Már javában tart a klímacsúcs Párizsban, vagyis az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményt aláíró országok vezetőinek éves találkozója.
Nézzük, hogy mi történt eddig a COP21 konferencián.
Sok ország, például a Bahama-szigetek felkészültek arra, hogy esetleg termőföldek vesznek el, és máshol kell megtermelni a napi szükségleteiket.
A sajtókonferencia este arról szólt, hogy hogyan lehet pénzügyi összegeket a karbon-kibocsátás, csökkentés mögé és mellé állítani: mennyibe kerülhet egy új technológia, milyen áron lehet megvalósítani a fejlesztéseket.
A lakosság érdeklődő: honnan származik az élelmiszer, amit megvesznek, milyen technológiával készült.
Egyre drágább bizonyos régiókban a szén: ebbe beletartozik a fosszilis tüzelőanyagok ára, a beruházások finanszírozása, mely egyre drágább, így nagyobb teret hódíthatnak a megújuló energiaforrások, különösen Kanadában. Brit-Kolumbia tagállamban már környezetterhelési adóval sújtják a fosszilis energiaforrásokat, ami jó példa lehetne más országok számára is.
Habár sok európai uniós vezető tisztségviselő, köztük David Cameron brit kiniszterelnök, Károly herceg brit trónörökös (II. Erzsébet királynő képviseletében) is jelen volt, az Európai Unió képviseletében Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy 2030-ig el kívánják érni, hogy az egész Unió területén 40%-kal csökkenjen a CO2-kibocsátás.
Van kivétel: India a következő 15 évben háromsorosára akarja emelni CO2-kibocsátását.
Viszont a metán és dinitrogén-monoxid kibocsátásról, mint további erős üvegház-hatású gázokról senki nem beszélt, és az egyik nagy metán-kibocsátó iparág, a mezőgazdaság klimatikus érintettsége is csak a második naptól fog előkerülni.
Francia, német, etióp, mexikói, chilei és kanadai javaslatra be kellene vezetni a szén-dioxid árazását. Javasolták továbbá, hogy az elérhető tiszta technológiákat osszák meg a fejlett országok és juttassák el befektetők és vállalatok segítségével a fejlődő országokba.
Az első nap eseményei optimizmusra adtak okot, hiszen csak pozitív és lelkes hozzászólások hangzottak el.
A második nap folyamán sokan már nem 2 fokos, hanem 2,7 - 3 fokos hőmérséklet-emelkedésről beszélnek, de ennek még drasztikusabb hatásai lehetnek, mint az előre tervezett 2 fokos emelkedésnek.
A szén volt a középpontban: szénmentesítésről folyt a társalgás a szakemberek és a sajtó képviselői között ami alapján hosszú távon szén-mentessé lehetne tenni életünket.
Sok ország egyáltalán nem akar széntartalmú energiaforrásokat használni, többen viszont akarnak, de minimális mennyiséget, vagy egyáltalán nem kívánnak CO2-ot kibocsátani.
Néhány ország, pl. Kína és India blokkolja a szénmentes életre való átállás: a két ország bejelentette, hogy tovább akarják növelni a CO2-kibocsátásukat, de ugyanakkor Kína a megújuló energiaforrások használatába is befektet.
India 30 %-kal emeli meg CO2- kibocsátását a következő 5 évben.
Ennek oka, hogy erősen megnőtt az igény az elektromos áram iránt, de a felhasználás hatékonysága egyelőre nem növekszik elfogadható mértékben.
A COP második plenáris ülésén a napi program elején elhangzott: néhány képviselő nem engedné meg a 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést, hanem csak 1,5 fokot.
A konferencia végén elfogadásra kerülő új éghajlat-egyezményből ki kellene hagyni a nem biztonságos technológiákat, melyek sok CO2-ot bocsátanak ki.
A felszólalók optimistán érkeztek az üzleti szférából is, és kérték a politikai vezetőket, hogy értelmes zárónyilatkozatot és új egyezményt fogadjanak majd el.
A fejlődő országokban a privát szektor szereplésére és befektetésére kellene ösztönözni a szereplőket, ehhez támogatásokra és a jogszabályi háttér megteremtésére van szükség.
Az élelmiszer-biztonság kiemelten fontos: a további hőmérséklet-emelkedés lehetetlenné teszi a termesztést, öntözést, degradálódnak a talajok, ezért emelik ki a 2 fok helyet a 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedést olyan hangsúlyosan.
Az új egyezménynek erre is nagy hangsúlyt kell fektetnie.
A civil társadalmak képviselői kiemelték: a 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés nem megoldás, túl sok. A vizsgálatok alapján már ez is veszélyezteti az ökoszisztémákat, erdőket, vizeket.
A párhuzamos plenáris ülésen a műszaki eredményeket vázolták a résztvevők.
A nap folyamán a sajtó számára is tartottak előadásokat. Az egyik ilyen beszélgetésen, mely a mezőgazdaságról szólt, a norvég kormány képviselője azt mondta, hogy az egész világ felelőssége, hogy a Föld tüdejének számító erdőket megvédjük. Ő ugyan a perui esőerdőkről beszélve mondta ezt, de szerintem szavait extrapolálhatjuk a világ valamennyi esőerdejére.
Ne felejtsük el, hogy Indonéziában folyamatosan felégetik az erdőket, hogy pálma ültetvényt telepítsenek helyére, mert mostanában nagyon nagy élelmiszer-ipari biznisz lett a pálmazsír/pálmaolaj.
A tűz következtében rengeteg állat elpusztult és egy nap alatt közel annyi CO2 került a légkörbe, mit amennyit az Amerikai Egyesült Államok 1 nap alatt önmaga produkál.
A talajerő visszapótlás is fontos, az öntözés pedig kritikussá fog válni világ nagy részén a következő évek során.