Veszprém belvárosának megújítása, vagy ahogy hivatalosan nevezik: a belváros-rehabilitáció már régebben elkezdődött. Az I. ütemet már tavaly befejezték. Az idei I/B ütemben felújították a Cserhát lakótelep Jutasi úti támfalának nagy részét, a lakótelep közterületeit, zöldfelületeit, a Vár áruház homlokzatát, a Kossuth utcáról nyíló udvarokat (Gizella, Sarolta, Fortuna udvart), a Hangvilla körüli teret, a zeneiskola épületét és az épület előterét, és védetté nyilvánítottak 7 szilfát a belvárosban: 2 fát a Cserhát lakótelepen, 3 fát (ebből 1 kis csemetét is) a Gizella és Fortuna udvar határán, 1 fát a Fortuna udvarban, és 1 fát a színházkertben. A megújítás részben térkövezésből, betonozásból, részben új bokrok, virágok (és a hozzájuk tartozó öntözőrendszerek) telepítéséből, részben új facsemeték ültetéséből és új padok kihelyezéséből állt. A hivatalos verzió itt olvasható: http://vehir.hu/cikk/31223-veszprem-hirnevet-oregbiti-a-megujult-belvaros.
A felújításnak vannak előnyei és hátrányai is.
A felújításnak vannak előnyei és hátrányai is.
- Jó: a sok új fa, bokor, virág, az öntözőrendszerek, a fák körüli nagy betonmentes helyek, a régi és az új növényzet egysége, a 7 szil védetté nyilvánítása, és a sok új pad.
- Rossz: kicsit sok a beton a belvárosban, néha még fű vagy bokor helyére is került térkő, a frissen telepített fű tele van gyommal (egy helyen még parlagfüvet is láttam), és az emberek már sok helyen otthagyták a nyomukat hulladék formájában (amiről persze nem a beruházás megvalósítói tehetnek - egyszerűen ilyen az emberi természet...).
A belvárost a Jutasi út felől közelítettem meg. A Jutasi út az a hosszú veszprémi főút, amelyik a vasútállomástól indul, és enyhén emelkedve kb. 3 km hosszan kanyarog a buszpályaudvarig, és onnan még tovább, a belvárosi nagy körforgalomig. A város legszélétől a belvárosig. A belvárosba bevezető szakasza mindig forgalmas.
Balra a buszpályaudvar látható, jobbra egy kisebb park kezdődik. Szépek a parkba vezető ösvények, de a belváros egyenesen előre van.
Balra a vásárcsarnok még Jutasi út, és így hívják az úttestet is egészen a körforgalomig, de jobbra a társasházak már a Cserhát lakótelep részei. A Cserhát 1-es ház alatt (a 9 emeletes ház, ahol a gyermek- és felnőtt orvosi rendelő is van) még nem újították fel a támfalat. De a lépcsőtől kezdve végig felújították.
A lépcső jelzi a felújított és a fel nem újított falrész határát. Itt kezdődik a belváros-rehabilitáció területe.
A felújított fal tetején (a lakóházak szintjén), és a fal tövében (a járda bal oldalán, a fallal szemben) régi és új telepítésű növények sorakoznak. Fák, bokrok, virágok, és köztük 2 védett szilfa. (Ezeket külön lefényképeztem a fal tetején: a törzsüket, a jellegzetes apró leveleiket, a "Védett fa" jelzést. De lesz még róluk kép a fal tetejéről, a túloldalról is.)
A következő képek már a Cserhát 3. számú ház előtt készültek, a fal tetején. (A falnak a buszpályaudvartól távolabbi végénél a járda felkanyarodik a lakóház elé, ott mentem fel, onnan mentem visszafelé a már korábban említett lépcső tetejéig, a Cserhát 1-es számú házig.) Látszanak a felső szint régi és új fái, bokrai, és néha, a bokrok közül kinézve az alsó szint bokrai, facsemetéi is. Természetesen erről az oldalról is lefényképeztem a védett szilfákat és a hozzájuk tartozó tájékoztató táblát is. Közelről fényképeztem néhány új telepítésű bokrot, és egy-két jó kép kedvéért még a szilfák alá is bebújtam. Ezen a falon és környékén a felújított fal állapotán, és a növényesítésen is látszik az igényes, gondos munka. Kellettek az új padok, szépek a növények, és tetszik az összkép. A szilfák védetté nyilvánítása is jó ötlet volt.
