Miért tesznek így a keresedők, és mi ez a nagy sietség, hogy már két hónappal előre lehet kapni szaloncukrot, karácsonyfadíszt? Vagy ez éppen azért van, hogy legyen idő felkészülni? De akkor miért kapkod mindenki az utolsó pillanatban is, hogy meglegyen a fa, a dísz, és az ajándékok az összes rokonnak?
A kereskedelem álláspontja nem helyes, de érthető. Ha 2 hónappal előre árulják a szaloncukrot, akkor többet vesznek az emberek. Egy óvodás gyereknek nem lehet azt megmagyarázni, hogy csak karácsonykor lehet megenni a szaloncukrot. A gyerek még nem tud várni. Meglátja októberben a szaloncukrot, emlékszik rá, hogy tavaly is ízlett neki, és kikönyörgi a szülőktől. Mit mondjon erre a szülő? Ha megveszi, akkor vehet minden héten új adagot karácsonyig. Ezt akarja az áruház, ebből lesz sok bevétele. Ha nem veszi meg, akkor a gyerek könyörög, duzzog, sír. Most ezt hallgassa a szülő (és a többi vásárló az áruházban)? Nincs igazán jó megoldás. (És ilyenkor örülök, hogy nincs gyerekem...)
Ezért a legtöbb szülő inkább enged a gyereknek, megveszi már októberben a szaloncukort, aztán karácsonyig mindig az újabb adagot, egyszer zseléset, egyszer kókuszosat, aztán vajkaramellásat, vagy csokoládékrémeset... (Követni sem lehet már, hogy hányféle van...) És mit tesz ezzel a szülő? Fenntartja a rendszert. És ki tud ez ellen tenni? Az áruház biztos nem, nekik nem érdekük. Ha 8 héttel karácsony előtt elkezdik árulni a szaloncukrot, az 8-szor annyi bevétel, mintha csak 1 héttel karácsony előtt tennék a polcra. Talán a szülők? Akkor nagyon trükkösnek kell lenniük, és nagyon meg kell győzniük a gyereket, hogy várjon karácsonyig. Erre a legtöbb szülő nem képes. Vagy talán a gyermektelen, egyedülállók változtathatnak a helyzeten? Azt sem hiszem. Ők egymaguknak túl keveset vásárolnak ahhoz, hogy ez számítson, akár csak 1 héttel előre vesznek szaloncukrot, akár hetente 8 héten át... Így alakult ki ez a rendszer pusztán pénzügyi okokból, fogyasztásnövelési céllal.
Miért nem jó ez emberileg? Azért, mert mire elkezdődik az ünnep, addigra már meg is unjuk. Október közepétől december végéig folyamatosan karácsonyi hangulatban lenni senki nem képes! Márpedig folyamatosan látjuk a boltokban a karácsonyfadíszt, fenyőfás csomagolópapírt, szaloncukrot... Persze azt nem vitatom, hogy az ünnepre fel kell készülni. De milyen hosszú is legyen ez a felkészülési idő? Legalább egy hét, de legfeljebb egy hónap. Legalább egy hét kell, hogy minden meglegyen, ne az utolsó pillanatban kelljen megvenni a fát, a díszeket, az ajándékokat, a távol élő rokonoknak szánt karácsonyi képeslapokat... De egy hónapnál több semmiképpen sem kell, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a karácsony, a szeretet ünnepe nem csak a rohamszerű pénzköltésről, ajándékvásárlásról szól (mert pl. ajándékot készíteni is lehet, sőt, élményekkel is megajándékozhatjuk egymást, pl. meghívhatjuk párunkat, családunkat egy hangulatos karácsonyi rendezvényre, stb.), hanem akár a karácsonyi nagytakarításról, akár az év végi visszatekintésről, akár a (legalább ideiglenes) kibékülésről a rokonainkkal, ismerőseinkkel, stb. Erre mindre elég egy hónap. Aki nem vallásos, annak is érdemes tudni, hogy a hivatalos egyházi felkészülési időszak, az advent is 4 vasárnap (idén november 30., december 7., 14., 21.). Se több, se kevesebb. Tehát nem kell két hónapig készülődni az ünnepre... (A karácsony egyébként eredetileg is vallási ünnep, bár nem keresztény eredetű. Perzsiából származik, ahol a téli napforduló ünnepe, Mithras napisten születésnapja volt. Aztán a perzsákat legyőzték a rómaiak, akik szívesen illesztették be az amúgy is többistenhívő vallásukba az uralmuk alá került népek szertartásait, ezért a Mithras-kultusz a Római Birodalomban is elterjedt. Később, amikor Rómában államvallás lett a kereszténység, úgy döntöttek, hogy mivel a Mithras kultusz nagyon erős, és nem tudják kiirtani, inkább beillesztik a kereszténységbe, és kinevezték ezt a napot Jézus születésnapjának. Az utóbbi néhány évtizedben pedig, mivel egyre kevesebb ember vallásos, már inkább a szeretet ünnepeként gondolunk a karácsonyra. Ez talán abból származhat, hogy a kereszténység is nagyrészt a szeretetről szól. Ezért lett a kereszténység születésének ünnepéből a szeretet ünnepe. És sajnos most már egyre inkább átalakul a fogyasztás ünnepévé. Pedig sem a téli napfordulónak, sem a szeretetnek nincs sok köze a pénzköltéshez...)
