Úgy mondják, egy alapvetően jószívű, ám vibráló egyéniség lennék, aki a rendületlenül járja a maga útját. A mások véleménye nem igazán „játszik”, mert a kibicek nálam nem rúgnak labdába. Egy kedves (sajnos időközben elhunyt) ismerősöm valahogy így fogalmazott: „Hát, nem egy simaszőrű vadászkutya a Gyula”. Vállalom.
Hogyan kezdett el érdekelni a környezetvédelem?
Na, ez most furán hangzik majd, de azt kell mondanom, hogy már kisgyermek koromban „rákattantam” a dologra. A szüleim elmondása szerint nagyon szerettem magam körül a rendet már akkoriban is, amikor a „tojáshéj” még a fenekemen volt. A nejem (a harmadik) csak „pedánskának” csúfol (persze nem haragból), mert még a szennyestartóba is hajtogatva teszem be a cuccaimat. Szóval elég régről datálódik a dolog, illetve jómagam onnantól számítom az elköteleződésemet, amikor elkezdetem a saját kis környezetemet óvni, védeni anno, még kislegényként.
Hogyan kezdtél blogot írni? Személyes vagy szakmai bloggal kezdted?
Régóta írogatok (mint tudjátok könyvem is jelent már meg), de blogolni csak a felsőfokon kezdtem, úgy nagyjából pontosan három éve. A Szolovi Robi keresett meg, és mivel mind a túrázás, mind a vendéglátás terén meglehetős tapasztalatokkal bírtam, igent mondtam a felkérésre. Semmi tapasztalatom nem volt viszont blogírás ügyben, így - vélem sokakhoz hasonlóan - itt „szültem meg” magamat. A felsőfoknak köszönhetem végül is azt, hogy elindultam, hogy megtanulhattam ezt a „szakmát”. Mert vallom, hogy ez tényleg egy külön tudomány, és megtapasztaltam, hogy hosszú és rögös út vezet addig, mire valaki megtalálja saját hangját és közönségét.
Mindenevő vagyok a témában, de ha mégis ki kell emelnem valamit, akkor az a természetvédelem területe, azon belül a környezetszennyezés és a rekultiváció kérdései. Természetesen „túrabolondként” nem csak az orromig látok, tehát nem csak az erdők-mezők gondjait észlelem, ám ezek ütnek szíven leginkább. Ezzel együtt fáj minden a „zemeberek” által elkövetett támadás és felelőtlenség, mely – szeretett, egyetlen – bolygónkat éri.
Mihez értesz a legjobban a környezetvédelmen belül és azon kívül?
Azt kell mondanom, hogy igazából semmihez sem értek, illetve úgy gondolom, ha azt mondanám, hogy értő vagyok bármely területen is, az nagyképűség lenne részemről. Egyszerű „fapados” természetimádó lennék, aki aggódik mindazért a szépségért, amit a természet évmilliók alatt alkotott, és néha úgy érzem, szólnom kell a teremtés koronájának, hogy visszább az agarakkal, mert csak ő húzhatja a rövidebbet.
Nem tudom, hogy lehet e azt tudásnak nevezni, amivel én rendelkezem, jómagam csak szerény ismereteknek nevezném, ami a sok-sok e témában „elkövetett” olvasgatás hozadéka. A szemlélet eredetéről már fentebb írtam, hogy alapból „mérgezett” vagyok, az meg, hogy szóvá is teszem „nyűgjeimet” evidens számomra, mert Babitscsal szólva: „vétkesek közt cinkos aki néma”.
Ami a viselkedésemet illeti, én olykor nagyon „zöld” tudok lenni :) Értem ez alatt, hogy nem vagyok hajlandó permanensen komoly lenni, és nonstop vállamon cipelni a világ minden búját-baját, elvégre az élet nem csak ebből áll. Ennek ellenére nem megyek el szó nélkül a disznóságok mellett, szólok, teszek, amikor módomban áll.
Szerinted mi a 3 legnagyobb környezetvédelmi probléma Magyarországon és mit tehet ellenük egy átlagember?
Nem tudok három dolgot – pláne meg súlyozottan – kiemelni. Úgy általában rettenetes a helyzet. Számomra az egyik legnagyobb sokkot az jelentette, amidőn egyszer Írottkőn járva, pontosan az osztrák-magyar határvonalon állva szemügyre vettem a - szintén a vonalra épült - kilátó két oldalát. Amíg magyar oldalon a pihenő- és tűzrakóhely tele volt eldobált műanyag flakonokkal, konzerves dobozokkal és mindenféle „anyám tyúkjával”, addig a sógorék felén patikai tisztaság és rendezettség uralkodott. Kérdem én: ha még a pár lépésre lévő példás rend sincs hatással a (ráadásul) természetjárók „lelkivilágára”, akkor mit várunk egy sima „hétköznapi” embertől? Szóval, millió még még a munka, és nem is biztos, hogy sok eredménnyel kecsegtet.
Szerinted mi a 3 legnagyobb környezetvédelmi probléma a világon és mit tehet ellenük egy átlagember?
