Értékelés és összefoglaló a Green Week- a Zöld Hétről
A Green Week, azaz a Zöld Hét az Európai Unió legnagyobb, évente megrendezésre kerülő környezetvédelmi rendezvénye.
A rendezvényt már hónapokkal a kezdete előtt nagyon vártam, mert a hulladékok problémája meglehetősen nagy falat az EU történetében.
Sok különböző jogi eszközzel igyekszik az EU a keletkezés visszaszorítását elérni, de ez természetesen az emberi életből adódóan soha nem fogja elérni a 0 tonna/fő értéket.
Azonban azt már sikerült elérni, hogy a tagországok saját jogrendjükbe átvegyék a közös szabályokat, hasznosítási előírásokat, és a legfontosabb elemet, a hulladék-hierarchiát.
Ezekről most nem akarok részletesen beszámolni, ezek megtalálhatók a direktívában is (Directive on Waste, 2008/98/EC) és a nemzeti jogszabályokban is.
Az EU idei rendezvénye az EU határain túlra is kitekintést nyújtott, többek között svájci, kínai és amerikai előadók részvételével.
A Zöld Hét véget ért ugyan, és a beszámolók is elkészültek, de szeretném áttekinteni, hogy mi minden történt a három nap alatt.
Igen, valóban csak 3 nap volt, ennek ellenére „hét” evet kapott.
A rendezvény során sok szekcióülés zajlott, melyek párhuzamosan is zajlottak, tehát nem volt esély volt arra, hogy a hallgató mindegyiken részt vehessen. Ha a viták és beszélgetések nem párhuzamosak lettek volna, valószínűleg még plusz 3 nap lett volna a teljes sorozat.
A beszélgetések lényege az volt, hogy az egész gazdaságot célszerű lenne cirkulálóvá, ha úgy tetszik körkörössé átalakítani. Fel kell hagyni a jelenlegi lineáris gazdasági modellel: nyersanyagok kitermelése, feldolgozás és gyártás, vásárlás, használat, és hulladékként elhasználódás.
Tulajdonképpen minden lehetőséget megvizsgáltak a résztvevők, és abban mindenki egyetértett, hogy a cirkuláló gazdaság nem 5 perc alatt kezdődik, és nem fog az égből az ölünkbe pottyanni.
Ennek érdekében egyelőre a jogi feltételeket kell megalkotni azokon a pontokon, ahol szükséges.
Külön érdekesség volt, hogy a sok különböző hulladékfajta közül a szén-dioxid és a használt víz kiemelésre került, és az ipar szereplői is elmondták, hogy ők mit tettek és mit tesznek a hulladékok hasznosítása érdekében (hasznosított műanyagok aránya a végtermékben, fémek visszanyerése, stb.)
Tapasztalataim szerint a kritikus pont az oktatás és nevelés kérdése. Nem az iskolákra gondolok, hanem az otthoni nevelő munkára: a gyerekeknek a szüleiktől is látnia kell a jó példát, hogy a hulladékokat szelektíven kell gyűjteni, mert egyrészt a közszolgáltató bírságot szab ki, másrészt értékes anyagok nyerhetők ki a hulladékok közül, melyek szakszerű feldolgozása jobbá teheti életünket. Ha a sülők nem szelektálnak, akkor a gyerekek sem fognak. Vagy fordítsuk meg a helyzetet: a gyerekek az iskolában megtanulják a szelektálás módját (nem a tudás szelektálására, hanem a hulladékokra gondolok, bár tény, hogy a tudást is néha szelektálni kell). Otthon szüleiknek ezt továbbadják, így egyre inkább elterjed a megoldás.
A gyártó cégek is előbb-utóbb át fognak állni a másodnyersanyagok használatára. Idővel nem lesz más választásuk, drága lesz az elsődleges nyersanyagok beszerzése. Egészen pontosan ezt úgy kell értelmezni, hogy a prmer nyersanyagokhoz képest lesz egyre olcsóbb a másodnyersanyag, tehát gazdasági előnyöket lehet kovácsolni a környezetvédelmi előnyökből.
Ez másfelől azt is jelenti, hogy még kisebb arányú lesz a lerakásra kerülő települési szilárd hulladékok mennyisége.
