Ez a cikk a magyar sorozat része, ezért főleg a magyar témákon megyek végig, de amelyik témában a német sorozat részletesebb, azzal az ottani cikkek alapján foglalkozom.
A magyar környezetvédelmi sorozat a bevezetéssel és az általános környezetvédelemmel kezdődik, majd a Bányászat és rekultiváció című fejezettel folytatódik. A német sorozatban ehhez a 8. rész áll legközelebb, amelynek a címében csak ez az egyszerű sorszám van, a tartalomjegyzékben viszont Nehézipar és nehézfémszennyezések címmel látható. A német sorozat cikkéből kiderül, hogy a technológia és az eljárás a két országban ugyanaz, de a németek körültekintőbben bánnak a kitermelt szennyezésekkel. Ebben tehát nincs nagy különbség, a kármentesítés módja egyforma, csak a kivitelezésben jobbak a németek.
Ez után jön egy nagy témakör: Energetika és megújuló energia. Elég csak a cikkek címét átnézni, hogy megállapítsuk: van még mit tanulni a németektől. Magyarországon a nap- és szélenergia még gyerekcipőben jár (bár vannak jó példák, mint pl. a veszprémi naperőmű), még mindig fosszilis tüzelőanyagokból termeljük meg a hőenergia nagy részét és az elektromosság kb. felét (a másik felét pedig atomerőművel, amit éppen most készülünk bővíteni orosz szakemberekkel, orosz hitelből), miközben a németek már felismerték a megújuló energia előnyeit (támogatják is államilag, nem csak szavakban, hanem pénzzel is), a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia hátrányait. Nem véletlenül született 3 cikk a német környezetvédelmet bemutató sorozatban a napenergiáról, (a sorozat 2., 3., és 16. része, a sorszámokra kattintva olvashatók a cikkek), egy cikk a szélenergiáról (amit nálunk, Magyarországon is sok helyen, főleg az az Észak-Dunántúlon kitűnően lehetne használni), egy a cikk a víz- és geotermális energiáról (geotermális energia tekintetében Magyarországon jobbak az adottságok, mint Németországban, de a termálfürdőktől eltekintve alig használjuk ezt az energiafajtát), és egy cikk Kilépés az atomenergiából címmel. (A szélenergiás cikkben szó van a vízenergiáról is, a víz- és geotermális energiáról írt cikk pedig érdekességeken, konkrét példákon keresztül mutatja be a megújuló energia használatát.) De még Németországban sem tökéletes a rendszer, annak ellenére, hogy jobb az energiafajták aránya, mint Magyarországon, és jobban is törekszenek a megújuló energia terjesztésére, használatára. Ezt mutatja pl. az is, hogy néha még egy szélpark üzemeltetője is lehet fizetésképtelen. Ez persze nem a szélerőművek haszontalanságát jelzi, hanem a cég egyedi gazdasági stratégiájának bukását. A szélerőművek nagyon is hasznosak, és a németek már sokkal előrébb tartanak a megújuló energia használatához és a nem megújuló (fosszilis és atom) energia kiszorításához vezető úton, mint a magyarok.
A következő téma a magyar környezetvédelemben a fenntartható fejlődés, ami elsősorban szemlélet kérdése. Ez a szemlélet - bár külön cikk nem foglalkozik vele a német környezetvédelmi sorozatban - láthatóan jellemzőbb a németekre, mint a magyarokra.
Hulladékgazdálkodás terén egyre gyorsabban fejlődik Magyarország. Épülnek az új lerakók, 2015-től kötelező lesz a szelektív gyűjtés, de még sok probléma és megoldandó feladat van a hulladékgazdálkodásunkban. A szelektív gyűjtésről és a hulladékok égetéséről a német sorozatban is van egy-egy cikk. A szelektív gyűjtésről szóló cikkben számszerű összehasonlítás is található a német és magyar hulladékgazdálkodásról.
" Németországban a legutóbbi statisztikai elemzés alapján a keletkező lakossági hulladékok 38%-át energetikai úton hasznosítják (hőt és elektromos áramot termelnek), és újrahasznosítással és komposztálással a keletkező hulladékok 62%-át hasznosítják. Lerakással nem ártalmatlanítanak lakossági eredetű hulladékot.
Összehasonlításul: Magyarországon ez az arány a következők szerint alakul: lerakással a keletkező lakossági hulladékok 69%-át ártalmatlanítják, energetikai úton 10% hasznosul, valamint 22%-át újrahasznosítják vagy komposztálják."
Látható, hogy nálunk még a lerakás a divat (ami csak a hulladékprobléma elodázását jelenti, előbb-utóbb hasznosítani kell a hulladékokat), Németországban viszont minden hulladékot hasznosítanak, nagyrészt anyagában, ami jobb, mint az energetikai hasznosítás. Ebben tehát megint a németek jobbak, náluk nem csak szavakban, hanem a gyakorlatban is működik a hulladékgazdálkodási piramis.
