Egy idézettel kezdeném, kedvcsinálónak ehhez a kiránduláshoz. Érdemes elmélázni ezeken a sorokon, mielőtt nekivágtok az útnak (gondolatban vagy a valóságban). 
 
„Abban az esztendőben korán tavaszodott. Lent a pécselyi völgyben virágzó gyümölcsfák egész erdeje vette körül a kis falvakat, a Balaton felé táruló dombok között kékes pára úszott a levegőben, s még fent a Zádorvölgyben is csak a hegyoldalakra húzódott erdők őriztek meg valamit a tél hidegéből. A napfény bearanyozta a fűzfák fiatal hajtásait, megcsillant a kis patak sietős vizén s megsimogatta a vízparton csoportosan tanyázó ibolyák kék bársonyszirmait.”  

A fenti idézet Lipták Gábor, A zádorvári bujdosó című írásából származik. Ebben leírja a sok történet, mendemonda közül az egyiket, amely Zádorvár történetét meséli el. Ennek a várnak eredetét, várurait, a mai napig homály fedi, mert nagyon kevés írásos emlék maradt fenn róla. Ez egyben jó is, mert így mindenki kitalálhat magának egy titokzatos mesét.  

Zádorvárhoz vagy másik nevén a Himfy-várhoz, ami ma már csak egy várrom, de falai közül szép kilátás nyílik a Balatonra, (ezért is érdemes felkeresni), Pécselyről lehet a legegyszerűbben felgyalogolni. Pécsely a Balaton-felvidék egyik települése, a part menti Aszófő és Örvényes között található, a parttól pár kilométeres távolságban észak felé. A 71-es útról Aszófő felől lehet autóval vagy kerékpárral megközelíteni, Örvényesről pedig gyalogosan, az erdőn át. Ez utóbbi ma már elég kalandos út, mert a turistaösvényt egy elkerített bivalycsorda tanyája vágja ketté, így kis kitérőt kell tennünk. Egy hosszabb kirándulással Balatonudvari felől is mehetünk, akkor Vászoly felől visz az utunk Pécselyre.

Ha Pécselyre értünk, az autónknak vagy a kerékpárunknak keressünk egy árnyékos pihenőt, amíg mi megjárjuk a hegyet oda-vissza. Pécsely határából, Zádorvár felé a piros jelzésű turistaút vezet, a Pécsely patak mentén. Az út eleje nyaralók, pincék, kertek, gyümölcsösök, szőlők között kanyarog és innentől egészen a várromig emelkedik. Ha valaki elfáradna a forrásnál majd megpihenhet és felfrissülhet, a jéghideg, ízletes Zádor-kút vízétől. A forrástól már csak egy kis meredek szakaszt kell megmásszunk a Derék-hegy tetejére, a romig.

Jó képek itt: balatoniromok és itt: várbarát, vannak a várromról. Ez pedig a legjobb, egy rekonstrukciós elképzelés. 


De ki építette ezt a várat és mikor?
A vár építésének története a 14. század végén kezdődött el, hol abbamaradt, hol folytatódott, mindig más-más tulajdonos által. Állandóan a terület birtokviszonyairól vitáztak, így végül a vár építése soha nem fejeződött be. Aki részletesebben kíváncsi a történelemnek erre a részére, az a legjobb írást erről szerintem itt találja: Horváth Richárd-Koppány András, Zádorvártól Vázsonykőig. 
A lényeg, hogy ma itt áll ez a várrom a Derék-hegy tetején, a várkápolna helyére épített kilátóval, ahonnan a Balaton felé tekinthetünk és gyönyörködhetünk a panorámában. 
A panorámafotó forrása: www.balcsi.net.

Zádorvár fontos védelmi szerepet soha nem töltött be, lehet, hogy mindig szerelemesek búvóhelye volt, ahogy az a várhoz kapcsolódó mendemondákból kitűnik. Ma fákkal és bokrokkal benőtt az egész Derék-hegy és a várrom közvetlen környezete is. A várudvar területén füves részen pihenhetünk, falatozhatunk és olvasgathatjuk a várról szóló romantikus történeteket. A lakóépületek helyén ma már csak egy földsánc húzódik végig.  


Kapcsolódó írásaim: Az Örvényesi-séd meséje.

