Gondolom már olvasott vagy hallott mindenki a különböző környezetvédelmi konferenciákról, összejövetelekről. Én már nagyon sokról olvastam és hallottam, néhányon személyesen is részt vettem.
A legtöbb ilyen konferencia politikai döntéseket sürget: a jogszabályok módosításával vagy újak elfogadtatásával próbálják az élet minden területét és minden szereplőjét arra sarkallni, hogy tegyünk valamit a környezet védelme érdekében.
A rendezvényeken politikusok, a gazdasági élet szereplői (vállalatok és cégek képviselői), kutatóintézetek és hatóságok képviselői vesznek részt. Egy-egy tanácskozás után a megszülető nyilatkozat, állásfoglalás, stratégiai javaslat vagy záró dokumentum minden -féle hasznos dolgot tartalmaz jövőre nézve, ennek ellenére nem látjuk a folytatást: nem látszik, hogy a hangzatos felszólalásoknak lenne foganatja.
Sajnos azon a 2-4 napon, ameddig ezek a rendezvények tartanak, mindenki bevállal mindent (a bátrabbak semmit nem vállalnak be), de nem születik meg a döntés.
Én úgy látom, és szerintem másokban is kezd egyre inkább kirajzolódni: hiába a politikai akarat, ha nem születnek meg a szükséges szabályok, halva született ez az géz úgy, ahogy van.
Felmerül a kérdés: miért nem születnek meg azok a jogszabályok, melyek például előírják a szelektív hulladélgyűjtés módját, a hulladékok feldolgozási lehetőségeit? Miért nem születnek meg azok sem, melyek mondjuk a talajvédelemről szólnak?
Miért nincs technológiai fejlesztés a környezet védelme érdekében?
Miért csak üres szólam és marketing-fogás egy magát „zöldnek” nevező cég környezetpolitikája? Egy ilyen „dokumentumot” nem nagy kunszt megírni, aki fél évet járt a környezetpolitikával és környezetmenedzsmenttel foglalkozó kurzusokra egy tetszőleges egyetemen, az játszi könnyedséggel meg tud egy ilyet írni, akár úgy is, hogy nincs mögöttes tartalom, csak üres locsogás az egész.
A konferenciák és összejövetelek alapján kellene olyan jogi környezetet teremteni, hogy egyrészt ne érje meg a cégeknek a szennyezés, másrészt pedig felelős vállalatvezetést mutassanak.
Minden lehetséges beavatkozással meg kell akadályozni, hogy tőlünk, a fejlett világból, ahol ugyan drága a munkaerő, a gazdaságilag elmaradottabb országokba vigyék a Bázeli Egyezménnyel teljesen ellentétes módon az elektromos és elektronikai hulladékokat. (Erről lásd a korábbi cikket.)
A saját tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy a konferenciák után nem születnek meg a szükséges döntések.
Van jó példa is: hogy ne zárjam rossz szájízzel a cikket, ezt hagytam a végére.
Néhány európai ország (az egyik nem EU-tag) a fejlődő világban (pl. Egyiptom) víztisztítási és elektromos árammal összefüggő projektek finanszírozásába kezdett.
Az ilyen feladatokhoz azonban a politika mellett a privát szektor is szükséges: nem az egyes országok fognak befektetéseket vagy vállalkozásokat megvalósítani, hanem gazdasági társaságok építenek új technológiákat.
Ezt azonban ösztönözni kell: jogi környezetet kell kedvezővé tenni és olcsó hiteleket kell biztosítani.
Ez lehet az alapja az energia-hatékonyság növelésének, az energia-mixben a megújulók arányának növelésének, az egészséges élelmiszerek és ivóvíz termelésének, állattartásnak, talajművelésnek, a hulladékok hasznosításának.