A klímaváltozásról egy-egy cikk van a magyar és a német sorozatban is. A magyar széndioxid-kibocsátással nincsenek nagy bajok, de ez főleg annak köszönhető, hogy 1990 után eltűntek a nagy kibocsátók, leépült az ipar, ezért nem állunk rosszul a klímaváltozás elleni küzdelemben. Németországban viszont vannak néha problémák: "2013-ban 1,2%-kal nőtt Németországban az üvegházhatású gázok kibocsátása" - ahogy a német sorozat 17. részében olvasható. De ugyanebben a cikkben az is benne van, hogy Németországnak sokkal határozottabbak a hosszú távú elképzelései, ígéretei (viszont kérdéses, hogy be is tudják-e tartani...) A jelenlegi állapotokkal tehát egyik országban sincs nagy baj, a hosszú távú gondolkodás Németországban erősebb, a célkitűzések tekintetében ők állnak jobban, viszont a célok betartása mindkét országban bizonytalan (Magyarországon főleg a hosszú távú gondolkodás hiánya miatt).
Környezet és társadalom témában a magyar helyzetről született egy cikk, amelyből kiderül, hogy a környezetvédelem iránt főleg a hivatásos környezetvédők (pl. hatóságok) és a civil zöld szervezetek elkötelezettek, a cégeknél a helyzet erősen változó (vannak elkötelezett cégek, vannak akik zöldnek akarnak látszani, és olyan is van, aki egyáltalán nem foglalkozik a környezet állapotával), az önkormányzatok néha elkötelezettek, máskor komolyan veszélyeztetik a környezet állapotát, a kormány egyre rosszabb helyzetbe hozza a környezetvédelmet, egyre kevésbé törődik a zöld szempontokkal, a lakosság pedig fejlődik ugyan, de még elég lassan, főleg a tájékozatlanság, a lustaság, a felelőtlenség és a rövid távú gondolkodás miatt. Még nem mindenkiben tudatosult, miért fontos a környezetvédelem, és főleg szemléletbeli és pénzügyi problémák vannak az országban, a technológia és a tudás már megvan (és a jogi szabályozás sem rossz). A német sorozatban ilyen összefoglaló jellegű cikk ugyan még nincs, de a 11. rész egy ehhez kapcsolódó témával, a városi környezetvédelmi zónákkal foglalkozik. A cikk ezt a témát a közlekedés általi levegőszennyezésen keresztül mutatja be. Ebből kiderül, hogy a németek szigorúan szabályozzák a közlekedést környezetvédelmi szempontból is, nem minden jármű hajthat be minden városba. Így őrzik a levegő minőségét. Szmog persze ott is van néha, de tesznek ellene. A sorozat egészéből pedig az látszik, hogy a németeknél a lakosság és a döntéshozók (akár gazdasági akár politikai vezető) sokkal elkötelezettebbek a környezetvédelem iránt, mint Magyarország lakosai és vezetői.
A következő, ehhez szorosan kötődő téma: Környezetpolitika és menedzsment (a német sorozatban: Környezetpolitika és stratégiák). Ebből mindkét sorozatban egy-egy cikk született. Erről röviden csak annyit: a németek komolyan veszik a stratégiákat, hosszú távra terveznek, és igyekeznek tartani magukat a vállalásaikhoz, miközben Magyarországon a politika egyre inkább másodrendűnek tekinti a környezetvédelmet, bár a nagyobb, fontosabb nemzetközi egyezményeket a németekhez hasonlóan mi is aláírtuk, és igyekszünk betartani. Hozzáállásban sokat tanulhatunk a németektől.
A kutatás-fejlesztés Magyarországon (főleg pénzhiány miatt) elég rossz helyzetben van, annak ellenére, hogy kiváló szakembereink vannak, pedig a környezetvédelem alapja a környezeti tényezők, folyamatok és a velük kapcsolatos problémák pontos megismerése. Ha nem tudjuk, hogyan működnek a környezeti rendszerek, milyen folyamatok játszódnak le bennük, akkor a problémákat is nehezebb megoldani. Ezzel szemben a német sorozatban ugyan nincs átfogó cikk a kutatásokról, de van egy német kutatási eredmény arról, hogy mindkét sarkon tovább olvad a jég. Ez is azt mutatja, hogy Németországban van pénz a kutatásra, és globálisan gondolkodnak, az egész Föld működését, állapotát és problémáit kutatják.
Légszennyezés és levegőtisztítás tekintetében Magyarországon főleg a szálló por 10 mikrométernél kisebb részecskéivel (röviden: PM10) van baj, ebben az ügyben már évek óta kötelezettségszegési eljárás folyik az EU-ban a magyar állam ellen. Németországban ez a probléma a már említett környezetvédelmi zónák miatt egyre kevésbé jellemző.