A nyersanyagok és erőforrások közül kritikus pont a víz szerepe. A víz az élet – csak, hogy egy közhelyet említsek. A födi édesvíz készletek mindössze 0,6%-a alkalmas arra, hogy szükségleteinket kielégítsük: ivóvízként elfogyasszuk, élelmiszereket állítsunk elő, tisztálkodjunk, leöblítsük a WC-t, energiát termeljünk (gőzturbina meghajtása és vízenergia kihasználása a vízerőművekben).
Fentiekből is láthatjuk, hogy nagyon fontos, hogy ne pazaroljuk el ezt a keveset, ami van. Éppen ezért olyan technológiákat kell üzemeltetni, melyben a víz körkörös, vagy ugyanaz a vízmennyiség többször is használható. Például: a turbinák meghajtására használt gőz lekondenzálása után a gőzből víz lesz, tehát maradhat a rendszerben. A gyümölcsök és zöldségek mosására használt víz ülepítés után elválasztható a földtől és egyéb szennyeződésektől, és megfelelő kezelés után továbbra is a rendszerben maradhat- nyilván csak mosási célra.
A technológiai hűtővizek a felmelegedés után olyan rendszerekben lehetnek felhasználhatók, melyek hőt igényelnek, így csökkenthető az élővizek hőterhelése.
A gazdaság jó úton halad afelé, hogy megvalósuljon a cirkuláló folyamat, és egyre kevesebb hulladékot termeljünk.
Célszerű lenne a külső, harmadik országoktól való függést visszaszorítani: földgáz, ritkaföldfémek, importja túl magas. Az elektromos és elektronikai cikkekben lévő drága fémek visszanyerése kulcsfontosságú: a nyersanyagokat jelenleg távol-keleti országokból, Kínából szerezzük be. Az energiahordozók egy része Oroszországból származik. Ahol csak lehet, a már említett ritkaföldfémeket EU-n belül kellene tartani, nem kellene kiszállítani drága pénzért keleti országokba, ahol ráadásul ellenőrizetlen gyerekmunkával szerelik szét ezeket a gépeket, hiszen az ő kezük kicsi, bele fér a szűk helyekre is, az apró alkatrészeket könnyen megfogják.
Ha sikerülne megoldani, hogy elterjedjen ezek EU-n belüli szétszerelése és hasznosítása, akkor meg lehetne spórolni a hulladék kiutaztatásának és a fémek visszautaztatásának költségét, és természetesen kevesebb elsődleges nyersanyagok kellene vásárolni a világpiacról is.
Szintén nagy mennyiségű hulladék-áram a műanyagok halmaza. Sokféle műanyag létezik, jelenleg ezeket sok helyen energetikailag hasznosítják (elégetik), mert fűtőértékük magas.
A távlati cél azonban az anyagában hasznosítás: új műszálak készítése, és ebből ruhák előállítása lehetne az elsődleges szempont, de tulajdonképpen bármi gyártható belőlük, hiszen jelenleg is megszámlálhatatlan fajta termék készül a műanyag csövektől kezdve a ruhákon és cipőkön át az elektronikai cikkekig és a dekorációs elemekig bezárólag. Rengeteg példát lehet említeni az élet minden részéről, melyek kialakítása és tulajdonsága az anyagok kémiai jellemzőitől függenek.
Mint arról már én is írtam: a nagyon olcsótól a nagyon drága, már-már megfizethetetlen kategóriájú termékekig bármilyen cipő, ruha, műszaki cikk, építőipari termék készíthető a műanyagokból. A legfontosabb azonban, hogy a szelektáláskor az anyagokat teljesen szét kell választani, nem lehet keverni például a polietilént a polipropilénnel vagy bármi mással, mert akkor a fizikai jellemzők romlanak.
Említhetjük a jól bevált papír, üveg esetét is.
A már működő technológiák véleményem szerint kiváló példákat fognak tudni mutatni a többi technológia elterjedésére, csak kis fejlesztéseket kell majd végrehajtani.
Bízom benne, hogy a nagy tervek nem fognak kudarcba fulladni, és az új Európai Parlament és az Európai Bizottság is folytatja ezt a folyamatot.
Én minden esetre nyomon követem az eseményeket, és igyekszem beszámolni a fejleményekről.
Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek a beszámolókat, jövőre természetesen ismét lesz Green Week.