A lépcső tetejére visszaérve beléptem a Cserhát lakótelepre. Az első kép a Cserhát lakótelep látképe a Cserhát 1. és 3. közötti területről nézve. (A lakótelep "bejárata".) A többi kép: a Cserhát 3. és 4. közötti terület részletei (balra), a Cserhát lakótelepi fasor a Cserhát 2. előtt (jobbra), és egy majdnem teljes látkép a Cserhát 3. és 4. közötti területről. A képek előtt pedig egy többé-kevésbé méretarányos térkép (saját készítésű) a Cserhát lakótelepről. (A térkép kb. észak felé néz, én a keleti oldalon mentem végig, a térkép jobb szélén a felújított fal alján és tetején, majd a térkép jobb oldalán, az 1. és 3. ház között indultam egyenesen előre, a térképen jobbról balra, felfedezni a lakótelepet.)
A Cserhát 4. és 5. közötti területtel folytattam tovább. Az első képen a Cserhát 2. előti fasor folytatása, a másodiktól kezdve a Cserhát 4. és 5. közötti terület látszik. A Cserhát 5. mögötti lépcsőn nem mentem le, helyette a két ház közötti átlós úton (a kis parkban) mentem tovább, a Cserhát 5. végéig. Ott a frissen telepített növényekkel szemben felfedeztem, hogy a lakók is virágosítanak. Ami a legjobban tetszett: a falra szerelt virágtartó virágokkal, (a virágtartó is díszes, már magában is szép), alatta balra a sziklakert, és a sziklakert mellett jobbra is virágok. De lefényképeztem 2 virágos erkélyt is (az egyiket nehéz volt úgy, hogy ne látsszon rajta a reklám...). Persze sokkal több szép, virágos erkély van még a Cserhát lakótelepen.
A lakótelep mellett van a Kossuth utca 21. számú ház, ismertebb nevén: Lordok háza. (Azért hívják így, mert állítólag a Kádár-rendszerben itt laktak a városi és megyei vezetők.) Ha folytattam volna a Cserhát lakótelep térképét, akkor ez a ház az alján lenne, a lakóteleptől délre, a Cserhát 3-4-5. teljes hosszában. A Lordok háza Cserhát lakótelep felőli oldalán végig fákat ültettek, és fal mögé rejtették a szelektív és nem szelektív hulladékgyűjtőket. Azért nem teljesen zárt helyre, mert a ház felőli oldalon gázvezeték van. A ház nyugati (Cserhát 5. felőli) végénél a "Három Grácia" szökőkút körül is ültettek fát, és attól jobbra, a Cserhát 5. mögött is vannak új fák, bokrok a régiek között.
Összességében a Cserhát lakótelep felújítása jól sikerült. Óvodás koromban (1983-tól 1985-ig) még én is ezen a lakótelepen laktam, akkor még játszótér volt a Cserhát 3. és 4. között. Azóta a játszótér eltűnt, a terület meg pusztult, bár a fák és bokrok éltek és virultak. Most rendezték, járhatóbbá tették a házak közti területeket, füvesítettek, bokrokat telepítettek, néhány fát is elültettek, és sokkal szebb lett, mint volt. Persze még szebb is lehetne, ha a frissen füvesített területen nem nőne mindenféle gyom. De az összkép jól sikerült, tetszik a megújult Cserhát lakótelep.
A Cserhát 5. mögött a Vár áruház terjeszkedik. Gyerekkoromban még Skála Vár Áruház volt itt, aztán a 90-es években egy rövid ideig Billa lett belőle, majd az alját megvette a Spar, a tetején (és az épület alján, a külső részen) pedig különféle kisebb-nagyobb üzletek vannak. Az áruház tetején még étterem is van, egy ruhásbolton át közelíthető meg. De a Vár áruház név a Skála óta megmaradt... Sőt, még az áruház homlokzata is, egészen az idei felújításig. Ez az új homlokzat is enyhén szocialista stílusú, de nem baj, mert az épület is az. És tetszik, ahogy a fehér felületen megjelennek a sárga színfoltok.
