Ez alkalommal mi az Ártéri tanösvény egy részét jártuk be egy kellemes séta keretében. Az ártérre és a holtágba fából, cölöpökre épített utakon lehet eljutni. Így „testközelből” ismerkedhettünk meg a növény és állatvilággal, bár utóbbiból csak egy sütkérező békát és egy vízicsigát sikerült lencsevégre kapnom. Utunk kivezettet egészen az élő Tiszáig.
Egy kis képes ízelítő, hogy mi mindent láttunk
Az út kezdete
Nyári tőzike – Leucojum aestivum
Amaryllidaceae
A nyári tőzike szelíd harangjainak kis zöld foltjai lenyűgözőek. A tőzikék az árnyas, üde erdőket, főként a ligeterdőket kedvelik. Tavaszi rokona (Leucojum verum) már elvirágzott, kis sárga cimpáival, de a nyári most kezdi bontani szirmait (április-júniusban virít). Számomra a séta egyik legszebb pillanata volt, amikor felfedeztük a fák alatt.
Boraginaceae
A nedves területek egyik gyakori gyógynövénye, patak- és árokpartokon, ártéri erdőkben gyakran találkozni vele. Megfigyelhetjük rajta az érdeslevelűek (Boraginaceae) jellegzetes virágzat típusát, a forgós virágzatot és a virágszirmok színváltozását, attól függően, hogy a nyílásnak melyik fázisában vannak a virágok. A nadálytőnek a gyökerét hasznosítjuk gyógynövényként, rándulások, zúzódások és törések kezelésére.
Itt csak egy-egy egyedet találtunk elszórva, igazi, titokzatos aljnövényzetet nem alkottak, de azért muszáj volt lefotóznom, mert kedvelem régi korokat idéző formáját.
A ragadós galaj egy gyomnövény, de egyben gyógynövény is. Szerintem 10-ből 9 kiránduló dühös, amikor a ragadós galaj befészkeli magát a ruhájukba és alig lehet az apró leveleket leszedegetni. Kusza hajtású, mirigyszőrös növény. Ennek ellenére azért említem meg, mert herbája (leveles hajtás) az egyik legjobb vizelethajtó és serkenti a nyirokkeringést. Virágzás előtt kell gyűjteni, de nem a védett területekről! Virágai nem túl mutatósak, aprók, május-júniusban nyílnak.
A kedvenc fáim a tölgyek, és a tavaszi friss hajtásaik nagyon-nagyon szépek. Itt az ártéri erdőben a szukcesszió végét jelentik, de sajnos kevés van belőlük.
Az úszó hínár és moszatok közül a békalencse látható ebben az időszakban a legnagyobb mennyiségben és a közöttük tutajozgató békák, úszkáló csigák.
Az Iris pseudacorus az egyik legszebb sárga virágú nőszirom faj (persze ez is csak az én szubjektív véleményem). Ha vászonra kívánkozik, meg lehet festeni a sárga szirmok gyönyörű barna erezetét. Itt a holtágban tömegesen nyílik, kisebb-nagyobb csoportokban. Az egyetlen hazai nőszirom faj, ami nem védett, de szerencsére itt sem gyűjthető, hiszem maga a terület oltalma ad neki védettséget. A mocsári nőszirom karcsú és magas faj, egy száron több virág is nyílik.
A nagy csalán a tavaszi és az őszi tisztítókúrák egyik legértékesebb gyógynövénye. Egész évben iható, de évi két alkalommal érdemes 1-2 hetes csalántea kúrát csinálni. Méregtelenít és feltölti a vasraktárainkat. A leveleit (a friss hajtásokat) főzeléknek is el lehet készíteni a salátához hasonló módon.
De, hogy ezzel az utolsó képpel senkinek ne vegyem el a kedvét az ártéri sétától, hangsúlyozom, hogy ez volt az egyetlen szemét, amit kallódni láttam a környéken. A helyi lakosok és az arra járó kirándulók is vigyáznak erre a csodaszép vidékre.
Címlapkép: Mártélyi ladikok című festmény, a szerző saját alkotása, egy korábbi mártélyi barangolás alkalmával