Mit tehetünk, hogy jobban érezzük magunkat a világban? Őrizzük meg mindaz, ami szép és jó, és próbáljuk a rosszat elkerülni, semlegesíteni! Mit kellene a világból megőrizni? A természeti szépségeket, az élőlényeket és élőhelyeiket, az ember által alkotott szépségeket: műemlék épületeket, művészi alkotásokat, és mindazt a sok természetesnek vett tényezőt, ami lehetővé tette, hogy mindez létrejöhessen és fennmaradhasson: a tiszta levegőt, a vizeket, a termékeny talajt. És milyen rosszat kellene elkerülni, semlegesíteni? Mindazt, ami ezeket pusztítja, rombolja, szennyezi. Az erőforrások (nyersanyag, víz, energia) pazarlását, a védett fajok és élőhelyük pusztítását, a levegő, a víz és a talaj szennyezését, az éghajlat gyors és szélsőséges megváltozását, és a hulladékok keletkezését. Nagyjából erről szól a környezetvédelem.
És mit tehetünk, hogy ez hosszú távon is így legyen? Adjuk át ezt a tudást és szemléletet a fiatalabb nemzedékeknek is! De ki adhatja át ezt a tudást? Ugyanaz, aki a kultúrát: a szülők és a pedagógusok. Végül is a környezetvédelem is a kultúra része! Egy kulturált ember nem csak a szavait válogatja meg, hanem a hulladékait sem dobálja szét! A trágár szavak a lelkünket, az eldobott hulladékok a környezetünket szennyezik. Az egyik a fülünket, a másik a szemünket bántja. Mindegyik árt a világ szépségének! Ezért egy jó szülő nem csak azt mondja a gyereknek: "Szépen beszélj!", hanem azt is: "Szép rendet tarts!". És nem csak azt mondja: "Ne bánts mást!", hanem azt is: "Ne bántsd a természetet!" Erről szól a környezeti nevelés!
És mit tehetünk, hogy ez hosszú távon is így legyen? Adjuk át ezt a tudást és szemléletet a fiatalabb nemzedékeknek is! De ki adhatja át ezt a tudást? Ugyanaz, aki a kultúrát: a szülők és a pedagógusok. Végül is a környezetvédelem is a kultúra része! Egy kulturált ember nem csak a szavait válogatja meg, hanem a hulladékait sem dobálja szét! A trágár szavak a lelkünket, az eldobott hulladékok a környezetünket szennyezik. Az egyik a fülünket, a másik a szemünket bántja. Mindegyik árt a világ szépségének! Ezért egy jó szülő nem csak azt mondja a gyereknek: "Szépen beszélj!", hanem azt is: "Szép rendet tarts!". És nem csak azt mondja: "Ne bánts mást!", hanem azt is: "Ne bántsd a természetet!" Erről szól a környezeti nevelés!
A környezeti nevelés lényege: rávezetni a gyerekeket, hogy becsüljék meg a természet szépségeit, és ne ártsanak se a természetnek, se az embereknek. Fontos tudatosítani, hogy a természet úgy szép, ahogy van, és vigyázni kell rá, hogy ne okozzunk még több kárt. Pl. ne dobjunk el semmit a természetben vagy az utcán! De fontos, hogy ne tiltással neveljünk. Az "ezt ne tedd" helyett sokkal hatékonyabb útmutatás az "ezt tedd helyette, mert ez a jó". A legjobb példa, ha a gyerek eldob valamit, akkor már kb. másfél-2 éves kortól megtaníthatjuk, hová dobja. Először mondjuk neki: "látod, milyen csúnya, ennek nem itt a helye, hanem ott" - és megmutatjuk neki a konténert. Elvisszük addig az eldobott hulladékot, majd megint megmutatjuk, hová kell dobni, és hagyjuk, hogy a gyerek dobja be. Ez a legfontosabb lépés, mert így ő teszi a jót. Ebből tanulja meg legjobban, mit tegyen, és így nem vesz fel környezetkárosító, rossz szokásokat.
De nem csak a rosszról kell leszoktatni a gyereket, hanem a jóra is meg kell tanítani! Erre példa a téli madáretetés: mutassuk meg neki, mit esznek a madarak és hogyan! Egy 2 éves gyerek már ki tudja szórni a magot az etetőbe. Egy 4-5 éves már felismer 1-2 fajt, nem keveri a cinkét a rigóval, és tudja pl., hogy kenyeret és sózott magot nem adhat nekik. Egy 7-8 éves gyerek pedig már felismeri a kisebb madarakat, nem keveri a kék cinkét a széncinkével, és még a magot is megveheti a boltban.
