Amint már sorozatom első 2 részében is leírtam, a veszprémi szél körforgása úgy alakul, hogy a város szárazabb, mint a környező területek, mert a Balaton párolgó vizéből keletkező csapadék nem Veszprémben, hanem a Bakonyban hullik le. (A második részben így írtam erről: "A csapadék mennyisége viszont Veszprémben éri el a minimumot. A Balatonnál, ahol párolog, mindig több eső esik, mint Veszprémben (főleg a nyári záporok, zivatarok idején, bár a napsütés is több ott, mint a városban), és a Bakony lábainál is mindig több csapadék hullik, mert a Balatonból feláramló levegő a Bakonynak ütközve lefelé áramlik, és kiadja magából a vizet, legtöbbször eső vagy hó formájában. A balatoni viharok nem érik el Veszprémet, és a Bakonyból is csak a szél érkezik ide, az eső már alig, ezért szárazabb ez a város, mint a környező területek. Ezért van mindig nagyobb hó télen a Bakonyban, mint Veszprémben, és ezért zöldell ott az erdő nyáron, amikor a városban kiég a fű.".)
Ennek ellenére Veszprémnek is vannak felszíni és felszín alatti vizei, és ezek a vizek nem függetlenek egymástól.
Veszprém karsztos területen fekszik, a veszprémi fennsíkon. Az itt lévő dolomitos kőzetek jól tárolják, vezetik és tisztítják a vizet. A lehulló csapadék a mélyben elraktározódik, néha források formájában a felszínre tör, de a felszín alatti víz is hasznosul, mint Veszprém ivóvízbázisa.
Veszprém legnagyobb természetes vízfolyása a Séd, amely kis patak ugyan, de átfolyik az egész városon, és a városkép meghatározó része. Sajnos nem ivóvíz tisztaságú, de egyes részein (a városon belül is) élnek benne vízinövények, kisebb halak, és megtelepedtek benne a vízi madarak (tőkés récék) is.
A város kisebb-nagyobb vízfolyásai mind a Sédbe ömlenek. A teljesség igénye nélkül megemlíteném pl. a Laczkó-forrást, amelyet ugyanarról a Laczkó Dezsőről neveztek el, aki a város múzeumát is alapította. (Természetesen a múzeum is az ő nevét viseli.) De említésre méltó még pl. a Völgyikút forrás is, amely a belváros közelében, a Cserhát lakótelep tövében ered (a forrás mellett húzódik végig a Kopácsy utca). Ez a forrás táplálta a 30-as években létsített, és a 60-as évek végén megszüntetett Csomay strandot. Érdekes, hogy a strand helyén lévő Völgyikút házat ugyanennek a családnak a tagja, Csomay Zsófia tervezte néhány évvel ezelőtt. A forrás még most is táplál egy vízinövényektől burjánzó kisebb tavat, de a közegészségügyi vizsgálat megállapította, hogy ma már nem lehetne strandot létesíteni ott, a forrás vize erre mikrobiológiailag alkalmatlan. (Azóta sincs városi strandja Veszprémnek...)
Ha már tavat emlegettem: a város egyik legszebb tavát a Séd táplálja a Betekints-völgyben. A tó vize változó tisztaságú (de lényegesen tisztább, mint gyerekoromban volt), és jól megélnek benne a halak, békák, vízinövények, vízi rovarok. Láttam már ott szitakötőt, tőkés récét, teknőst és siklót is. Tavak egyébént főleg a Veszprémhez tartozó Kádárta környékén vannak, pl. a kádártai Bányató, vagy a Tanki-tó, ami arról kapta a nevét, hogy itt úsztatták annak idején a szovjet tankokat. Mindkettő ismert horgásztó.
Visszatérve a forrásokra, kisebb patakokra: a környékünkön, a Haszkovó lakótelepen is van egy kisebb, időszakos vízfolyás, a Látó-hegyi vízfolyás, ami a város közelében ered, majd a Cholnoky és a Haszkovó lakótelep körgyűrű felőli szélén folyik, végül a városon kívül a Sédbe érkezik. Gyerekkoromban még állandó, bár sekély vízfolyás volt, most már csak eső után van benne víz.
A város felszíni vizeiről tehát megállapíthatjuk, hogy a város alatti karsztvízből erednek, és (egyes lefolyástalan tavakat kivéve) a Sédbe folynak bele.
