Sok cikket olvashattunk már a budapesti Városliget beépítésével kapcsolatban, egyik-másikban feltűnt rövid mondatok erejéig a geológia, a talajvíz és a folyók helyzete. Bizonyára rájöhet mindenki, hogy valóban van kapcsolat, erről lesz most szó. A képen egy folyó és a hozzá kapcsolódó talajvíz, valamint az ezek alatt látható rétegvizek láthatók.
A geológia a talajjal, talajvízzel, ezek kapcsolatával, kőzetekkel, ásványokkal foglalkozik. Az egyes építési beruházások előkészítésének mindenképpen része egy geológiai vizsgálat, de geológusok készítik elő az ásványkincsek kitermelését, részt vesznek környezeti károk felmérésében és felszámolásában, ivóvíz céljából történő vízkivétel megtervezésénél – csak néhány fontos mozzanat egy geológus életéből.
Kanyarodjunk most ahhoz a ponthoz, amikor valamit, mondjuk egy házat felépítünk. Először is, az építész megtervezi álmaink házát, azok alapján, amiket mi elmesélünk neki.
Az önkormányzat építési hatósága, aki tisztában van a geológiai-hidrogeológiai viszonyokkal, áldását adja a tervekre, vagy módosítást kér – most maradjunk pusztán annál a ehetőségnél, amikor csak geológiai viszonyokat vizsgálunk.
Ha magasan van a talajvíz, más technológiát kell alkalmazni, mint ahol alacsonyan van.
A talajvíznél meg kell állnunk egy kicsit.
A talajvíz ugyanis attól talajvíz, hogy a talajban van, és vagy áll, vagy mozog. Ha áll, akkor könnyű dolgunk van, esetleg a vízügyi hatóság engedélyezheti a zavaró talajvíz kitermelését, ha kis mennyiségről van szó. A víz azért áll, mert a vízzáró réteg meggátolja a mozgást, vagy két vízzáró réteg között van, vagy nem hat rá semmilyen mozgató erő.
Ha a talajvíz mozog, akkor hat rá valamilyen mozgató erő, például lejtősen alakult ki alatta a vízzáró réteg, vagy egy patak vagy egy folyó áramlása hat rá. Ezt úgy kell elképzelni, hogy folyik mondjuk a Duna a medrében, a medret kavicsok, kövek, homok szegélyezik. A homok évszázadok alatt rakódott le, de mivel nem vízzáró, átfolyik rajta a víz, azaz ugyanúgy áramlik a Duna vize a homokban, mint a mederben, csak lassabban.
Ha a folyók áramlásának útjába valamit teszünk, például vízlépcsőt vagy duzzasztó művet építünk, akkor a felette lévő szakasz felduzzad. Ugyanez történik a talajvízzel is: a Duna szívó-mozgató hatására az áramlás ugyan megmaradna, de a beépített műtárgy vagy épület megakadályozza, hogy a víz haladjon, ezért felduzzad, szintje megemelkedik, amíg más alternatív utat nem talál magának.
Ha a vízszint megemelkedik, akkor ez minden, a talajban élő szervezetre hatással lesz, az épületek pincéi pedig átnedvesedhetnek.
A duzzasztó hatást kiváltó tárgy utáni szakaszban, ahova innentől kezdve már nem, vagy csak kevesebb talajvíz jut el, a vízszint lecsökken, szárazság fog jelentkezni, kiszárad a felső talajréteg, állapota leromlik, a növények kiszáradnak, ha nem pótolja semmi a vizet.
A talajvíz áramlási sebessége a víztartó réteg szemcseméretétől és szemcseeloszlásától függ elsősorban. A nagy szemcséjű kavicsok tulajdonképpen nem tartják a vizet, hanem vezetik.
A hajszálcsövesség jelenségére kell emlékeznünk: a vékony csövekben magasabbra kúszik a víz, és onnan lassabban is folyik ki, mint a vastagabb átmérőjű csőből.
Ugyanez a jelenség van a homok és a kavics esetében is: a homokszemcsék közötti térben lassabban áramlik a víz, míg a kavicsok között gyorsabban elfolyik.
Ugyanez a hasadékos víztartó kőzetekre is igaz, de azok többnyire mészkő hegységekre jellemzőek.
A felszín alatti vizet típusairól itt lehet olvasni érdekes dolgokat. (PDF állomány, megtekintéséhez Adobe Reader szükséges)
Kép forrása: vizmegoldas.hu