Az evolúció során a terméseknek és a magvaknak számos olyan alaktani tulajdonságuk alakult ki, amely segíti azok elterjedését. Ezzel a fajfennmaradást biztosítják, hiszen az anyától a lehető legmesszebbre kell eljutniuk. Sok növény saját szervei és berendezései segítik az elterjedést, máskor külső tényezők (szél, víz, állatok, ember) szállítják a terméseket és a magvakat távolabbi területekre. Röviden tekintsük át most ezen szempontok szerinti csoportosítását a növényeknek.
1) Önterjesztő növények (dinamochor*):magvaikat önállóan szórják szét. Nagyon változatos elterjesztő készülékek alakultak ki. Általában a következővel magyarázható: a termésfal egyes rétegeinek eltérő a zsugorodási képessége. Így száradáskor közöttük erős feszültség lép fel, és ez a varratoknál lökésszerű mozgásokat vált ki. Például a bükköny hüvelye hirtelen fölreped és kiszórja a magokat. Hasonlóan terjed több madársóskafaj, a nebáncsvirágok, stb.
2) Állatokkal való terjedés (zoochoria*): három módját ismerjük: endozoikus, epizoikus és a szinzoikus terjedés.
-Endozoikus út: állatok bélcsatornáján keresztül. Főleg a gyümölcsök és több gyomnövény terjed így. Az állatok a gyümölccsel vagy a takarmánnyal együtt a magvakat is megeszik és csírázásra alkalmas állapotban ürítik ki magukból (pl.: kemény héjú magvak)
-Epizoikus út: a termések vagy magvak az állatok testére megtapadva, megkapaszkodva jelentős távolságra juthatnak el. A vízi és a mocsári növények magjait például a madarak a tollukon, a csőrünkön vagy a lábukra tapadó iszappal vihetik el nagyobb távolságra. Egyes szárazföldi növények magvai enyves anyaggal tapadnak meg az állatok testén (pl.: útifű). Kimondottan erre alakultak ki a termések és magvak felületén lévő horgas tüskék, szigonyos szőrök, amelyek könnyen beleragadnak az állatok szőrébe.
-Szinzoikus út: rovarok útján való terjedés. Ez elég ritka. Egyes hangyafajok táplálékul gyűjtenek olyan magvakat (pl.: ibolya, foltos árvacsalán), melyek fehérjékben és zsírokban gazdag függelékkel (elaiosoma) ellátottak. A hangyák csak ezeket a függelékeket rágják le, miközben a magvakat széthurcolják.
3) Szél általi terjedés (anemochor*): a levegő mozgását használják fel terjesztésükhöz. Könnyű fajsúlyuk miatt hordja a szél a spórás növények spóráit, valamint a szádorgófélék és a kosborfélék magvait. Gyakoribb az az eset, amikor a szél az egész növényt mozgatva rázza ki a termésekből a magvakat (pl.: pipacs és mák tokterméséből). Nagyobb magokon repítőberendezések segítik a terjedést. Ilyenek a szárnyak (juhar, kőris, szil, hárs) és a repítőszőrök (gyapot, selyemkóró, fűz, nyár, iszalag). Vannak olyan növények is, amelyek elszáradt kóróit a szél kiszakítja a talajból és messzire görgetve a rajtuk lévő terméseket szétszórja (ördögszekér, ballagó fű).
4) Víz általi terjedés (hidrochor*): egy ideig a víz felszínén úsznak, majd elnehezedve lesüllyednek. Sok hegyvidéki növény magja jut el így a síkságokra. Víz útján terjednek a sásfélék, a káka, a tündérrózsa, a süntök, a békalencse.
5) Ember általi terjedés (antropochor*): egy részük az ember akarata ellenére jut el más vidékekre, így terjedtek el a vetőmagvakkal együtt a gyomnövények (pl.: betyárkóró). Az állatokhoz hasonlóan az ember is szállíthatja a magvakat és terméseket a ruháján és a táplálékával. A közlekedési eszközöknek köszönhetően a világrészek között lehetővé vált a szállítás (vonat, hajó, repülő). Nemrégiben derült fény arra, hogy a mezőgazdasági gépek is jelentős mértékben képesek elterjeszteni a gyomnövényeket. Viszont az ember szándékosan is képes elterjeszteni különféle növényeket, általában hasznos céllal.