A felszín alatti vizek karsztvizek. A karsztvíz a legtisztább, de legsérülékenyebb vízbázisok közé tartozik. Szerencsére Veszprémben vigyáznak a karsztvízre, ami tiszta és hivatalosan ásványvíz minőségű. (Ásványvíz az, amiben legalább 500 mg/l oldott anyag van.) A veszprémi víz a dolomitos kőzet (vagyis kalcium-magnézium-karbonát) oldódása miatt kemény víz, de egészséges. A kalcium segít a csontképződésben, a csontritkulás megelőzésében, a magnézium óvja a szívet és segíti az idegrendszer működését. Érdemes tehát veszprémi csapvizet inni. (Mosáshoz viszont elég kemény a víz, ajánlott vízlágyítót használni. A legjobb környezetbarát vízlágyító a hagyományos, csaknem feledésbe merült, de újabban egyre divatosabb mosószóda.)
A város az ivóvizek tisztasága mellett a szennyvizek kezelését is komolyan veszi. A városi szennyvíztisztító Jutaspuszta városrész (eredetileg önálló falu) közelében van. (A városrész a honfoglaló Árpád vezér 4. fiáról, Jutas vezérről kapta a nevét.) A tisztított szennyvizet a Sédbe vezetik. Azért tehetik ezt meg, mert a tisztítóból kifolyó víz természetesen tisztább, mint a Séd. A tisztító leterheltségét csökkenti, hogy 2006-ban szétválasztották a városi esővíz- és szennyvízcsatornát, így az esővíz már nem a szennyvíztisztítóba megy, hanem közvetlenül a Sédbe.
A Veszprém vizeire jellemző "karsztvízből ered, Sédbe folyik" állítás tehát a természetes vizeken túl az emberi felhasználásra szánt vizekre is igaz, a következőképpen: karsztvíz => ivóvíz => szennyvíz => tisztítás => Séd.
És honnan hova folyik a Séd? Herend környékén ered, keresztülfolyik Veszprémen, majd elhagyja a várost, keletre fordul Ősi felé, majd átlép Fejér megyébe, ahol a megyehatártól délre, Cecénél folyik a Sárvízbe. A Sárvíz a Balatontól délre, Szekszárd környékén találkozik a Sióval, majd nem sokkal később a Dunába folyik.
Veszprém vizei egyelőre viszonylag jó állapotban vannak (bár nem ivóvíz tisztaságúak már, de az élővilág még megmarad bennük), vigyázzunk rájuk továbbra is, óvjuk, védjük a Sédet és a karsztvizeket!
A sorozat eddigi részei:
Ennek ellenére Veszprémnek is vannak felszíni és felszín alatti vizei, és ezek a vizek nem függetlenek egymástól.
Veszprém karsztos területen fekszik, a veszprémi fennsíkon. Az itt lévő dolomitos kőzetek jól tárolják, vezetik és tisztítják a vizet. A lehulló csapadék a mélyben elraktározódik, néha források formájában a felszínre tör, de a felszín alatti víz is hasznosul, mint Veszprém ivóvízbázisa.
Veszprém legnagyobb természetes vízfolyása a Séd, amely kis patak ugyan, de átfolyik az egész városon, és a városkép meghatározó része. Sajnos nem ivóvíz tisztaságú, de egyes részein (a városon belül is) élnek benne vízinövények, kisebb halak, és megtelepedtek benne a vízi madarak (tőkés récék) is.
A város kisebb-nagyobb vízfolyásai mind a Sédbe ömlenek. A teljesség igénye nélkül megemlíteném pl. a Laczkó-forrást, amelyet ugyanarról a Laczkó Dezsőről neveztek el, aki a város múzeumát is alapította. (Természetesen a múzeum is az ő nevét viseli.) De említésre méltó még pl. a Völgyikút forrás is, amely a belváros közelében, a Cserhát lakótelep tövében ered (a forrás mellett húzódik végig a Kopácsy utca). Ez a forrás táplálta a 30-as években létsített, és a 60-as évek végén megszüntetett Csomay strandot. Érdekes, hogy a strand helyén lévő Völgyikút házat ugyanennek a családnak a tagja, Csomay Zsófia tervezte néhány évvel ezelőtt. A forrás még most is táplál egy vízinövényektől burjánzó kisebb tavat, de a közegészségügyi vizsgálat megállapította, hogy ma már nem lehetne strandot létesíteni ott, a forrás vize erre mikrobiológiailag alkalmatlan. (Azóta sincs városi strandja Veszprémnek...)
