a vállalkozások felelősségéről, a környezetvédelmi akciók következményeiről, de nem hiszem, hogy 9 milliárd ember viselkedése meg fog változni.”
Beszédében hangsúlyozta, hogy szenvedni fog a környezet, ha nem születnek meg a szükséges nemzeti és nemzetközi szabályok, melyek az egyéni és céges viselkedésmódok megváltoztatását is eredményezni fogja.
Felmerült a kérdés: hogyan lehet a kormányokat rávenni arra, hogy megszülessenek ezek a szabályok? Nem titok, az Európai Bizottságban nagyon nehéz volt a gazdasági válság idején környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozni. Minden környezetvédelmi miniszter szerte a világon ezt fogja mondani. „Mindig a következő problémákkal szembesülünk: az idő drága, magas a munkanélküliség, az első a gazdasági növekedés és nem a környezet.”
A kormányok olyan helyzetben vannak, hogy adókkal védjék meg a környezetet, munkát teremtsenek, megvédjék a nyersanyagokat. Ehhez képest a legkülönfélébben magyarázzák meg, miért nem érdekli őket a környezet védelme.
Sokszor mondják: miért én? Miért cselekedjek én ha más nem csinál semmit? Közben „Róma ég”.
„Hiszem, hogy a gazdasági jólét és a környezetvédelmi fenntarthatóság azonosak.”
Miért vagyok bizakodó? – teszi fel a költői kérdést a Biztos. Meg is válaszolja, hogy azért, mert a kreativitás, a fejlesztés elősegítheti ezt. Pl.: a szénből történő elektromos áram termelése még mindig csak 3% hatékonyságú, a gépjárművek üzemanyagtartályába tankolt üzemanyag 15%-ban fordítódik az autó mozgatására, a megtermelt javak 80%-át csak egyszer használjuk, majd hulladékká válik, a teljes életciklust is figyelembe véve a felhasznált ritkaföldfémek minössze 1%-át hasznosítjuk újra.
„Mindent, az infrastruktúrától kezdve a pénzügyi rendszerekig, a vásárlói szokásoktól az üzleti modellig, az ipari forradalomtól örököltük. Ma új ipari forradalomra van szükségünk”.
Az emberiség kihívása a kreativitás és a fejlesztések olyan irányba való elmozdítása, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat hatékonyabban használjuk fel (pazarlás nélkül, nagyobb hatásfokkal, jobb kihozatallal), kevesebb környezeti kárt okozva.
Ehhez nem csak technológiai fejlesztésekre van szükség, hanem új üzleti modellekre van szükség, mely a termékek teljes életciklusára vetítve csökkenti a környezeti hatásokat. A körkörös gazdasági modell felé kell mozdulnunk: termelünk, fogyasztunk, hulladékot termelünk, és ahol ez a hulladék más termékek elkészítéséhez nyersanyagként szerepel. Ehhez kormányokra, vállalkozásokra és befektetőkre van szükség.
Néhány környezetvédőnek ezek a szavak, hogy „üzlet, vállalkozás és befektetők” csúnya kifejezéseket jelentenek, azonban „tetszik vagy sem, piacgazdaságban élünk”.
Potočnik feltette a két korábbi kérdését is: Ismerünk olyan politikust, akit a hosszú távú érdekek védelme miatt újraválasztottak volna, vagy esetleg olyan vezető beosztású cégképviselőt, akit megjutalmaztak, mert az adott évben alacsonyabb gazdasági mutatók ellenére hosszú távon viszont fenntartható pályára állt a cég?
Beszéde végén kiemelte: a Régi és az Új Környezetvédelemnek kéz a kézben kell ugyanazon az úton haladnia, melyen szintén kéz a kézben kell haladnia a környezetnek és a gazdaságnak.
A Green Week-hez kapcsolódó események Európában az alábbi linken érhetők el.
A rendezvény további részleteiről természetesen folyamatosan beszámolok.