A következőkben megpróbálom felsorolni, mire kellene megtanítani egy gyereket, hogy környezettudatos felnőtt legyen belőle, és kb. mit hány éves gyereknek érdemes elmagyarázni. Néhány tippet is adok a neveléshez.
Már egészen kicsi gyerekkel is mehetünk a természetbe, és megtaníthatjuk, hogy élvezze a látványt, szeresse az állatokat, növényeket, ne törje le a fák ágait, ne tapossa el a rovarokat, stb. Felnőtt korban sem szégyen belelátni ezt-azt egy felhő alakjába, megállni egy fa alatt, megcsodálni a tavaszi virágokat, vagy a színes őszi leveleket, megnézni egy szép lepkét, egy színes bogarat, a fáról fára ugráló mókust... De ahhoz, hogy valaki ilyen legyen, már egészen kis korában is ki kell vinni a természetbe. Akár attól kezdve, hogy megtanul járni a gyerek. De egyszerűbb útvonalakon, pl. egy parkban, vagy egy nyílt, füves-fás területen már akár a babakocsit is lehet tolni, és mutatni a babának a szép felhőt, virágot, fát, madarat...
Mivel nem tiltással, hanem példamutatással érdemes nevelni, a "ne szedd le a virágot" helyett azt érdemes mondani, hogy "nézd ezt a szép virágot", "hagyd ott", "ha leszeded, az fáj neki", ha leszeded, elhervad és nem lesz már szép", stb. Ezt már akár 2 éves gyerek is megérti.
Az első lépés tehát a természetvédelem, talán az a legegyszerűbb. Először megnézni, milyen szép (már csecsemő kortól!), később megtanulni a növények, állatok nevét is (folyamatos tanulás óvodástól középiskolás korig), közben megtanítani a gyereknek, hogy minden ott szép, ahol van, és nem szabad leszedni, letörni, letaposni, stb. (2 évestől óvodásig), majd megmutathatjuk az ehető, gyűjthető növényeket, pl. csipkebogyót, vadkörtét, ehető gombákat, stb. és azt is, hogy mindenből csak annyit szedjünk, amennyi elfogy (folyamatos tanulás óvodástól középiskolás korig), majd rávezethetjük a gyereket arra, hogy ő is tehet a természetért, pl. madáretetéssel, stb. (folyamatos tanulás 2 évestől középiskolás korig).
Amelyik gyerekkel ezzel a módszerrel ilyen szinten megszerettettük a természetet, és pl. nem töri le a fák ágait, az már biztos nem is dob el semmit a természetben vagy az utcán. A következő lépés tehát a hulladékgazdálkodás lehet. Elsőként megtanítjuk, hogy nem dobunk el semmit, a hulladéknak a konténerben van a helye. Ezt már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek megtanul járni, és el tudja vinni a konténerig, amit a kezébe vesz. Természetesen nem tiltással kell nevelni, a "ne dobd el" helyett jobb azt mondani: "dobd oda", és megmutatni a gyereknek, hogy hova. Erre már másfél éves gyerek is képes. Aztán kb. 4-5 éves kortól jöhet a szelektív gyűjtés. Ekkora gyerek már megismeri, hogy papír vagy műanyag van-e a kezében, és megtanulja: műanyag a sárgába, papír a kékbe, üveg a zöldbe (és ha lehet, a növényi hulladék a komposztba). Egy 8 éves már azt is érti, miért jó ez. Az újrahasználatot és az újrahasznosítást már egy óvodás is érti olyan szinten, hogy "ezt eltesszük, mert ez még jó valamire", és általános iskolás korban már a hátterét is elmondhatjuk. Szintén óvodás kortól érti a gyerek, hogy "ami elromlott, azt megjavítjuk", sőt, ha fiú, akkor még segít is javítani. És ha éppen az ő játékáról van szó, akkor még örül is, hogy nem dobtuk ki!