Csak címszavakban: környezetszennyezés, globális felmelegedés és talán a túlnépesedés- illetve ezek hozadékai.
Fel tudsz-e sorolni 3 pozitívumot hazánk környezetvédelmében? Mit tehetünk, hogy ezek tartósan megmaradjanak? - Fel tudsz-e sorolni 3 pozitívumot a világ környezetvédelmében? Mit tehetünk, hogy ezek tartósan megmaradjanak?
Ennek a négy kérdésnek a megválaszolását mint „amatőr” környezetvédő passzolnám azzal, hogy a válaszokat és a teendőket az igazi szakemberek minden bizonnyal nálam jobban tudják.
Mi kell ahhoz, hogy egy ember környezetvédő legyen? Ismeretek, lehetőségek vagy szemlélet kérdése? Vajon ma Magyarországon (és a világon) mindenkinek van-e lehetősége környezetvédővé válni?
Úgy gondolom, semmiféle „oskola” nem szükségeltetik ahhoz, hogy valaki környezetvédő legyen, szerintem elég annyi, hogy némi jóérzéssel, lelkiismerettel és tenni akarással rendelkezzék. Az viszont tény, hogy ha valaki már kicsi korában „megmérgeződik” ezzel a szemlélettel, akkor az életre szólóan elkötelezett lesz. Na, ez ügyben sokat tudunk és kell is tennünk.
Zöldíthető-e az emberek szemlélete? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?
Természetesen zöldíthető. Hogy hogyan? Minden bizonnyal a legjobb tanító az élet, azaz ha megélnek valamiféle (akár kisebb) zöld katasztrófát környezetükben, egész bizonyosan környezettudatosabbak lesznek. Persze nem lebecsülendő a jó példa, és a felvilágosítás szemléletmódosító hatása sem.
Az internetes vagy a hagyományos médiát látod hatékonyabb ismeretterjesztő lehetőségnek?
Egyre több ember életében életében lesz meghatározó a világháló, így – különösen az eljövendő nemzedékek tekintetében – egyértelműen a netes média a favorit, ám mivel még nagyon sokakhoz nem jut el, így jelenleg és még egy ideig a hagyományos média szerepe sem elhanyagolható.
Miben látod az internetes média 3 legnagyobb előnyét és hátrányát?
Előnyei: hatalmas ismeretanyag - könnyű/gyors hozzáférés - „házhoz jön”. Hátrányai: nincsenek.
Milyen lehetőségei és korlátai vannak szerinted a blognak, mint műfajnak? Alkalmas-e ismeretterjesztésre ez a műfaj?
Ha valami, akkor a blog az, ami igazán alkalmas ismeretterjesztésre, mert nincsenek korlátai és a lehetőségei is korlátlanok.
Van-e célod a környezetvédelmi blogírással és ha igen, mi az?
Úgy általában vannak céljaim a blogírással, úgy mint továbbadni azt a sok „zöldséget”, amit útközben felszedek, továbbá szórakoztatni, kikapcsolni, olykor megnevettetni/megríkatni, és érezni az olvasók szeretetét, ragaszkodását. Ahogy mondani szokás: ezt nem lehet pénzért csinálni (ennyiért meg pláne :)
Megtervezed-e előre a témáidat, vagy mindig arról írsz, ami aktuálisan éppen eszedbe jut?
Soha nem tervezem. Rengeteget olvastam/olvasok, és kismillió témát elspájzoltam már, amit szeretnék kibontani, csak az a gond, hogy a már meglévők megírásához sem lenne elég egy élet. Ennek ellenére naponta szaporodnak ezek a „nyomorultak”, mert sajnos minden érdekli ezt a „megátalkodottat” (mármint engem :) Tudom, hogy soha nem érem utol magam e téren, ezért csak egyre vigyázok: időnként virágos témát kell bedobnom, mert a csajok azt nagyon szeretik :)
Kiknek ajánlanád a környezetvédelmi blogírást? (Számít-e pl. a kor, nem, lakóhely, végzettség, IQ-szint, környezetvédelmi tapasztalat, stb?)
A saját példámból kiindulva mindenkinek, mert mint becsességem igazolja sem kor, sem végzettség, sem lakóhely, pláne meg IQ-szint akadálya a dolognak :)
Kiknek ajánlanád a cikkeid olvasását?
Csak erős idegzetűeknek :)
Olvasod-e honlapunk más szerzőinek a cikkeit? Ha igen, kinek ajánlanád őket?
Természetesen olvasom a kollégák írásait, ám bevallom, nem valamennyit. Ennek egyik oka az, hogy – amennyiben nem osztja meg a kolléga egy általam is látogatott oldalon a cikket – nem szerzek tudomást róla, a másik ok pedig az, hogy vannak olyan írások, melyek túl szakmaiak nekem, így nem is „bonyolódom” bele.
Szerinted mi a honlapunk 3 legnagyobb előnye és hátránya? Hogyan lehetne az előnyöket megtartani, de a hátrányokat megszüntetni?
