Ekkora katasztrófa nyilván nem fér bele egy jól megépített tározó normális, üzemszerű működésébe. Több négyzetkilométeres területet elöntött az iszap, élőlények pusztultak el, élőhelyek semmisültek meg, nagy mértékű talaj- és vízszennyezés történt, a száradó vörösiszap pora a levegőt is szennyezte, jelentős anyagi kár keletkezett, házakat tett lakhatatlanná az iszap, családok élete változott meg végleg, és emberek is meghaltak a vörösiszap-ömlés következtében... Egyértelmű tehát, hogy ez nem a tározó normális működése. Vagyis valaki hibázott. De ki?
Ha a vádlottak, akkor miért mentették fel őket? Ha mások, akkor miért nem ők kerültek a vádlottak padjára? Az is a rendszer tehetetlenségét mutatja, hogy az eset óta 5 és fél év telt el, de még mindig csak elsőfokú ítélet született az ügyben, és még mindig zajlik a tározót üzemeltető MAL Zrt. felszámolása és több kártérítési per. De az, hogy ebben az ügyben felmentő ítélet született, azt jelzi, hogy ebben az országban még egy ilyen katasztrófának sincs jogi következménye.
Persze mondhatjuk, hogy egy árvíz vagy földrengés is okozhat ekkora vagy még nagyobb természeti vagy anyagi kárt, és ugyanennyi halálesetet. De az árvíz és a földrengés természeti jelenségek, az emberek nem felelősek értük. Legfeljebb azért felelünk mi, emberek, hogy ilyenkor minél kisebb legyen a természeti és anyagi kár, és minél több ember meneküljön meg. De a vörösiszap-tározó falának 2010. október 4-ei átszakadása nem pusztán természeti katasztrófa. A tározót emberek tervezték, emberek engedélyezték, emberek építették, emberek működtették, a működését emberek ellenőrizték. Mégsem vett észre senki semmit? Ez hogy lehet?
Lássuk az ítélet indoklását a Veszprémi Törvényszék honlapján!
"A törvényszék a bizonyítási eljárás eredményeként a 15 vádlottat a terhükre rótt bűncselekmények vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentette."
"A szakértői vélemények értékelése és 123 nap szakértői meghallgatást követően a törvényszék megállapította, hogy a 2010. október 4. napján bekövetkezett katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitás-vesztés volt, majd ennek következménye a töltés tönkremenetele. Ahogy a perben nyilatkozó műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoport egyik tagja fogalmazott: „A X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve”. A katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt csupán kérdéses. A szakértői csoport fenti kijelentését első helyen a tervezés körében tapasztalható hiányosságokra vezette vissza.
Tekintettel a fenti szakértői megállapításra a törvényszék a konkrét közveszély kialakulásának időpontját a X. számú kazetta üzembevételi időpontjában – azaz 1998. december 23. – határozta meg."
Tehát a szakértők szerint a tervezés volt hibás. Ez még hihető is. De a hanyag tervező, vagy az a felelőtlen kivitelező, aki nem vizsgáltatta meg az altalajt, miért nem állt a Törvényszék előtt? Őket miért nem vádolták meg közveszélyokozás bűntettével?
"A törvényszék vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy a vádlottaknak a kialakult veszélyhelyzet felismerésére reális, objektív lehetőségük nem volt, tekintettel a tervezési dokumentációban írt adatokra, a hatósági engedélyek érvényességére, a folyamatos hatósági ellenőrzésre, arra a tényre figyelemmel, hogy a hatóság hiányosságokat nem tárt fel, további ellenőrzési kötelezettségeket nem írt elő és főként annak okán, hogy a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak."
A hatóság sem vizsgálta az altalajt? Ez szerintem hatósági mulasztás. Mindent rendben találtak? Ha igen, akkor a jogszabályokkal is baj lehet! Ellenőrzési kötelezettséget nem írtak elő. Ők tudják... De lehetett volna legalább még egy védelmi vonal a tározó és a lakott terület között!
"a X. kazettában elhelyezett vörösiszap „nem veszélyes hulladékként” történő besorolása helyes és jogszabályoknak megfelelő volt. A vörösiszap kijuttatásához használt lúgos folyadék technológiai szállítóvíznek minősült, a technológiába visszaforgatásra került, így az alkalmazandó jogszabályok előírásai szerint nem volt hulladék."
A folyadékot visszaforgatták a technológiába? Ezt megnézném, mert a lerakott iszap még így is folyékony volt. És erősen lúgos, ami több embernek is sérülést okozott. Mi lett volna, ha még vissza sem forgatják a lúgos folyadékot a technológiába? Ha szárazon rakták volna le, nem tudott volna árvízként lezúdulni Kolontárra és Devecserre! Legfeljebb porzott volna, de így is porzott, amikor száradt, és a tározóban legalább le lehetett volna takarni a porzás ellen... Erről írtam a diplomámat a Veszprémi Egyetemen - mai nevén: Pannon Egyetem - 12 évvel ezelőtt, 6 évvel a katasztrófa előtt. Csak el kellett volna olvasni!
A katasztrófa menetéből világosan látszik, hogy akárki is felelős érte, szinte semmi nem volt rendben. Az ítélet nem megnyugtató, nem tisztázza a felelősség kérdését. A felelősséget csak az alábbi kérdések alapos kivizsgálásával lehetne tisztázni.
- Miért nem vizsgálták meg a tervezés során az altalajt? Ki nem végezte, végeztette el a vizsgálatot? Miért csak utólag derült ki az altalaj hibája?
- Ha mégis megvizsgálták, miért hagyták jóvá a tervet? Ki hagyta jóvá?
- Miért egy falu fölé kellett tenni a veszélyes folyadékot? Már az óvodások is tudják, hogy a víz, és minden más folyadék lefelé folyik. És ennyi folyadék akkor is nagy kárt okozott volna, ha csak tiszta víz. De nem víz volt, hanem maró, lúgos, magas fémtartalmú iszap. Ki határozta meg a tározó helyét, és miért nem gondolt arra, hogy ha bármi van: szivárgás, gátszakadás, stb. akkor egész falvak lesznek veszélyben?
- Miért nedvesen rakták le az iszapot? Ki döntött a nedves eljárás mellett?
- Miért nem volt szivárgás vagy gátszakadás esetére jelzőrendszer, vagy legalább még 1 védelmi vonal a tározó és Kolontár között? Ki döntött úgy, hogy elég védelem a tározó fala?
- Milyen jogszabály és milyen hatóság az, aki szerint a folyékony vörösiszap nem veszélyes? Akármit is mond a törvény, józan ésszel belátható, hogy amelyik folyadékot nem innánk meg és nem fürödnénk meg benne, azt célszerű veszélyes anyagként kezelni. Főleg ha már eleve a menyisége miatt is veszélyes egy ekkora folyadéktömeg... Ki volt az a hatósági ellenőr, aki mindig mindent jóváhagyott, és mi alapján döntött így? Végzett a hatóság helyszíni bejárást a tározó működés közben? Vagy csak a nekik beadott iratok, jelentések alapján döntöttek?
És végül, de nem utolsósorban: Ki nem tette fel az eljárásban ezeket a kérdéseket, és ki a felelős a katasztrófáért?