Szennyvíztisztítás és vízgazdálkodás terén Magyarországon főleg az árterek visszaszorítása, a hagyományos ártéri gazdálkodás megszűnése, a nagy területen fennálló belvízveszély, és a csatornázatlan területeken a szennyvíztisztítás megoldatlansága okoz gondot. A német sorozatban egy-egy külön cikk olvasható a felszíni vizek védelméről (és el kell ismerni, hogy a Rajna megtisztítása megérdemelte a díjat, Magyarországon nem sok ilyen kezdeményezésről tudok), egy másik az ivóvízről és egy harmadik a szennyvízről. Az ivóvíz- és szennyvíztisztítás technológiája ugyanaz a két országban, de Németországban van olyan szennyvíztisztító is, ahol kétszer vezetik át a szennyvizet a tisztítón, hogy minél tisztább legyen, és jobban állnak a csatornázottsággal és az esővíz- és szennyvízcsatornák szétválasztásával is.
A talaj állapota Magyarországon viszonylag jó, bár sok helyen szennyezettek, és az utóbbi években a mezőgazdasági termelés visszaszorulása nem kedvezett a magyar talajnak. A német sorozatban külön talajvédelmi cikk nincs, de a nehéziparról és nehézfémszennyezésekről szóló cikk a talajjal, a talajok tisztításával, kármentesítésével is foglalkozik. A technológia ugyanaz, mint Magyarországon, de a németek jobbak a kivitelezésben.
A természet- és tájvédelem az utolsó nagy környezetvédelmi terület, amelyben a magyarok hagyományosan jónak számítanak, bár az intézmények pénztelensége és a lakosság alultájékozottsága, és alacsony szintű érdeklődése veszélyezteti a magyar természetvédelmet. A német sorozatban egy természetvédelmi cikk található, ami egy konkrét természetvédelmi kérdésről, a farkasokról szól (de a vízgazdálkodáshoz sorolt folyóvédelmi intézkedések is részben természetvédelmi jellegűek). A német cikkből is látszik, hogy ott sem teljesen megoldott még a természet és az ember együttélése, különösen a ragadozók tekintetében. Ez annak a következménye, hogy az ember egyre nagyobb teret hódít a természetben, ezért összeütközésbe kerül az eredetileg ott élő fajokkal, pl. a farkasokkal. Ez mindkét országban, sőt az egész világon jellemző, de ettől eltekintve sem Németországban, sem Magyarországon nincs nagy baj a természetvédelemben.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a német környezetvédelem minden szempontból jobb, mint a magyar, aminek a fő oka a pénz és az elkötelezettség. De ha a magyar politikai és gazdasági döntéshozók több pénzt és több figyelmet fordítanának a környezetvédelemre, és ennek hatására a lakosság is tájékozottabbá és elkötelezettebbé válna, akkor a kedvező természeti adottságaink miatt akár a német környezetvédelemnél is jobbak lehetnénk. Fordítsunk több pénzt és figyelmet a környezetre!
1. rész: A magyar környezetvédelem - Bevezetés
2. rész: A magyar környezetvédelem - Általános környezetvédelem
3. rész: A magyar környezetvédelem - Bányászat és rekultiváció
4. rész: A magyar környezetvédelem - Energetika és megújuló energia
5. rész: A magyar környezetvédelem - Fenntartható fejlődés
6. rész: A magyar környezetvédelem - Hulladékgazdálkodás
7. rész: A magyar környezetvédelem - Klímaváltozás
8. rész: A magyar környezetvédelem - Környezet és társadalom
9. rész: A magyar környezetvédelem - Környezetpolitika és menedzsment
10. rész: A magyar környezetvédelem - Kutatás-fejlesztés
11. rész: A magyar környezetvédelem - Légszennyezés és levegőtisztítás
12. rész: A magyar környezetvédelem - Szennyvíztisztítás és vízgazdálkodás
13. rész: A magyar környezetvédelem - Talajvédelem és talajtisztítás
14. rész: A magyar környezetvédelem - Természet- és tájvédelem
Kapcsolódó cikkek (a német környezetvédelemről):
1. rész: Szelektív hulladékgyűjtés
2. rész: Napenergia- 1.
3. rész: Napenergia- 2.
4. rész: Szélenergia
5. rész: Víz- és geotermális energia
6. rész: Felszíni vizek védelme, folyó-rehabilitáció
7. rész: Hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítása és energetikai célú hasznosítása
8. rész: Nehézipar és nehézfémszennyezések
9. rész: Ivóvíz
10. rész: Szennyvíztisztítás
11. rész: Környezetvédelmi zónák a városokban
12. rész: Környezetpolitika és stratégiák (Umweltbundesamt)
13. rész: Fizetésképtelen a szélpark üzemeltetője
14. rész: Probléma a farkasokkal
15. rész: Kilépés az atomenergiából
16. rész: Napenergia-3. (A második rész frissítése, kiegészítések)
17. rész: A klímaváltozás hatása Németországra és az üvegházhatású gázok kibocsátása
18. rész: Tovább olvad a jég a sarkokon (német kutatási eredmények)