Az áruházzal szemben is van némi zöldfelület, régi és új telepítésű fákkal, bokrokkal. A képeken látszik egy hirdetőtábla is, városi programajánlóval, és az egyik kép sarkában egy hajléktalan holmija is. Lefényképeztem az új fákat és bokrokat, a hzzájuk tartozó öntözőrendszerrel, de a már meglévőek közül is néhányat. (Azt a nagy fenyőfát pl. aminek a tűleveléről külön is van kép, érdemes élőben is megnézni, főleg a színe miatt...) Jó ötlet az öntözőrendszer, főleg ha használják is, és jól illenek az új növények a régiek közé.
Az utolsó kép a Vár áruház előtti térkőről készült. Ezt még a belváros-felújítás első ütemében tették le tavaly vagy tavalyelőtt, és ilyennel burkolták a Kossuth utcát is teljes hosszában. (A Kossuth utcán most nem jártam, az a Lordok háza túloldalán van, nem a Cserhát lakótelep felőli oldalon, a Lordok háza Cserhát 3. felőli végétől lefelé egészen a Hangvilláig. Én a Kossuth utcai épületek mögött haladtam a Vár áruház mellett, majd egyenesen tovább az udvarok felé.) Ez a burkolat napsütésben tökéletes hő- és fényvisszaverő, célszerű napszemüveget hordani a Kossuth utcán...
A Cserhát 5. mögött a Vár áruház terjeszkedik. Gyerekkoromban még Skála Vár Áruház volt itt, aztán a 90-es években egy rövid ideig Billa lett belőle, majd az alját megvette a Spar, a tetején (és az épület alján, a külső részen) pedig különféle kisebb-nagyobb üzletek vannak. Az áruház tetején még étterem is van, egy ruhásbolton át közelíthető meg. De a Vár áruház név a Skála óta megmaradt... Sőt, még az áruház homlokzata is, egészen az idei felújításig. Ez az új homlokzat is enyhén szocialista stílusú, de nem baj, mert az épület is az. És tetszik, ahogy a fehér felületen megjelennek a sárga színfoltok.
Az áruházzal szemben is van némi zöldfelület, régi és új telepítésű fákkal, bokrokkal. A képeken látszik egy hirdetőtábla is, városi programajánlóval, és az egyik kép sarkában egy hajléktalan holmija is. Lefényképeztem az új fákat és bokrokat, a hzzájuk tartozó öntözőrendszerrel, de a már meglévőek közül is néhányat. (Azt a nagy fenyőfát pl. aminek a tűleveléről külön is van kép, érdemes élőben is megnézni, főleg a színe miatt...) Jó ötlet az öntözőrendszer, főleg ha használják is, és jól illenek az új növények a régiek közé.
Az utolsó kép a Vár áruház előtti térkőről készült. Ezt még a belváros-felújítás első ütemében tették le tavaly vagy tavalyelőtt, és ilyennel burkolták a Kossuth utcát is teljes hosszában. (A Kossuth utcán most nem jártam, az a Lordok háza túloldalán van, nem a Cserhát lakótelep felőli oldalon, a Lordok háza Cserhát 3. felőli végétől lefelé egészen a Hangvilláig. Én a Kossuth utcai épületek mögött haladtam a Vár áruház mellett, majd egyenesen tovább az udvarok felé.) Ez a burkolat napsütésben tökéletes hő- és fényvisszaverő, célszerű napszemüveget hordani a Kossuth utcán...
A Vár áruház mellett tovább haladtam az udvarok felé. Az áruház után van egy kisebb épület. Van benne balra egy bankfiók, jobbra meg néhány üzlet, pl. használt ruhás bolt, könyvesbolt, a bank és a boltok között pedig egy átjáró. Az átjáró után a bankon túl, a könyvesbolttal szemben van egy kis zöldterület, új padokkal, facsemetékkel, az újonnan ültetett növények között öntözőrendszerrel. (Az egész belvárosban feltűnik ez az öntözőrendszer: vékony, fekete csőkígyó a növények között.) De a könyvesbolthoz is ültettek néhány bokrot. A könyvesbolt után van egy lépcső. Amellett balra is folytatódik a zöldterület, a lépcső alján meg jobbra fényképeztem egy frissen beültetett sávot. Aztán újabb rövid lépcső kezdődik, és leérünk egy betonos területre, onnan lehet bemenni az udvarokba. Persze a betonos terület bal szélén, az udvarok felőli oldalon is vannak frissen ültetett és régebben ott lévő növények.
