Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem egy sorozatot a magyar környezetvédelemről, végigmentem a környezetvédelem minden területén, a honlapunk témái alapján, majd végül összehasonlítottam hazánkat Németországgal is. (Honlapunk tartalomjegyzékéből csak 2 téma maradt ki a sorozatból. A hírek, amelyekről nem lehet összefoglaló cikket írni, de megpróbáltam az aktuális környezetvédelmi híreket mindig beépíteni a cikkekbe, és a pályázatok, amelyekkel hasonló a helyzet. Az aktuális pályázatokat bemutatni nem egy ilyen átfogó cikksorozat feladata, általánosan pedig csak azt az egy mondatot lehet elmondani a környezetvédelmi pályázatokról, hogy egyre kevesebb van belőlük, de mindig hasznosak és eredményesek. De ez a megállapítás már a környezet és társadalom témához tartozik.) Ezt a cikksorozatot most összefoglalással zárom. Az eddigi cikkek listája a következő bekezdésben olvasható.
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
5. rész: A magyar környezetvédelem - Fenntartható fejlődés
6. rész: A magyar környezetvédelem - Hulladékgazdálkodás
7. rész: A magyar környezetvédelem - Klímaváltozás
8. rész: A magyar környezetvédelem - Környezet és társadalom
9. rész: A magyar környezetvédelem - Környezetpolitika és menedzsment
10. rész: A magyar környezetvédelem - Kutatás-fejlesztés
11. rész: A magyar környezetvédelem - Légszennyezés és levegőtisztítás
12. rész: A magyar környezetvédelem - Szennyvíztisztítás és vízgazdálkodás
13. rész: A magyar környezetvédelem - Talajvédelem és talajtisztítás
14. rész: A magyar környezetvédelem - Természet- és tájvédelem
15. rész: A magyar környezetvédelem és a németek
Bányászat és rekultiváció terén javul a helyzet, már egyre fontosabb a bányászatban is a környezetvédelem, bár a hulladékok elhelyezése még nem mindig megoldott (gondoljunk csak a 2010-es vörösiszap-katasztrófára), és a tájsebek rekultivációja is lassan halad, de legalább törekszünk a táj rendezésére.
Energetikai téren még fejlődnünk kell. A megújuló energia használata még nem jellemző az országra, és sokkal lassabban terjed, mint ellene, de energiatakarékosság terén egyre jobban állunk (erre jó példa a panelprogram, a lakótelepi házak szigetelése).
A fenntartható fejlődés, mint szemlélet nagyon lassan terjed az országban, inkább különlegességnek számítanak az ökoházak, ökofalvak, de szerencsére egyre több van belőlük.
Hulladékgazdálkodásban nem állunk jól, mert még mindig a lerakás a legelterjedtebb módszer az országban, de talán ez változni fog, mert 2015-től kötelező lesz a szelektív hulladékgyűjtés. Remélem, hogy még az én életemben eljutunk oda, ahová Németország már most eljutott, náluk nem kerül a lerakóba lakossági hulladék. (34 éves vagyok, tehát még sokáig élhetek, de jó lenne minél hamarabb megoldani, hogy ne a lerakóba kerüljön a hulladék.)
Klímaváltozás terén érdekes a helyzet, mert elég volt leépíteni a magyar ipart a 90-es években ahhoz, hogy még most se lépjük túl a megengedett széndioxid-kibocsátást, de jó lenne, ha tennénk is a klímaváltozás ellen, és még az ipari termelés növekedése estén is tudnánk tartani a vállalt célokat.
Környezet és társadalom viszonyát leginkább a beletörődés, a tehetetlenség, a tájékozatlanság, és a tettek hiánya jellemzi, a legtöbb embernek csak szavakban fontos a környezetvédelem. De szerencsére vannak civil zöld szervezetek (sajnos egyre nehezebb helyzetben, főleg anyagi szempontból), akik sokat tesznek a környezet védelméért és a lakosság zöldítéséért.
Környezetpolitika és menedzsment: ez ma elég veszélyes téma. Annyi a lényeg, hogy a politika nem törődik a környezetvédelemmel,sőt, igyekszik minél jobban háttérbe szorítani a vélt vagy valós gazdasági érdekekkel és a szavazatszerzéssel szemben. Ez helytelen, rövid távú gondolkodás, ami később akár környezeti katasztrófákhoz is vezethet.
A kutatás-fejlesztés is nehéz helyzetben van. Szakemberek lennének, de pénzhiány miatt egyre nehezebb kutatni, fejleszteni.
Légszennyezés és levegőtisztítás terén az a legnagyobb baj, hogy a szálló por mennyisége miatt már évek óta kötelezettségszegési eljárást folytat a magyar állam ellen az EU. Ha sikerülne ezt a szennyezettséget a kívánt mértékben csökkenteni, akkor már "csak" Budapest és a borsodi iparvidék levegőjének tisztán tartását kellene valahogyan megoldani. Ezeken a helyeken sem állandóan szennyezett a levegő, de sajnos gyakoriak a határérték feletti szennyezettségi értékek, amire nem megoldás a mérőeszközök leszerelése, kikapcsolása.
Szennyvíztisztításban és vízgazdálkodásban nem állunk igazán rosszul, de a nagyobb folyókon talán nekünk is szükségünk lenne egy olyan akcióra, amit a németek hajtottak végre a Rajnán. És fontos lenne a minél nagyobb csatornázottság és az esővíznek a szennyvíztől történő elválasztása is.
Talajvédelem és talajtisztítás területén talán az lenne a legfontosabb, hogy megműveljük a parlagon hagyott földeket, visszaszorítsuk a vegyszerezést, és ne szennyezzük a talajt folyékony hulladékokkal, olajjal és más veszélyes anyagokkal. A talajok megtisztítása, ahogy a rekultivációnál írtam, jól halad, csak lassan.
A természetvédelemben mindig jó voltunk, sok védett területünk van, sok állat- és növényfajt védünk, és szerencsére visszatért néhány korábban hazánkból kipusztult faj, de fontos lenne hatékonyabban védekezni az özönfajok terjedése ellen, és nem lenne szabad hagyni, hogy a nagyobb beruházások esetén figyelmen kívül hagyják a természetvédelmi szempontokat. Zöldfelület helyére épületet felhúzni, beruházást engedélyezni nem lenne szabad.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Magyarországon 2 kivétellel minden feltétel adott, hogy környezetvédelemben világszínvonalúak legyünk. De mivel 2 fontos feltétel hiányzik: a pénz és a környezetvédelmi szemlélet, még elég sok lemaradásunk van az EU más országaihoz képest, bár világviszonylatban így sem tartozunk a legrosszabbak közé.
15. rész: Mit tehetünk? - Összefoglalás
Mennyire zöld város Veszprém? - 9. rész: Összefoglalás