A harmadik lépés talán a takarékosság lehet. Sok szülő megtanítja a gyerekét, hogy takarékosodjon a pénzzel, de nem tanítják meg a gyereket takarékoskodni a vízzel, energiával. Az előzőben említett két hulladékgazdálkodási elv, az újrahasználat és újrahasznosítás is takarékoskodásnak tekinthető: ha nem dobjuk el a régi, rossz eszközöket, hanem megjavítjuk, akkor nem kell másikat venni, nem kell a másikat legyártani, és nem kell a régit hulladékként ártalmatlanítani, ezzel tehát nyersanyagot, energiát és pénzt takarítunk meg. (Ezt a magyarázatot kb. 12 éves kortól ajánlom, de annyit már akár egy óvodás is megért, hogy ha valami még javítható, azt nem kell kidobni.) Ha már a pénzzel tud takarékoskodni gyerek, amit már akár 4-5 éves kortól is elkezdhetünk, akkor már pénzügyileg is rávezethetjük a víz- és energiatakarékosságra, pl. ilyen mondatokkal: "zárd el a vizet, ne folyjon, ha nem használod, mert a vízért fizetünk, és ha sokáig folyatod, nem lesz pénz társasjátékra". A mondat első részét: "zárd el a vizet, ne folyjon, ha nem használod" már 2 éves gyerek is érti, egy 4-5 éves már a pénzügyi magyarázatot is felfogja, egy 11-12 éves pedig már azt is érti, hogy ez milyen környezeti kárt okoz, pl. megtelik a csatorna és a szennyvíztisztító, túlfolyik a tisztítatlan szennyvíz, bele a természetes vizekbe, gyorsabban fogy az ivóvízkészlet, és több vizet több energiával lehet eljuttatni a fogyasztóhoz, stb. A kulcsmondatok, amiket már akár 2 évesnek is mondhatunk: "zárd el a vizet, ha nem használod", "kapcsold le a villanyt, ha kimész a szobából", "kapcsold ki a tévét, ha nem nézed", stb. Pénzzel már 4-5 évesnek elmagyarázhatjuk, miért jó ez, a hatásait csak nagyobbak értik.
Minden más környezetvédelmi témát, pl. miért rossz az éghajlatváltozás, mi az az ózonlyuk, mik az özönfajok, miért jó a helyi termék, miért ne kérjünk nejlonzacskót a boltban, miért ne menjünk autóval a város/falu másik végére, stb. általános iskolás kortól érdemes megbeszélni a gyerekkel, mindig olyan szinten, amilyen szinten tanulta éppen az iskolában, és amilyen szinten megérti. A lényeg az, hogy ne tiltással neveljünk, hanem tanítsuk meg a gyereknek, mit tegyen és miért éppen az a jó, és minden kérdésére a legjobb tudásunk szerint, őszintén válaszoljunk. És a legfontosabb a példamutatás! Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy 2-3 km-re, a város másik végére gyalog érdemes menni, nem kell autózni, akkor tényleg gyalog menjünk ilyen távra! Nem kell mindenhez tudományos magyarázatot fűzni, kivéve ha a gyereket érdekli, de a gyerek saját szintjén mindent el lehet mondani. Pl. a szmogról egy 4 évesnek is elmondhatjuk, hogy ha sokat autózunk, vagy túlfűtjük a lakást, akkor mérgező gázok jutnak a levegőbe, és ettől lesz piszkos, szürke a levegő. Az ózonról is elmondhatjuk, hogy vannak "jó" és "rossz" napsugarak, és az ózon az egy gáz, ami csak a jót engedi a földre és a rosszat visszatartja. És ha kevés van belőle valahol, akkor a rossz sugár is átjön rajta. Ha egy gyerek hall ilyen szavakat, és kérdez, akkor mindent elmondhatunk neki így, akár 3-4 éves, óvodás kortól is, de igazán érdemben csak általános iskolától kezdve tudunk ezekkel a témákkal foglalkozni. De a 3 alap témában, a természetvédelem, a hulladékok és a takarékosság (pl. víz- és energiatakarékoság) témában már 2 évesen is érdemes példát mutatni és a gyereket a jóra szoktatni, aztán iskolás kortól már az okát is érti.
A lényeg mindig a következetesség, az őszinteség, a gyerek szintjének megfelelő magyarázat, tiltás helyett a jóra szoktatás, és az állandó példamutatás. Ha így teszünk, és ezt már 2 éves kortól elkezdjük, akkor az új nemzedék már biztosan környezettudatosabb lesz, mint a mai felnőttek, és többet tesznek majd szép világunk megőrzéséért.