Az utolsó képen látható betonos rész bal oldalán látszik egy lépcső, ez vezet fel az első udvarba, a Sarolta udvarba. A képen látható terület végén pedig vagy a Gizella udvarba juthatunk egy balkanyarral, vagy a Fortuna udvarba, egy lépcsőn lefelé. A Sarolta és a Gizella udvarnak is van kijárata a Kossuth utcára, és azon az oldalon is van lépcső a Sarolta udvarból a Gizella udvarba, majd onnan tovább a Fortuna udvarba. A Fortuna udvar bal szélét lezárja a Kossuth utca 1. számú ház, onnan csak a lépcsőházon át mehetünk ki a Kossuth utcára, majdnem a Hangvillánál. (Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a Fortuna udvar is kétszintes, a felső szint kijárata a Kossuth utca 1, az alsó szintnek meg a Szabadság térre nyílik több kijárata. A két szintet lépcsők kötik össze, a nagy lépcső aljában van a Fortuna kút. Elég magas a talapzata: a talapzat alja a Fortuna udvar alsó részével, a szobor pedig már majdnem a Fortuna udvar felső részével van egy szintben.)
Fentről lefelé végigjártam az udvarokat, először a Sarolta udvarba néztem be. (Ezek nem csak egyszerű női nevek, hanem történelmiek. 1988-ban, Szent István király halálának 950. évfordulóján nevezte el a Veszprém városi tanács a Sarolta udvart első királyunk anyjáról, a Gizella udvart pedig első királynénkról.) Láttam szép új, sárga padot az udvarban. Láttam facsemetét az udvarba vezető lépcsőtől jobbra. Aztán elindultam a Gizella udvar felé.
Fentről lefelé végigjártam az udvarokat, először a Sarolta udvarba néztem be. (Ezek nem csak egyszerű női nevek, hanem történelmiek. 1988-ban, Szent István király halálának 950. évfordulóján nevezte el a Veszprém városi tanács a Sarolta udvart első királyunk anyjáról, a Gizella udvart pedig első királynénkról.) Láttam szép új, sárga padot az udvarban. Láttam facsemetét az udvarba vezető lépcsőtől jobbra. Aztán elindultam a Gizella udvar felé.
Útban a Gizella udvar felé egy új fém állvány van. A lábai körül földdel telt kis mélyedések a betonfalban. Talán oda ültetnek majd növényeket, amelyek majd felfuthatnak erre a fém vázra. A fém váz mögött is vannak új ültetésű növények, sőt még védett szilfák is, köztük egy csemete. Természetesen itt is van tájékoztató tábla a szilről. Érdekes, hogy egy piros bogyós bokron is van "Védett fa" jelzés, szerintem odafújhatta a szél a legnagyobb szilfáról.
Az új, feltehetőleg lugasnak szánt fémszerkezet megtekintése után benéztem a Gizella udvarba is. Ott is vannak régi és új növények, új padok, és a Gizella udvari ivókút, amit az utóbbi 2-3 évben minden utcazene fesztivál alatt elzárnak, ahogy idén is tették. (A fesztivál mindig szerdától szombatig tart, idén július 22-étől 25-éig. 21-én kedden működött az ivókút, fesztivál alatt elzárták, aztán a következő héten megint működött. Pedig régebben, ha nem tudtam, milyen zenét hallgassak a fesztiválon, akkor mindig oda mentem, mert ott a koncertek között felfrissíthettem magam. Nem értem, kinek jó, hogy elzárják. Sejtésem persze van róla...)
Lefényképeztem az udvar régi és új részeit, aztán visszatértem a fém állványhoz, pontosabban a mögötte álló szilfákhoz. Onnan mentem tovább lefelé a lépcsőn a Fortuna udvar felé. Az utolsó szilfás kép már a lépcsőről készült.
Lefényképeztem az udvar régi és új részeit, aztán visszatértem a fém állványhoz, pontosabban a mögötte álló szilfákhoz. Onnan mentem tovább lefelé a lépcsőn a Fortuna udvar felé. Az utolsó szilfás kép már a lépcsőről készült.