1) Önterjesztő növények (dinamochor*):magvaikat önállóan szórják szét. Nagyon változatos elterjesztő készülékek alakultak ki. Általában a következővel magyarázható: a termésfal egyes rétegeinek eltérő a zsugorodási képessége. Így száradáskor közöttük erős feszültség lép fel, és ez a varratoknál lökésszerű mozgásokat vált ki. Például a bükköny hüvelye hirtelen fölreped és kiszórja a magokat. Hasonlóan terjed több madársóskafaj, a nebáncsvirágok, stb.
2) Állatokkal való terjedés (zoochoria*): három módját ismerjük: endozoikus, epizoikus és a szinzoikus terjedés.
-Endozoikus út: állatok bélcsatornáján keresztül. Főleg a gyümölcsök és több gyomnövény terjed így. Az állatok a gyümölccsel vagy a takarmánnyal együtt a magvakat is megeszik és csírázásra alkalmas állapotban ürítik ki magukból (pl.: kemény héjú magvak)
-Epizoikus út: a termések vagy magvak az állatok testére megtapadva, megkapaszkodva jelentős távolságra juthatnak el. A vízi és a mocsári növények magjait például a madarak a tollukon, a csőrünkön vagy a lábukra tapadó iszappal vihetik el nagyobb távolságra. Egyes szárazföldi növények magvai enyves anyaggal tapadnak meg az állatok testén (pl.: útifű). Kimondottan erre alakultak ki a termések és magvak felületén lévő horgas tüskék, szigonyos szőrök, amelyek könnyen beleragadnak az állatok szőrébe.
-Szinzoikus út: rovarok útján való terjedés. Ez elég ritka. Egyes hangyafajok táplálékul gyűjtenek olyan magvakat (pl.: ibolya, foltos árvacsalán), melyek fehérjékben és zsírokban gazdag függelékkel (elaiosoma) ellátottak. A hangyák csak ezeket a függelékeket rágják le, miközben a magvakat széthurcolják.
3) Szél általi terjedés (anemochor*): a levegő mozgását használják fel terjesztésükhöz. Könnyű fajsúlyuk miatt hordja a szél a spórás növények spóráit, valamint a szádorgófélék és a kosborfélék magvait. Gyakoribb az az eset, amikor a szél az egész növényt mozgatva rázza ki a termésekből a magvakat (pl.: pipacs és mák tokterméséből). Nagyobb magokon repítőberendezések segítik a terjedést. Ilyenek a szárnyak (juhar, kőris, szil, hárs) és a repítőszőrök (gyapot, selyemkóró, fűz, nyár, iszalag). Vannak olyan növények is, amelyek elszáradt kóróit a szél kiszakítja a talajból és messzire görgetve a rajtuk lévő terméseket szétszórja (ördögszekér, ballagó fű).
4) Víz általi terjedés (hidrochor*): egy ideig a víz felszínén úsznak, majd elnehezedve lesüllyednek. Sok hegyvidéki növény magja jut el így a síkságokra. Víz útján terjednek a sásfélék, a káka, a tündérrózsa, a süntök, a békalencse.
5) Ember általi terjedés (antropochor*): egy részük az ember akarata ellenére jut el más vidékekre, így terjedtek el a vetőmagvakkal együtt a gyomnövények (pl.: betyárkóró). Az állatokhoz hasonlóan az ember is szállíthatja a magvakat és terméseket a ruháján és a táplálékával. A közlekedési eszközöknek köszönhetően a világrészek között lehetővé vált a szállítás (vonat, hajó, repülő). Nemrégiben derült fény arra, hogy a mezőgazdasági gépek is jelentős mértékben képesek elterjeszteni a gyomnövényeket. Viszont az ember szándékosan is képes elterjeszteni különféle növényeket, általában hasznos céllal.