Ha már tavat emlegettem: a város egyik legszebb tavát a Séd táplálja a Betekints-völgyben. A tó vize változó tisztaságú (de lényegesen tisztább, mint gyerekoromban volt), és jól megélnek benne a halak, békák, vízinövények, vízi rovarok. Láttam már ott szitakötőt, tőkés récét, teknőst és siklót is. Tavak egyébént főleg a Veszprémhez tartozó Kádárta környékén vannak, pl. a kádártai Bányató, vagy a Tanki-tó, ami arról kapta a nevét, hogy itt úsztatták annak idején a szovjet tankokat. Mindkettő ismert horgásztó.
Visszatérve a forrásokra, kisebb patakokra: a környékünkön, a Haszkovó lakótelepen is van egy kisebb, időszakos vízfolyás, a Látó-hegyi vízfolyás, ami a város közelében ered, majd a Cholnoky és a Haszkovó lakótelep körgyűrű felőli szélén folyik, végül a városon kívül a Sédbe érkezik. Gyerekkoromban még állandó, bár sekély vízfolyás volt, most már csak eső után van benne víz.
A város felszíni vizeiről tehát megállapíthatjuk, hogy a város alatti karsztvízből erednek, és (egyes lefolyástalan tavakat kivéve) a Sédbe folynak bele.
A felszín alatti vizek karsztvizek. A karsztvíz a legtisztább, de legsérülékenyebb vízbázisok közé tartozik. Szerencsére Veszprémben vigyáznak a karsztvízre, ami tiszta és hivatalosan ásványvíz minőségű. (Ásványvíz az, amiben legalább 500 mg/l oldott anyag van.) A veszprémi víz a dolomitos kőzet (vagyis kalcium-magnézium-karbonát) oldódása miatt kemény víz, de egészséges. A kalcium segít a csontképződésben, a csontritkulás megelőzésében, a magnézium óvja a szívet és segíti az idegrendszer működését. Érdemes tehát veszprémi csapvizet inni. (Mosáshoz viszont elég kemény a víz, ajánlott vízlágyítót használni. A legjobb környezetbarát vízlágyító a hagyományos, csaknem feledésbe merült, de újabban egyre divatosabb mosószóda.)
A város az ivóvizek tisztasága mellett a szennyvizek kezelését is komolyan veszi. A városi szennyvíztisztító Jutaspuszta városrész (eredetileg önálló falu) közelében van. (A városrész a honfoglaló Árpád vezér 4. fiáról, Jutas vezérről kapta a nevét.) A tisztított szennyvizet a Sédbe vezetik. Azért tehetik ezt meg, mert a tisztítóból kifolyó víz természetesen tisztább, mint a Séd. A tisztító leterheltségét csökkenti, hogy 2006-ban szétválasztották a városi esővíz- és szennyvízcsatornát, így az esővíz már nem a szennyvíztisztítóba megy, hanem közvetlenül a Sédbe.
A Veszprém vizeire jellemző "karsztvízből ered, Sédbe folyik" állítás tehát a természetes vizeken túl az emberi felhasználásra szánt vizekre is igaz, a következőképpen: karsztvíz => ivóvíz => szennyvíz => tisztítás => Séd.
És honnan hova folyik a Séd? Herend környékén ered, keresztülfolyik Veszprémen, majd elhagyja a várost, keletre fordul Ősi felé, majd átlép Fejér megyébe, ahol a megyehatártól délre, Cecénél folyik a Sárvízbe. A Sárvíz a Balatontól délre, Szekszárd környékén találkozik a Sióval, majd nem sokkal később a Dunába folyik.
Veszprém vizei egyelőre viszonylag jó állapotban vannak (bár nem ivóvíz tisztaságúak már, de az élővilág még megmarad bennük), vigyázzunk rájuk továbbra is, óvjuk, védjük a Sédet és a karsztvizeket!
A sorozat eddigi részei:
RSS Feed