A legalsó udvar a Fortuna udvar. Mint már említettem, kétszintes. Először a felső szintről készítettem néhány képet a Gizella udvarból lefelé vezető lépcsőről.
A lépcső aljáról előre a Kossuth utca 1. számú ház hátulját, és vele szemben egy régebben füves, idén frissen térkövezett területet lehet látni. De nem arra indultam, hanem hátrafelé, hogy onnan is lefényképezzem a már bemutatott nagy szilfát, és mellette, még hátrébb egy hasonló méretű másikat. (A kis csemetét most még csak a Gizella udvarból lehet látni.) A szilfa alatt szelektív hulladékgyűjtők zárt tárolóhelye van. Ezt is a belváros felújítása során alakították ki.
Ezek után elindultam előre, bejártam a füvesből lett térköves területet, és közben arra gondoltam: szépek ezek a beton lábnyomok, de mekkora lehet az ökológiai lábnyomuk? És miért lett térkő a fű helyén? És mi az a nagy kerek betontömb? Persze vannak facsemeték, új növényesítés öntözőrendszerrel, de ahol pótolták a füvet, ott elég gazos. Az a műanyag játék jó lehet a környékbeli gyerekeknek, és még biztonságos is, mert nem beton van alatta, hanem valami süppedős felület, de a füvet nem kellett volna letérkövezni, és a beton lábnyomok közti nagy bokrot sem kellett volna megcsonkítani. Kb. a fele-harmada az eredeti méretének.
Ezt a területet elhagyva elindultam visszafelé, a szelektív gyűjtők irányába, az új kavicsos ösvényen. Az új pad és a facsemete jó, és a műsünt is biztos megszeretik a környékbeli gyerekek (amúgy tényleg szép), de inkább igazi sünöket látnék szívesen a bokrok közt. A kavicsos út szép ezekkel a fehér kavicsokkal, mellette a meglévő fák, bokrok között új növényesítés is látszik, de az út szélén a frissen bolygatott területen már 1 szál parlagfű is kinőtt, le is fényképeztem. (A parlagfű mellett már látjuk az emberek nyomait: eldobtak egy fél citromot és egy sörösdoboz nyitófülét is. Erről nem a belváros-felújítók tehetnek, de ilyesminek nincs helye a bokor alatt!) A kavicsos út végére érve visszafelé is lefényképeztem az egészet.
Ezt a területet elhagyva elindultam visszafelé, a szelektív gyűjtők irányába, az új kavicsos ösvényen. Az új pad és a facsemete jó, és a műsünt is biztos megszeretik a környékbeli gyerekek (amúgy tényleg szép), de inkább igazi sünöket látnék szívesen a bokrok közt. A kavicsos út szép ezekkel a fehér kavicsokkal, mellette a meglévő fák, bokrok között új növényesítés is látszik, de az út szélén a frissen bolygatott területen már 1 szál parlagfű is kinőtt, le is fényképeztem. (A parlagfű mellett már látjuk az emberek nyomait: eldobtak egy fél citromot és egy sörösdoboz nyitófülét is. Erről nem a belváros-felújítók tehetnek, de ilyesminek nincs helye a bokor alatt!) A kavicsos út végére érve visszafelé is lefényképeztem az egészet.
Innen a Fortuna udvar alsó szintjére jutottam, szerencsére lépcsőzés nélkül, mert a kavicsos út enyhe lejtéssel összeköti az udvar 2 szintjét. Elindultam balra, a frissen térkövezett rész felé, annál egy szinttel lejjebb. Itt is van egy védett szilfa, és a Fortuna-kút, ami a Gizella-udvarral ellentétben nem ivókút, csak szökőkút.
A Fortuna-kút melletti nagy lépcsőn mentem tovább. A lépcső tetején balra a kavicsos út kezdődik, jobbra a térkövezett, betonlábnyomos rész terül el. Még tovább jobbra átmentem a Kossuth utca 1. földszintjén a lépcsőházon, és a ház másik oldalán kilépve megláttam a követező felújított helyszínt... (Én ugyan a Kossuth utca 1. alatt mentem át, mert nem vagyok ott idegen, ott dolgozom a 2. emeleten, de mindenki másnak még 1 lépcsősorral feljebb, jobbra, a Gizella udvarból a Kossuth utcára kivezető boltíves átjárót ajánlom.)