Vászoly egyike a Balaton-felvidék kedves kis falvainak. A Balaton északi partján barangolva Balatonudvariból közelíthető meg legegyszerűbben. Udvariból mehetünk az erdőt átszelő aszfaltozott úton kerékpárral, vagy az erdőn át gyalogosan. Persze autóval is könnyedén megközelíthető, ha valaki a barangolásnak ezt a kényelmesebb formáját választja.
Vászoly a Balaton-felvidék egyik kismedencéjében, a Vászolyi-medencében fekszik, területe ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, régen a Pécselyi-medence Tájvédelmi körzet része volt. Balatonszőlőstől Dörgicséig több kismedencére tagolódik a táj (Balatonszőlősi, Pécselyi, Vászolyi, Dörgicsei), melyeket ma már összefoglalva Pécselyi-medenceként tart nyilván a Nemzeti Park. A területet északról hegyek védik, nyugatról pedig a Nivegy-völgy határolja. A Pécselyi-medence kialakulásáról, kőzeteiről, állat- és növényvilágáról, részletesen a www.bfnp.hu/magyar/oldalak/pecselyi_medence/ oldalon olvashattok.

A vászolyi Forrás-tó a falu északi részén található, könnyű rátalálni, mert a faluban táblák jelzik az útirányt a tó és a vízi színpad felé. A tavat, a környező mészkőhegyek aljából kifakadó források vize táplálja. 2009-ben még két szépen kiépített forrást talált az idelátogató turista, az András forrást és a Szent Jakab-kútját. Ma már csak ez utóbbi van meg. Az András forrás szép kőépítménye sajnos nem tudom hová tűnt.

A Szent-Jakab és az András forrás: 1.-4. kép 2009-ben, az 5. kép, az András forrás helye, 2013-ban.

A tavacska partján megpihenhetnek a vándorok, a fáradt és éhes turistáknak asztalt és padokat építettek és a Szent-Jakab forrás vize tiszta, jéghideg és iható. II. Endre emlékére és tiszteletére egy szépen faragott pad is áll a tóparton.

A tavon építettek egy kisebb, lábakon álló színpadot és a tó melletti enyhe domboldalban alakították ki a tószínpad nézőterét, egyszerű fa ülőkék, de megéri a Vászolyi Nyár nevű rendezvény keretében végigülni itt egy színielőadást.

Az alábbi képeken, a színpad és a tó látható, 2009-ben és 2012-ben.

A Forrás-tó mélysége nem túl félelmetes, 40-50 cm mély a közepén. Tőkés récék, békák, halak és mocsári teknősök találnak benne élelmet és pihenőhelyet. Persze ezeknél apróbb élőlények is élnek a vízben, de ennek ott a helyszínen nem néztem utána, könyvekben pedig erről nem találni semmiféle leírást. Talán valahol egy szakdolgozatban, lehet, hogy valaki írt róla. Látszik, hogy eléggé zavartalan, nyugodt életük van itt a faluban az állatoknak, mert nem nagyon tartanak az embertől. A parton sütkérező teknősök és a pihengető récék is elég közel engednek magukhoz.

A tóból a patak vize egy kis fahíd, majd egy kőhíd alatt folyik tovább, és átszeli a falut. Régebben még egy malomkereket is megforgatott, ma már ennél sokkal szelídebben folydogál. A kőhíd lábánál is van egy kiépített, iható forrás.

Vászoly egyéb látnivalói

Római katolikus temploma, még a tatárjárás előtt épült. A faluban van egy galéria, ez állandó és időszakos kiállításnak egyaránt otthont ad. A Vászolyi Nyár ideje alatt fotó- és festménykiállításokat szerveznek. Az állandó kiállítás pedig egy szép rovargyűjtemény, melynek nagy része lepkékből áll. 2013 nyarán emellett még a „Magyar rovarászok a nagyvilágban” című kiállításnak is helyet adott.

Van helyi termelői piac és szépek az Öreg-hegy borospincéi is. Vászolyból érdemes átsétálni, a kanyargós, lejtős országúton, a közeli Pécselyre vagy a másik irányba Dörgicse felé. Mindkét település hasonlóan kedves, mint Vászoly. Dörgicsén bort kóstolhatunk, templomromokban ábrándozhatunk és meglátogathatjuk a Levendulaültetvényt is, ha éppen nyitva tart a nagyközönség számára. Pécselyről pedig elkirándulhatunk Zádor vár romjaihoz és megkóstolhatjuk a Zádor-kút vizét. Ez utóbbiról egy másik cikkemben már részletesen írtam, Az Örvényesi-Séd meséje címmel.

Ha valaki madártávlatból szeretné szemlélni a Pécselyi-medencét, akkor másszon fel a Recsk-hegy kilátójába. A Noszlopy Gáspár kilátó Balatonfüredről, vagy Balatonszőlősről közelíthető meg, a 440 m magas hegy tetejére, nyílegyenes, meredek út vezet fel. A túra kicsit fárasztó, de a kilátás gyönyörű.

A fényképek saját felvételeim, 2009. május, július, 2012. augusztus és 2013 szeptemberében készültek.