De nem csak a rosszról kell leszoktatni a gyereket, hanem a jóra is meg kell tanítani! Erre példa a téli madáretetés: mutassuk meg neki, mit esznek a madarak és hogyan! Egy 2 éves gyerek már ki tudja szórni a magot az etetőbe. Egy 4-5 éves már felismer 1-2 fajt, nem keveri a cinkét a rigóval, és tudja pl., hogy kenyeret és sózott magot nem adhat nekik. Egy 7-8 éves gyerek pedig már felismeri a kisebb madarakat, nem keveri a kék cinkét a széncinkével, és még a magot is megveheti a boltban.
A következőkben megpróbálom felsorolni, mire kellene megtanítani egy gyereket, hogy környezettudatos felnőtt legyen belőle, és kb. mit hány éves gyereknek érdemes elmagyarázni. Néhány tippet is adok a neveléshez.
Már egészen kicsi gyerekkel is mehetünk a természetbe, és megtaníthatjuk, hogy élvezze a látványt, szeresse az állatokat, növényeket, ne törje le a fák ágait, ne tapossa el a rovarokat, stb. Felnőtt korban sem szégyen belelátni ezt-azt egy felhő alakjába, megállni egy fa alatt, megcsodálni a tavaszi virágokat, vagy a színes őszi leveleket, megnézni egy szép lepkét, egy színes bogarat, a fáról fára ugráló mókust... De ahhoz, hogy valaki ilyen legyen, már egészen kis korában is ki kell vinni a természetbe. Akár attól kezdve, hogy megtanul járni a gyerek. De egyszerűbb útvonalakon, pl. egy parkban, vagy egy nyílt, füves-fás területen már akár a babakocsit is lehet tolni, és mutatni a babának a szép felhőt, virágot, fát, madarat...
Mivel nem tiltással, hanem példamutatással érdemes nevelni, a "ne szedd le a virágot" helyett azt érdemes mondani, hogy "nézd ezt a szép virágot", "hagyd ott", "ha leszeded, az fáj neki", ha leszeded, elhervad és nem lesz már szép", stb. Ezt már akár 2 éves gyerek is megérti.
Az első lépés tehát a természetvédelem, talán az a legegyszerűbb. Először megnézni, milyen szép (már csecsemő kortól!), később megtanulni a növények, állatok nevét is (folyamatos tanulás óvodástól középiskolás korig), közben megtanítani a gyereknek, hogy minden ott szép, ahol van, és nem szabad leszedni, letörni, letaposni, stb. (2 évestől óvodásig), majd megmutathatjuk az ehető, gyűjthető növényeket, pl. csipkebogyót, vadkörtét, ehető gombákat, stb. és azt is, hogy mindenből csak annyit szedjünk, amennyi elfogy (folyamatos tanulás óvodástól középiskolás korig), majd rávezethetjük a gyereket arra, hogy ő is tehet a természetért, pl. madáretetéssel, stb. (folyamatos tanulás 2 évestől középiskolás korig).
Amelyik gyerekkel ezzel a módszerrel ilyen szinten megszerettettük a természetet, és pl. nem töri le a fák ágait, az már biztos nem is dob el semmit a természetben vagy az utcán. A következő lépés tehát a hulladékgazdálkodás lehet. Elsőként megtanítjuk, hogy nem dobunk el semmit, a hulladéknak a konténerben van a helye. Ezt már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek megtanul járni, és el tudja vinni a konténerig, amit a kezébe vesz. Természetesen nem tiltással kell nevelni, a "ne dobd el" helyett jobb azt mondani: "dobd oda", és megmutatni a gyereknek, hogy hova. Erre már másfél éves gyerek is képes. Aztán kb. 4-5 éves kortól jöhet a szelektív gyűjtés. Ekkora gyerek már megismeri, hogy papír vagy műanyag van-e a kezében, és megtanulja: műanyag a sárgába, papír a kékbe, üveg a zöldbe (és ha lehet, a növényi hulladék a komposztba). Egy 8 éves már azt is érti, miért jó ez. Az újrahasználatot és az újrahasznosítást már egy óvodás is érti olyan szinten, hogy "ezt eltesszük, mert ez még jó valamire", és általános iskolás korban már a hátterét is elmondhatjuk. Szintén óvodás kortól érti a gyerek, hogy "ami elromlott, azt megjavítjuk", sőt, ha fiú, akkor még segít is javítani. És ha éppen az ő játékáról van szó, akkor még örül is, hogy nem dobtuk ki!