Az udvarok felújítása összességében jól sikerült, de nem tökéletesen. Jó, hogy vannak facsemeték, új bokrok öntözőrendszerrel, és örülök a szilfák védetté nyilvánításának, és látványnak is szépek a felújított udvarok (kivéve azt a fém vázat a Gizella udvar szélén, de ha felfut rá valamilyen növény, akkor majd az is szép lesz), de az újonnan növényesített területek gyomosak, és nem kellett volna letérkövezni és beton lábnyomokkal borítani a Fortuna udvar füves részét. Amúgy is elég sok a beton az udvarokban.
Már csak a Hangvilla melletti rész és a zeneiskola van hátra, a legvégén pedig a felújított területeken túl felkeressük az utolsó védett szilfát a Színházkertben.
Az udvarok felújítása összességében jól sikerült, de nem tökéletesen. Jó, hogy vannak facsemeték, új bokrok öntözőrendszerrel, és örülök a szilfák védetté nyilvánításának, és látványnak is szépek a felújított udvarok (kivéve azt a fém vázat a Gizella udvar szélén, de ha felfut rá valamilyen növény, akkor majd az is szép lesz), de az újonnan növényesített területek gyomosak, és nem kellett volna letérkövezni és beton lábnyomokkal borítani a Fortuna udvar füves részét. Amúgy is elég sok a beton az udvarokban.
Már csak a Hangvilla melletti rész és a zeneiskola van hátra, a legvégén pedig a felújított területeken túl felkeressük az utolsó védett szilfát a Színházkertben.
A Hangvilla talán az egyetlen olyan átnevezett épület Veszprémben, aminek az új neve is gyorsan elterjedt. Talán azért, mert a megszűnt Séd mozi kocka épületének 2013-ban nem csak a neve, hanem az alakja és funkciója is megváltozott. Most multifunkcionális közösségi térnek hívják, van benne hangversenyterem, konferenciaterem, étterem, stb. (És elég drága, több ezer forintos belépős programok vannak benne...) Most megújult a mellette lévő terület is. Ott is még elég sok beton maradt, de van néhány fejlesztés is, főleg új padok, 2 új játék (az egyikről, egy zöld színű, céltáblával keresztezett teknőspáncélról nem igazán tudom, hogy mi lehet), néhány facsemete, új telepítésű bokrok és virágok öntözőrendszerrel. És persze itt is van néha gyom a frissen ültetett növények között.
Először a Kossuth utca 1-ből kilépve fényképeztem a területet. Balra a hangvilla, jobbra a megyeháza látható. Aztán készítettem egy képet a Hangvilla épületéről, majd át is mentem oda az úton. Útban a zebra felé láttam az Ararát hegyet is Noé bárkájával a Hangvila mellett. Ezt a szobrot a veszprémi örmények állíttatták 1997-ben. Akkor még a Séd mozi is működött. (Még örmény kisebbségi önkormányzat is van Veszprémben. Ők is támogatták a szobrot.) A zebrán, a piros lámpánál is készült 2 kép (az egyiken még a piros lámpa is látszik).
Először a Kossuth utca 1-ből kilépve fényképeztem a területet. Balra a hangvilla, jobbra a megyeháza látható. Aztán készítettem egy képet a Hangvilla épületéről, majd át is mentem oda az úton. Útban a zebra felé láttam az Ararát hegyet is Noé bárkájával a Hangvila mellett. Ezt a szobrot a veszprémi örmények állíttatták 1997-ben. Akkor még a Séd mozi is működött. (Még örmény kisebbségi önkormányzat is van Veszprémben. Ők is támogatták a szobrot.) A zebrán, a piros lámpánál is készült 2 kép (az egyiken még a piros lámpa is látszik).
