Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged,
megízlelnek, anélkül, hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy."
(Saint-Exupéry)
Szeretem a vizeket. Az értől az óceánig ( igen - én kisbetűkkel - Ady után szabadon).
Szeretem az édesvizet és szeretem a sósvizet. Szeretem az esővizek valaha volt lágyságát amivel nagyanyám mosott anno, a ciszternából kimerve... bár az esőt hulló formájában nem annyira szeretem, de tudom azt, hogy kell. Szeretem a hajnali párákat, és a ködöket is. Szeretem a zúzmarát és a deres határt, néha a végeláthatatlan hótakarót ( azt inkább a kandalló mellől elnézgetve) is. Még az ónos esőt is szeretem, mert különleges jégvilágot tud képezni.
Igazán és valóban a nagy vizeket szeretem. A tavakat, folyókat és a tengert. A vizek irányítanak régóta. A vizek kapcsolják össze az útjaimat - amin járok évek óta. A vizek taposták ki a járható ösvényeimet....
Tehát a VÍZ.
Az ENSZ célja az volt, hogy felhívja mindenki figyelmét arra, hogy Földünk édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás, tisztaságának megőrzése mindenki feladata, mind saját magunk, mind utódaink szempontjából.
A víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket, mi itt - szerencsére - természetesnek vesszük, hogy az ivóvíz a kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll.
Ennek következtében aztán nem úgy viszonyulunk lételemünkhöz, mint ahogy azt megérdemelné. Pazaroljuk biza, és néha nem vigyázunk környezetünkre...
Jelenünk és utódaink sorsa azon is múlik, hogy gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.
Ez a nap jó alkalmat teremthet arra, hogy végiggondoljuk mit is jelent számunkra a víz, akár csak pár cseppje ...