A harmadik lépés talán a takarékosság lehet. Sok szülő megtanítja a gyerekét, hogy takarékosodjon a pénzzel, de nem tanítják meg a gyereket takarékoskodni a vízzel, energiával. Az előzőben említett két hulladékgazdálkodási elv, az újrahasználat és újrahasznosítás is takarékoskodásnak tekinthető: ha nem dobjuk el a régi, rossz eszközöket, hanem megjavítjuk, akkor nem kell másikat venni, nem kell a másikat legyártani, és nem kell a régit hulladékként ártalmatlanítani, ezzel tehát nyersanyagot, energiát és pénzt takarítunk meg. (Ezt a magyarázatot kb. 12 éves kortól ajánlom, de annyit már akár egy óvodás is megért, hogy ha valami még javítható, azt nem kell kidobni.) Ha már a pénzzel tud takarékoskodni gyerek, amit már akár 4-5 éves kortól is elkezdhetünk, akkor már pénzügyileg is rávezethetjük a víz- és energiatakarékosságra, pl. ilyen mondatokkal: "zárd el a vizet, ne folyjon, ha nem használod, mert a vízért fizetünk, és ha sokáig folyatod, nem lesz pénz társasjátékra". A mondat első részét: "zárd el a vizet, ne folyjon, ha nem használod" már 2 éves gyerek is érti, egy 4-5 éves már a pénzügyi magyarázatot is felfogja, egy 11-12 éves pedig már azt is érti, hogy ez milyen környezeti kárt okoz, pl. megtelik a csatorna és a szennyvíztisztító, túlfolyik a tisztítatlan szennyvíz, bele a természetes vizekbe, gyorsabban fogy az ivóvízkészlet, és több vizet több energiával lehet eljuttatni a fogyasztóhoz, stb. A kulcsmondatok, amiket már akár 2 évesnek is mondhatunk: "zárd el a vizet, ha nem használod", "kapcsold le a villanyt, ha kimész a szobából", "kapcsold ki a tévét, ha nem nézed", stb. Pénzzel már 4-5 évesnek elmagyarázhatjuk, miért jó ez, a hatásait csak nagyobbak értik.
Minden más környezetvédelmi témát, pl. miért rossz az éghajlatváltozás, mi az az ózonlyuk, mik az özönfajok, miért jó a helyi termék, miért ne kérjünk nejlonzacskót a boltban, miért ne menjünk autóval a város/falu másik végére, stb. általános iskolás kortól érdemes megbeszélni a gyerekkel, mindig olyan szinten, amilyen szinten tanulta éppen az iskolában, és amilyen szinten megérti. A lényeg az, hogy ne tiltással neveljünk, hanem tanítsuk meg a gyereknek, mit tegyen és miért éppen az a jó, és minden kérdésére a legjobb tudásunk szerint, őszintén válaszoljunk. És a legfontosabb a példamutatás! Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy 2-3 km-re, a város másik végére gyalog érdemes menni, nem kell autózni, akkor tényleg gyalog menjünk ilyen távra! Nem kell mindenhez tudományos magyarázatot fűzni, kivéve ha a gyereket érdekli, de a gyerek saját szintjén mindent el lehet mondani. Pl. a szmogról egy 4 évesnek is elmondhatjuk, hogy ha sokat autózunk, vagy túlfűtjük a lakást, akkor mérgező gázok jutnak a levegőbe, és ettől lesz piszkos, szürke a levegő. Az ózonról is elmondhatjuk, hogy vannak "jó" és "rossz" napsugarak, és az ózon az egy gáz, ami csak a jót engedi a földre és a rosszat visszatartja. És ha kevés van belőle valahol, akkor a rossz sugár is átjön rajta. Ha egy gyerek hall ilyen szavakat, és kérdez, akkor mindent elmondhatunk neki így, akár 3-4 éves, óvodás kortól is, de igazán érdemben csak általános iskolától kezdve tudunk ezekkel a témákkal foglalkozni. De a 3 alap témában, a természetvédelem, a hulladékok és a takarékosság (pl. víz- és energiatakarékoság) témában már 2 évesen is érdemes példát mutatni és a gyereket a jóra szoktatni, aztán iskolás kortól már az okát is érti.
A lényeg mindig a következetesség, az őszinteség, a gyerek szintjének megfelelő magyarázat, tiltás helyett a jóra szoktatás, és az állandó példamutatás. Ha így teszünk, és ezt már 2 éves kortól elkezdjük, akkor az új nemzedék már biztosan környezettudatosabb lesz, mint a mai felnőttek, és többet tesznek majd szép világunk megőrzéséért.