Az úton átérve először a bárkát és környékét néztem meg, és láttam, hogy még a szobor alatt is növényesítettek. (Az öntözőrendszer jót tesz majd a növényeknek, de mennyire tesz majd jót a szobornak?) Körbefényképeztem ezt a részt, majd elindultam lefelé, és ott is megnéztem a növényesítést. Egy helyen találtam egy olyan ágyást, ahol több volt a gyom, mint az ültetett növény, de a többi rendben van, és szép az összkép. A munkálatok még folynak, ezért láthatók sárga műanyag zsákok az egyik képen a fa tövében.
Ez után beléptem a Hangvilla melletti nyílt, szórványosan növényesített betonos részre. Annak a résznek főleg a szélén vannak növények, de a közepén is van fa (alatta éppen gyomlált valaki), és van egy kisebb fasor gömbkoronás fákból a Megyeháza felőli oldalon is. A fák még csemeték, de majd megnőnek. Felfedeztem az új padokat is (a Megyeháza felőli oldalon kettesével, ez jó ötlet), és 2 új játékot. Az új növények között mindenhol öntözőcső kanyarog, ez nagyon hasznos. Szépen illeszkednek egymáshoz az új és régi növények, tetszik a látvány, csak a tér közepén is lehetne több növény és kevesebb beton. És rögtön az első képen látszik az emberek nyoma: valaki eldobott egy műanyag flakont. (Fehér folt az ágyás szélén.) De mi az a zöld, csíkos félgömb?
A Hangvilla területéről kifelé vezető utat is érdemes volt megörökíteni. Kimehetem volna a lépcsőn lefelé is, de én a szebb utat választottam, a füves-fás-bokros látványt. Aztán néhány kép kedvéért mégis fel- és lementem a nagy lépcsőn, hogy megnézzem a mellette lévő növénylépcsőt mindenféle szögből. A nagy lépcsőnek van egy új része, ez látszik a képeken, egy új lépcső, és van az eredeti, a Megyeháza felőli oldalon egyenesen, meredeken lefelé ereszkedő lépcső. A kettő között meg lépcsősen elrendezett ágyások, ezt neveztem növénylépcsőnek.
A Hangvilla mellett a következő épület a Megyeháza. Ha átmegyünk alatta, a boltívek között, és egyenesen megyünk tovább a Liget felé, akkor gyorsan eljutunk a Liget szélén álló Csermák Antal Zeneiskolához. Közben látszik, hogy a Liget vadgesztenyefái már barnulnak, megtette a hatását a száraz nyár és az aknázómoly. (A Liget hivatalos neve: Erzsébet sétány, Erzsébet királynéról, Sissyről elnevezve. Gyerekkoromban még Lenin Ligetnek hívták, de a nevén kívül nem sok változott, csak a játszóterek helyett lettek tornaszerek. A zeneiskola névadója Csermák Antal veszprémi zeneszerző, az ő zenéjét játssza óránként a Tűztorony. Az egész belvárosban hallható. Csermák Antalról nevezték el a vadgesztenyefákkal szegélyezett Csermák lépcsőt is, ami a Komakút térről megy fel a József Attila utcára.) A zeneiskola épülete már évek óta életveszélyes állapotban volt, ezt a problémát oldotta meg most a felújítás. Az épület állapota már nem életveszélyes, sőt, kívülről ránézve kitűnő állapotú, és előtte is kialakítottak egy térkövezett területet, 3 ágyással, az ágyásokban új növényekkel, az ágyásokon túl pedig egy fát is elültettek egy elég nagy beton körbe, mulcs közé. A fa levelei barnák már a szárazságtól, de jövőre talán kizöldül. És az ember is otthagyta már a nyomát. A zeneiskola előtti kő kockákat kék színnel firkálták össze. Az még ötletes, hogy az egyikből dobókockát készítettek (persze nem tökéletes, mert nem lehetne egymás mellett a 3-as és 4-es, éppen szembe kellene lenniük, mert a kockán a szemben lévő számok összege 7, de ez már részletkérdés), de a másikon lévő felirat már felesleges firkának tűnik.
Körbefényképeztem a látványt a zeneiskolából.
Az első képen a középső nagy fától balra a Laczkó Dezső Múzeum, (és mögötte a múzeumhoz tartozó Bakonyi Ház) bújik meg a fák között. A múzeum névadója Laczkó Dezső, piarista pap, geológus, a múzeum első igazgatója. A Bakonyi Ház nádtetős és a Bakony népi életét mutatja be.
