Gondolatok a szentjánosbogarakról

Szerintem sokunk egyik gyerekkori kedvenc bogara a szentjánosbogár volt. Itt a Balatonnál régebben rengeteget láttunk esténként a fűben vagy az avarban üldögélő, párjukat kereső nőstényekből. A nagy (Lampyris noctiluca) vagy a kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) volt-e azt nem tudom, de már nem is fog kiderülni, mert nincs egyetlen egyed sem errefelé, így nem tudom megvizsgálni, hogy vajon melyik faj az. Rajzásukat, amikor a hímek tömegével repülnek, párjukat keresve azt sajna soha nem láttam. A szép sárgászöld fényt a nőstények a fűben üldögélve bocsájtják ki, így jelzik a hímeknek, hogy hajlandóak a párzásra. A hímek is világítanak, de ők repkednek is közben és éles szemeikkel pásztázzák a környéket. Ha két szentjánosbogár végre egymásra talál, a rövid párzás után meg is halnak, persze a nőstény előbb lerakja a petéit a talajra. Szóval össz-vissz ennyit tudtam a szentjánosbogarakról, így gondoltam utánajárok, hogy valójában kik is ők.

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ:
Miért tűntek el?
Mit esznek?
Hogy néznek ki valójában?
Hányan vannak?
Mi közük van az orbáncfűhöz? Erre azután lettem kíváncsi amikor az egyik rovaros könyvemben azt olvastam, hogy általában ott fordulnak elő, ahol az orbáncfű is.
Mi az, ami világít?

Miután mindent elolvastam az egyetemi jegyzeteimből, a három rovaros könyvemből és a netről, ezek derültek ki:

A szentjánosbogarak (Lampyridae) a bogarak rendjébe (Coleoptera), a rovarok osztályába (Insecta) és az ízeltlábúak törzsébe (Arthropoda) tartozó állatok. 2000 fajuk közül csupán 3-an élnek itt nálunk is Magyarországon. A nagy, a kicsi és a törpe (Phosphaenus hemipterus).

Nemcsak a kifejlett rovarok (imágók) világítanak, hanem már a peték és a lárvák is képesek erre. Az imágóknak a potrohuk végén van a világítószervük. A nőstények esetén világító pontok a többi szelvényen is vannak, a hasi oldalukon és erőteljesebb fénykibocsátásra képesek, mint a hímek. A kibocsájtott fény hullámhossza és a felvillanások száma fajra jellemző. A szentjánosbogarak energiatermelésük nagy részét erre a világításra fordítják, csupán 2 %-ot használnak el hőtermelésre. A fény egy kémiai reakció révén keletkezik. A luciferin nevű pigment oxidálódik, a luciferáz enzim segítségével, a reakcióhoz oxigénre és vízre van szükség.

A nagy szentjánosbogarak a petékből 27-45 nap alatt kelnek ki, ennek hossza az időjárástól (hőmérséklet) függ. A lárvák árnyékos helyeken, kövek alatt, az avarban tanyáznak és csigákat, hernyókat, férgeket falnak el, úgy hogy erős rágószájszervükkel megbénítják az áldozatukat. Lárva alakban telelnek át, és 3 évig tart, míg teljesen ivarérett bogarakká fejlődnek. Az imágók nem táplálkoznak, rövid életük alatt csupán párt keresnek és szaporodnak és mindezt csak éjszaka. Nappal nem aktívak.

A nőstények lárvaszerűek mindhárom hazai faj esetében, nincsenek vagy csak csökevényes szárnyaik vannak. Kevésbé kitinizáltak, inkább lágy bőrű, lapított testű bogarak. A hímek szerintem kissé Darth Vader-re hasonlítanak fekete szárnyfedőikkel és a fejükre boruló torszelvényükkel. A hímek összetett bogárszeme nagyobb és fejlettebb, mint a nőstényeké.

Nagy szentjánosbogár – Lampyris noctiluca
Európa és Ázsia mérsékelt övi területein, elsősorban a nedves, ártéri területeken élnek. A meszes talajú háborítatlan erdőket és réteket kedvelik. Gyakran az orbáncfű élőhelyein, amit végül sehol nem találtam meg, hogy miért. Június-júliusban van a rajzásuk.
Az évtizedek során nagyon sok neve volt, míg végül a Lampyris noctiluca lett az érvényes. Legelső megnevezése (Linné szerint) a Cantharis noctiluca volt.

Fotók: biolib.cz, zin.ru, forum.naturaefoto.it, naturefg.com, uksafari.com.

---

Kis szentjánosbogár – Lamprohiza splendidula
Előfordulása a nagy szentjánoséval megegyező, de inkább az erdőket szereti, mint a nyíltabb területeket. A nőstényeknek van egy rövid szárnycsonkjuk, de nem repülnek. Színük sárgásbarna. Néha a kifejlett egyedek is táplálkoznak. 

Fotók: biolib.cz, koleopterologie.de, naturamediterraneo.com.

Törpe szentjánosbogár – Phosphaenus hemipterus
A törpéről csak ennyit tudtam kideríteni, a nősténynek nincs szárnya, a hímnek van de csökevényes és nem tud repülni. 

Fotó: biolib.cz.

A szentjánosbogarak egyedszámának csökkenéséről azt írják, hogy a túlzott talajművelés, a sok vegyszerhasználat, a felmelegedés és a fényszennyezés következménye, és gondolom a nedvesebb érintetlen erdők és mocsaras területek eltűnése. 

Forrás: Zootaxonómia. Szerkesztette: Papp László. Bogarak. Dr. Endrődi Sebő. Rovarok. Dr. Helgard Reichholf-Riehm.
A kezdőkép forrása: flickr.com