Ezzel a „három kívánságos” kérdésekkel nem igazán tudok mit kezdeni, ezért az előnyökről (nem tudom, hogy három lesz e): szerencsés az oldal szerzőgárdájának összetétele, mert különböző területek értői, így a környezetvédelem széles skálán kerül bemutatásra – sokféle nyelven írnak, így az is talál „kendermagot”, aki a témában nem annyira „vájt fülű” - ide számolom még az oldal áttekinthetőségét is, mert akár szerzőnként, akár témánként könnyű rákeresni – ja, és az is nagyon szuper, hogy nem csak környezetvédelmi írások jelennek meg az oldalon.
Hátrányok: már a felsőfokon is kedvenc vesszőparipám volt az oldal külcsíne, így itt is azzal kezdem. Sarkosan fogalmazok, mint mindig: UNALMAS! Azért mert a zöld témák uralják az írásokat még nem kell az oldalnak is egyöntetű zöldbe borulni. Nem vonzó az olvasónak. Kedves Főszerkesztő Úr, tessék az oldalt „kivirágoztatni”. A virágok sokszínűek, szemet gyönyörködtetőek, legyen az oldal is az! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Andris hintse tele rózsával a honlapot, de színesíteni kell! Annyi szuper séma van itt a Weeblyn, nem szabad az elsőnél leragadni. Úgy vélem, a színesítés nem fog ártani sem a témák és az oldal komolyságának.
Van-e kedvenced a szerzőtársak közül? Ha igen, ki ő és miért?
Elöljárójában gyorsan leszögezem, hogy minden szerzőtársamat nagyon szeretem! Kiváló emberek, jó tollú írók és csodálatos (virtuális) barátok. Olvasom és kedvelem úgy a Szilvi(k), Józsi, Andris vagy éppen Zoli írásait is, ám a konkrét kérdésre adott válaszom: Garay Klári. A szívem szakad meg, hogy még mindig a felsőfokon „kavar”, de ő akkor is ide tartozik közénk. Nem is értem, hogy miért nem itt publikál, hiszen írta, hogy jönni akar, hagyná a régit ő is „másra”. Remélem, hamarosan „hazatalál”. Amiért kedvencem: van egyfajta stílusa, ami igazán közel áll a szívemhez. Olyan odamondós, olykor ironikus, máskor kissé szarkasztikus (efféle megnyilvánulásokban magam sem szűkölködöm), de főleg emberközeli beszéd az övé. Nem tudományoskodó, nem fontoskodó, érti minden szavát még az olyan „alulképzett” környezetvédő, mint én is. Ez a fajta beszéd az, amelyre szüksége van az oldalnak, ha sokakhoz el akar jutni.
Szakmai kérdésekben kinek a véleményére adsz leginkább a blogmagazin többi szerzője közül? És van-e olyan, akire nem csak szakmai kérdésekben hallgatnál?
Szakmai kérdésekben az oldal valamennyi szerzője etalon számomra, hiszen valamennyien a nagybetűs SZAKMÁT képviselik a szememben. Egyéb kérdésekben is számítok minden kolléga véleményére, mert úgy vélem, hogy mindannyiójuktól tudok és akarok is tanulni.
Kire hallgatsz leginkább (bloggertársaidon kívül) környezetvédelmi kérdésekben? És általában az életben?
Alapvetően (kos jegyben született lévén) egy emberre hallgatok: saját magamra. Ám ez nem jelenti azt, hogy mások véleménye nem érdekel, sőt! Fontos megismernem azokat, alkalomadtán még korrigálhatják is (némileg) utamat, de alapvetően a saját utamat járom. Azt, ami hitem szerint az én utam, az én életem.
Mit üzennél az olvasóidnak?
Imádom őket (de nagyon), és kívánom, hogy tartsanak ki mellettem. Ameddig ők vannak, addig vagyok én is, hiszen nélkülük „elnémul” a tollam, mert magamnak ugyan miért is írnék? Ezúton is nagyon szépen köszönöm érdeklődésüket és lájkjaikat, szívem minden szeretete az övék.
Kérdeznél-e valamit valamelyik szerzőtársadtól?
Igen, kérdeznék, persze csak azoktól, akiket valamilyen szinten ismerek, és persze nem is biztos, hogy csak környezetvédelem témában. Vegyük sorjában:
Klári: Mikor jössz már drága csillag? Mi akadályoz?
Szilvi (Banga): Bicó vagy virágok? Melyik a nagyobb szerelem?
Zoli: Hogy érzed magad idegenben? A szakmádban helyezkedtél el, vagy kényszerpályán vagy? Ha az utóbbi igaz, van e esélyed ott „környezetvédeni”?
Andris: Ha újrakezdhetnéd, ugyanezt a pályát választanád?
Józsi: Mintha a fényképezőgéped „agyon nyomta” volna tollad? Ez már így marad?
Mindenkihez: Miben csalódtatok a felsőfokon-nal kapcsolatban? - Hol rontották el, hibáztattok a valaki(ke)t? - Lesz e még olyan a felsőfokon, hogy visszatértek? -