A második képen látható parkoló mögött kezdődik a Liget.
A harmadik képen balra barnuló levelű vadgesztenyfa, középen a Kálvária-dombra (régi nevén Szent Miklós szegre) vezető út. A domb tetején templomrom látható, de a domb is helyi védettségű természeti érték.
A negyedik képen látható fák mögött van egy kis park (ezt már a Megyeháza felől is lefényképeztem messziről), benne Erzsébet királyné szobra. A parkkal szemben, az út túloldalán van a Színházkert.
Az ötödik képen a Megyeháza felé vezető út látható, a hatodik képen a zeneiskola megújult előterére nézek vissza.
És van még 3 kép, bizonyítandó, hogy a Kálvária-domb tényleg védett terület.
Az első képen a középső nagy fától balra a Laczkó Dezső Múzeum, (és mögötte a múzeumhoz tartozó Bakonyi Ház) bújik meg a fák között. A múzeum névadója Laczkó Dezső, piarista pap, geológus, a múzeum első igazgatója. A Bakonyi Ház nádtetős és a Bakony népi életét mutatja be.
A második képen látható parkoló mögött kezdődik a Liget.
A harmadik képen balra barnuló levelű vadgesztenyfa, középen a Kálvária-dombra (régi nevén Szent Miklós szegre) vezető út. A domb tetején templomrom látható, de a domb is helyi védettségű természeti érték.
A negyedik képen látható fák mögött van egy kis park (ezt már a Megyeháza felől is lefényképeztem messziről), benne Erzsébet királyné szobra. A parkkal szemben, az út túloldalán van a Színházkert.
Az ötödik képen a Megyeháza felé vezető út látható, a hatodik képen a zeneiskola megújult előterére nézek vissza.
És van még 3 kép, bizonyítandó, hogy a Kálvária-domb tényleg védett terület.
Összességében a Hangvilla melletti tér és a zeneiskola felújítása jól sikerült, bár a Hangvila mellett lehetne kevesebb beton, és egy gazos ágyást is láttam, de tetszenek az új növények, illeszkednek a régiekhez, szépek az új padok és a zeneiskola felújított épülete, jó ötlet volt a növénylépcső, a Hangvillánál párosan telepített padok, és a friss növények körüli öntözőcsövek.
Ezzel a felújított részek végére értünk, már csak egy utolsó lépés van hátra: meglátogatjuk a 7. védett szilfát a színházkertben. Az első kép még a színházkert bejáratáról készült, a többi pedig a védett szilről. Nem túl kicsi ez a fa, mégis megbújik, összeolvad a mellette lévő fákkal, bokrokkal és a Petőfi Színház falára felfutó vadszőlővel (fontos, hogy a Petőfi, mert van Panon Várszínház is Veszprémben), a színház bejáratától jobbra, a Petőfi szoborral majdnem szemben.
Ezzel a felújított részek végére értünk, már csak egy utolsó lépés van hátra: meglátogatjuk a 7. védett szilfát a színházkertben. Az első kép még a színházkert bejáratáról készült, a többi pedig a védett szilről. Nem túl kicsi ez a fa, mégis megbújik, összeolvad a mellette lévő fákkal, bokrokkal és a Petőfi Színház falára felfutó vadszőlővel (fontos, hogy a Petőfi, mert van Panon Várszínház is Veszprémben), a színház bejáratától jobbra, a Petőfi szoborral majdnem szemben.
Hol is van ez a 7 szilfa Veszprémben?
A Cserhát lakótelep szélén, a Cserhát 3 előtt van 2 fa.
A Cserhát lakótelep szélén, a Cserhát 3 előtt van 2 fa.
A Gizella és Fortuna udvar határán 1 kicsi...
... és 2 nagy.
A Fortuna udvar alsó szintjén még 1.
És a Színházkertben az utolsó.
Összességében a belváros felújítása viszonylag jól sikerült, bár kissé sok a beton, lehetne több növény, és helyenként gazosak az új ágyások és a frissen füvesített területek, de örülök az új fáknak, bokroknak, az öntözőrendszernek, az új és régi növényzet illeszkedésének, az új padoknak, a zeneiskola felújításának és a 7 szil védetté nyilvánításának.
Szerző: András