És mi a baj környezetvédelmi szempontból az októberben kezdődő karácsonyi készülődéssel? Az előrehozott és felduzzasztott fogyasztás! Ha már az elején a gyerekek által kikönyörgött szaloncukor volt a példa, akkor nézzük most is azt! Miből van a szaloncukor? Csokoládéréteg belsejében némi töltelék, csomagolóanyaggal minden egyes szem cukor körül, egy közepes méretű papírdobozba rejtve.
- Honnan van a csokoládé? Mindenképpen a trópusokról! Afrikából, Dél-Amerikából. (A kakaó erdetileg dél-amerikai növény, de most már több kakaóbabot termelnek Afrikában.) Tehát a kakaóbabot több ezer kilométeren át szállítják, mire Magyarországra ér. Így még ha itt dolgozzák fel csokoládémasszának, akkor is nagy mértékben károsították a szállítók a környezetet, főleg az üzemanyagok égéséből származó légszennyezéssel.
- És miből van a szaloncukor csomagolása? Ezüstpapírból. Azt nem tudom pontosan, miből készül az ezüstpapír, de gyanítom, hogy nincs sok köze sem ezüsthöz, sem papírhoz. Ha mégis mindkettőhöz van köze, akkor is csak a papír bomlik le, az ezüstből fémhulladék lesz, amit csak a papírtól elválasztva lehetne hasznosítani, ha lenne erre mód. De ha nem ezüst és nem papír, akkor is csak valamilyen fém vagy műanyag alapú, tehát nehezen lebomló anyagból készülhet.
- És mi keletkezik, ha minden szemet egyesével becsomagolnak? Hulladék! Ahogy a papírdobozból is az lesz.
- És mi történik, ha megnő a szaloncukor-fogyasztásunk, pl. azért, mert már októberben elkezdik árulni és a gyerek minden héten újra kikönyörgi? Megnő a hulladéktermelés, és a kakaó több ezer kilométres szállításából erdő levegőszennyezés is. Tehát ártunk a környezetnek.
Ezért terheli az előrehozott karácsonyi készülődés a környezetet, és ezért helytelen környezetvédelmi szempontból is ez a nagy sietség. Ha csak 1-2 héttel előre készülődnénk (vagy legfeljebb 4 héttel előre, az adventi időszakban), akkor nem unnánk meg az ünnepet, mire eljön, jobban átélnénk a hangulatát, több időnk jutna magunkra, és azokra, akik fontosak nekünk. És ez az igazi karácsony, és így nem alakulna át a téli napforduló ünnepe (ami a természet születéséről szól) természetkárosító fogyasztás-ünneppé, a csendes egyházi ünnep zajos és kapkodó összevissza futkosássá, és a szeretet ünnepe a pénztárca ünnepévé, hanem az maradna, ami mindig is volt. Egy csendes éj, amikor mindenki átélheti a szeretetet, az összetartozást, és ettől lesz a karácsony az ünnepek ünnepe.