Cikksorozat indításába kezdtem a németországi környezetvédelemről.
Nem könnyű téma, igyekszem lényegre törően és szakszerűen bemutatni, hogyan csinál környezetvédelmet Németország. Talán az is kiderülhet belőle, hogy még tanulni is lehet tőlük valamit.
A rendszer alapja a sok és sokféle jogszabály. Németországban nincs olyan keret-törvény, mint nálunk, nincs környezetvédelmi törvény. A legfontosabb jogszabály a Bundesimmissionsschutzgesetz (BImSchG), magyarul talán úgy lehetne lefordítani, hogy törvény a környezetterhelések elleni védelemről. Továbbá külön jogszabály létezik – hasonlóan a magyar jogrendhez – a talaj- és talajvízvédelemre, a vízvédelemre, az élővilág és a természet védelmére, a termékdíjra, a hulladékgazdálkodásra, a környezeti hatásvizsgálatok elvégzésének szabályaira és az arra kötelezett létesítményekre, levegő védelmére, energia-gazdálkodásra, stb.
Az energia-gazdálkodás nem szorosan vett környezetvédelmi jogszabály, de mivel a megújuló energiák használatának fejlesztése a cél, így kötődik a környezetvédelemhez. Ez a jogszabály közösen szabályozza a BImSchG végrehajtási rendeleteivel együtt az energia-termelő létesítmények (megújulók és nem-megújulók együtt) és a hulladékégetők működését.
Sokszor szokták emlegetni a német híres szelektív hulladékgyűjtést. Legyen a cikksorozat első témája is ez: Milyen a szelektív hulladékgyűjtés Németországban?
A lakosság (háztartások) számára mindenhol előírták, hogy országosan melyik hulladékfajtákat kötelező szelektíven gyűjteni a lakossági szilárd hulladékok köréből, ezek: papír, üveg (színenként külön konténerekben), műanyag és fémek. Ezen felül az egyes tartományok előírhatják (pl. a Bajor Szabad Állam elő is írja) a biohulladékok külön gyűjtését.
Az egyes hulladékgyűjtő edények/konténerek színe nem mindenhol egységes: a műanyag és fém gyűjtésére ugyanazt a konténert kell használni, színe sárga (ez minden tagállamban így van). A közszolgáltató válogatja szét a bele dobott anyagokat. Ebbe kell beledobni a tejes dobozokat, az összes műanyag edényt, flakont, dobozt, szatyrot, konzerves dobozokat, egyéb fémes hulladékokat.
A vegyes hulladék (maradék hulladék) gyűjtésére alkalmas edényzet fekete, a papíré zöld vagy kék, helytől és szolgáltatótól függően. Ez a tartományokon belül már nem egységes: ez szolgáltatótól függ. A szárazelemek és akkumulátorok gyűjtésére a kereskedelmi hálózatok (elektronikai üzletek és minden élelmiszerbolt) biztosítanak gyűjtő edényeket.
Bajorországban a biohulladékok gyűjtésének célja a lerakásra kerülő biológiailag bontható hulladékok arányának előírt csökkentése (EU Direktíva szabályozza, és át kell venni a nemzeti jogszabályokba, aminek Magyarország is és Németország is eleget tett, alkalmazásáról most nem beszélünk). A cél valójában az, hogy a biohulladék termelője lehetőleg komposztáljon, de ha ez nem megoldható, akkor a közszolgáltató oldja ezt meg.
A biohulladékok ilyen értelmezésébe nem számít bele a szennyvíziszap, ellenben az állati biohulladékok igen. Természetesen a lakossági állati eredetű biohulladék a konyhai feldolgozás során keletkezik, az ipari vágóhídi hulladék más úton kerül feldolgozásra.
A lakossági biohulladék-gyűjtésre alkalmas edényzet barna színű.
A nem betétdíjas palackokat egyértelműen az anyag alapján kell szelektálni: üveget szín alapján dobni a konténerbe, a műanyagot szintén a megfelelő helyre.
A betétdíjas palackok és italos dobozok (három féle betétdíj: 8, 15 és 25 cent) visszavétele a forgalmazó feladata, a palackokon egyezményes jelek jelzik, melyik palack mennyibe kerül. Ára nem függ a palack méretétől.
8 centbe kerülnek a sörös üvegek. a kemény műanyagból készült italos palackok és az almaboros visszaváltható üvegek 15 centet érnek. 25 centet kell fizetni vásárláskor és visszaváltáskor ugyanennyi jár vissza az ásványvizes és egyéb üdítős palackok esetében (lásd galéria képet).
Megjegyzendő, hogy az ásványvíz esetében a víz 19 centbe kerül (fajtától függően lehet 39 cent is), tehát a vásárlónak érdeke visszaváltani a palackokat.
A visszaváltott palackok sorsa sokféle lehet: égetés, anyagában hasznosítás, beolvasztás, újra palackként hasznosítás. A 25 centes palackok mindenképpen tömörítésre kerülnek, ugyanis „egyutasnak” nevezik őket, nem tölthetők újra.
Németországban a legutóbbi statisztikai elemzés alapján a keletkező lakossági hulladékok 38%-át energetikai úton hasznosítják (hőt és elektromos áramot termelnek), és újrahasznosítással és komposztálással a keletkező hulladékok 62%-át hasznosítják. Lerakással nem ártalmatlanítanak lakossági eredetű hulladékot.
Összehasonlításul: Magyarországon ez az arány a következők szerint alakul: lerakással a keletkező lakossági hulladékok 69%-át ártalmatlanítják, energetikai úton 10% hasznosul, valamint 22%-át újrahasznosítják vagy komposztálják.
Az energetikai hasznosításba tartozik definíció szerint az égetés és a biogáz előállítása is (pl. szennyvíziszapból) abban az esetben, ha abból energiát termelnek.
Az Európai Unió 27 tagállamában (a 28. tagállam, Horvátországról még nem állt rendelkezésre statisztika) átlagban a keletkező hulladékok 38%-át ártalmatlanítják lerakással, 22%-át energetikailag hasznosítják, és 40%-át hasznosítják újra vagy komposztálják.
Hollandiában és Németországban nincs lerakással történő ártalmatlanítás, Bulgáriában nincs égetés (nincs égető), de tervezik az energetikai hasznosítást.
Az összes EU tagállamra vonatkozóan (Horvátország nélkül) a 2010. évi adatokat a Galériában lévő diagramon láthatjátok.
A csatolt linkben egy animáció látható: a németországi Würzburgban működő hulladék-égető 3. számú kazánjának működési sémája. A stilizált rajzolaton szereplő színek reálisak, az égető valóban így néz ki. http://www.zvaws.de/Film/Start.html
Forrás: ZVAWS.
A későbbiekben áttekintjük a városi levegő tisztaságának védelmét, a talajvédelmet, vízvédelmet, természetvédelmet, stb.
Galéria képek a palackokon túl:
Restmüll= maradék hulladékok gyűjtése
Wertstofftonne (máshol Gelbe Tonne néven)= műanyag és fém hulladékok gyűjtése
Papiertonne= papír és karton hulladékok gyűjtése
Fettrecycling= használt sütőzsiradék gyűjtése, mellette a másik zöld kuka a bio-hulladékoké.