A gazdasági és politikai döntéshozók is gyakran feláldozzák a természetvédelmi szempontokat vélt vagy valós gazdasági vagy politikai előnyökkel, látványos, nagy tervekkel szemben, néha még akkor is, ha lenne más, kevésbé látványos, de természetbarát megoldás. Ilyen eset Budapesten a Városliget tervezett beépítése, múzeumi negyeddé alakítása, és ilyennek tűnik az a terv is, amely szerint Veszprémben egy elhagyott dolomitbánya nagyrészt újraerdősült bányagödrében erdőirtás árán építenének szabadtéri színpadot. Természetesen a budapesti múzeumokra is szükség van, de elég lenne a régi helyüket felújítani, vagy már meglévő, de üresen álló épületekbe költöztetni őket, nem kellene miattuk fákat kivágni az ország egyik legnagyobb közparkjában; és a veszprémi szabadtéri színpad is jó ötlet lenne kulturális szempontból, de inkább a belvárosba kellene telepíteni (akár a Várba vagy az Óváros térre, akár a posta előtti térre, stb.), ahol már amúgy is mesterséges a környezet, közel vannak a parkolók, és odatalálnak a turisták, és nem kellene erdőt irtani, egy újraerdősült, gyógyultnak mondható tájsebet megint feltépni, egy nehezen megközelíthető külvárosi területen, ahol még parkolóhelyből sincs elég... (A veszprémi esetről néhány napon belül külön cikket is írok.)
Magyarországon tehát vannak hivatásos természetvédők (pl. nemzeti parkok dolgozói), és lelkes amatőrök (civil szervezetek, erdei iskolák, ökoiskolák, zöld óvodák, stb.), akik védik a természetet és jól végzik a dolgukat. Egyelőre sikerült biztosítaniuk a veszélyeztetett fajok és élőhelyek fennmaradását. Vannak országosan védett területek (nemzeti parkok, természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek), és a lelkiismeretes helyi önkormányzatok által helyileg védetté nyilvánított természetvédelmi területek, természeti emlékek, amelyeknek a hosszú távú fennmaradása és szakszerű gondozása egyelőre biztosítottnak tűnik. Vannak védett fajok, amelyek közül többnek is nőtt az állománya, mióta védetté nyilvánították, sőt, több faj (pl. hiúz, aranysakál, stb.) visszatért az országba. Ezek tehát a pozitívumok. Ezeket az értékket jó lenne továbbra is megőrizni, fenntartani. A természeti értékeket is, és a természetvédők szakértelmét és lelkiismeretes hozzáállását is.
De vannak negatívumok is a természet- és tájvédelemben, még mindig vannak veszélyeztetett fajok, fel nem számolt tájsebek, egyre több özönfaj települ be hozzánk (pl. parlagfű, harlekinkatica, bálványfa, stb.), és az állam rossz hozzáállása miatt egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülnek a természetvédelmi intézmények. És mindig vannak a természetvédelem ellen ható, gazdasági vagy politikai érdekből meghozott döntések... Ezeket a rossz döntéseket csak úgy lehetne elkerülni, ha az ember, köztük a döntéshozók is, megértenék, hogy a hosszú távú érdekünk nem a pénzgyűjtés, meggazdagodás, hanem a természet megőrzése, mert a természet az élet.
A problémák megoldása a hatékony környezeti nevelés, az általános szemléletváltás és a természetközelibb életmód lenne. Nagyon eltávolodtunk a természettől, de még nem késő visszatérni. Ez lenne a legjobb a természetnek és az embereknek is.
1. rész: A magyar környezetvédelem - Bevezetés
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
5. rész: A magyar környezetvédelem - Fenntartható fejlődés
6. rész: A magyar környezetvédelem - Hulladékgazdálkodás
7. rész: A magyar környezetvédelem - Klímaváltozás
8. rész: A magyar környezetvédelem - Környezet és társadalom
9. rész: A magyar környezetvédelem - Környezetpolitika és menedzsment
10. rész: A magyar környezetvédelem - Kutatás-fejlesztés
11. rész: A magyar környezetvédelem - Légszennyezés és levegőtisztítás
12. rész: A magyar környezetvédelem - Szennyvíztisztítás és vízgazdálkodás
13. rész: A magyar környezetvédelem - Talajvédelem és talajtisztítás
Kapcsolódó cikkek:
14. rész: Mit tehetünk? - Természet- és tájvédelem