1951 tavaszán az itt dolgozók hatalmas csontokra és a kemény dolomit rétegben egy puha anyagra - ún. festékföldfészekre találtak, amelynek a színe annak magas vastartalma miatt vörös volt. A leleteket akkor a veszprémi Bakonyi Múzeum régésze Mészáros Gyula vizsgálta meg. Megállapította, hogy a vörös színű csontok őslénycsontok, és emberi megmunkálás is látható rajtuk. Továbbá, hogy az eszközök ősi, jégkorszaki eredetűek. A régész Lovason a feltárás fázisait ugyan nem tudta már rekonstruálni, mert a festékfészek anyagát a dolomittal együtt kibányászták. De kutatása közben még egy festékfészekre talált, melyből a feltárás során újabb megmunkált csonteszközök kerültek elő. A szabálytalan alakú festékgödör 5-6 méter széles, mélysége elérte a három métert, és a vörös festékanyag teljesen kitölti az üreget. Az említett 142 darabból álló leletanyagot Mészáros Gyula és Vértes László dolgozták fel, és az akkori Bakony Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került. Itt látható azóta is a régészeti kiállításon.
A terület védetté nyilvánítása folyamatban van és hamarosan lezárul. A lovasi polgármesteri hivatal pincéjében berendeztek egy állandó kiállítást az emberiség történetének eddig ismert egyik legrégibb bányájáról. Tervezik továbbá a területen egy menedékház és egy tanösvény kialakítását.
források: www.lovas.hu www.femina.hu/utazas
Képek: www.lovas.hu, dr. Mátyás István.