A mag kifejlődése és alaktana
A megtermékenyülés után az embriózsákon kívül a magkezdemény más részeiben is változások mennek végbe, melyek a semen*t eredményezik. Ez tulajdonképpen átmeneti nyugalmi állapotban lévő fiatal növénynek fogható fel, amelynek további fejlődéséhez (csírázásához) tápláló anyagokat halmoz fel a védőburkán, a maghéjon belül.
Az embrió kialakulását embriogenezisnek* nevezzük. Ennek folyamán kialakul a csíratengely, majd egyik végén gyököcske másik végén a rügyecske. A rügyecske alatt a kétszikűeken két, az egyszikűeken egy sziklevél fejlődik. A sziklevelek kialakulása után az embrionális szár szik alatti, szikközépi és szik feletti részre osztható.
A tartaléktápanyag minősége alapján a mag lehet lisztes vagy olajos. Ritkán előfordulő az olyan mag a mely kemény tartaléktápanyagot tartalmaz, ezeket csontkemény magosoknak (semen eburneum*) hívjuk. Ilyennel rendelkezik például a kávé és a datolyapálma.
A táplálószövetet tartalmazó magvakban a csírának a táplálószövethez viszonyított elhelyezkedése is különböző lehet. Centrális a csíra, ha az a táplálószövet közepén fekszik (pl.: ricinus). Ellentéte a kerületi (periférikus) csíra, amely a középen levő táplálószövetet kívülről szinte burkolja (pl.: libatopfélék). Oldalfekvésű (laterális) csírája van a gabonaféléknek.
A termés
A megtermékenyítés után a magkezdeményekkel együtt a termő magházrésze is fejlődésnek indul. Ebből fejlődik ki a termés. Ha a termőt körülvevő szövetek vagy a vele határos szervek is részt vesznek a termés kialakításában áltermés keletkezik. A termések részt vesznek a magvak védelmében és terjesztésében.
A termőlevelek alakulása alapján négy csoportba sorolhatjuk a terméseket:
1)Egy termőlevélből alakult termések
-Tüsző (folliculus*): többmagvú termés, a hasi oldalon nyílik fel pl.: gólyahír
-Hüvely (legumen*): általában többmagvú termés, a hasi és a háti oldalon nyílik fel. A pillangósvirágúak családjára jellemző. Egymagvú alakjai vagy nem nyílnak fel, mint például a lóhere esetében vagy pedig cikkekre hasad, mint a koronafürtnél. Sajátos eset a földimogyoró, mert a hüvelye a földben fejlődik ki és zárva marad.
-Egy termőlevelű csonthéjas termés vagy csontár (drupa*): a rózsafélék családjába tartozó több faj középső állású magházából fejlődik ki. A termés külső termésfala bőrszerű, színes. A középső termésfal vastag és lédús, ez szolgáltatja a termesztés szempontjából értékes részt. A belső termésfal szorosan záródó kősejtekből áll, csontkemény. Körülveszi a magot és terméséréskor is teljesen magába zárja azt, például: szilva, cseresznye.
2)Chorikarpikus terméscsoportok
-Tüszőcsoport (follicularium*): egy virágból több tüsző fejlődik ki, például: zergeboglárka
-Aszmagcsoport (nucularium*): egymagvú, száraz termések csomót képeznek például a boglárka, vagy néha az elhúsosodó vacok felszínén ülnek, például a szamóca esetén vagy a serleg alakú vacokba besüllyedve helyezkednek el, mint a rózsa esetén.
-Csonthéjas csoport (baccarium*): a virágtengely különböző mértékben részt vesz a termés alkotásában, például: szeder, málna
-Almatermés (pomum*): a hártyás falú, rendszerint kétmagvú résztermések a virágtengelybe besüllyednek. A virágtengely elhúsosodása révén képződik a jellegzetes almatermés, ami áltermés, például: alma, körte
3)Cönokarpikus termések
-Tokféle termések: Két vagy több termőlevélből alakulnak, termésfaluk száraz. Többmagvú változataik nagyon különböző módon nyílnak fel. Az egymagvúak rendszerint zárva maradnak. A húsos falú termésekhez átmenetet mutató tok található (pl.: nebáncsvirág)
-Tok (capsula*): változatos megjelenésű termés, a felnyílás módja a nemzetségre jellemző. A beléndek kupakkal nyílik, a mák lyukakkal, a maszlag toktermése a csúcsán hasad fel.
-Becő (siliqua*): Két termőlevél, felső állású magházból alakul ki. Üregét a maglécből származó „álválaszfal” (replum) osztja két részre. Két kopáccsal kovad, a kocsánytól a csúcs felé haladva. Ha a szélességénél legfeljebb 2-3-szor hosszabb, akkor becőke (silicula*) a neve. A becő és a becőke is a keresztesvirágúak jellemző termése. Cikkekre töredezik a repcsényretek, szivacsos állományú a retek becője.
-Bogyóféle termések: Többmagvúak és a húsos termésfaluk van
-Bogyó (uva*): Felső állású magházból alakuló bogyója van a szőlőnek és a paradicsomnak. A száraz termések felé sajátos átmenetet képez a paprika termése. Húsos formája bogyó, száraz változata (fűszerpaprika) pedig kiszáradó bogyó, ami a tokhoz közelít.
Ha alsó állású magházból fejlődik a termés, és a vacok is részt vesz a kialakításában, akkor álbogyó (bacca spuria*) keletkezik, például: a ribiszke.
-Kabak (peponium*): alsó állású magházból fejlődő, rendszerint nagy méretű termés. Külső termésfala kemény, a középső vastag és húsos, a belső különböző mértékben lédús szövetekből áll. Ilyen a tökfélék termése.
-Narancstermés (hesperidium*): felső állású magházból alakul. Bőrszerű, több rétegű termésfala van. A belső termésfalán levő szőrök nagyok és lédúsak, ezek töltik ki a válaszfalakkal tagolt belső teret, például a citrusfélék esetén.
-Cönokarpikus csonthéjas termések: A belső termésfal (csonthéj) erős, szklerenchimatikus kősejtekből áll. A csírázó embrió feszíti szét. A kertészeti gyakorlatban a csonthéjat előkezelni kell az eredményes kelés biztosításához. Ilyen termése van például a diónak, az olajfának és a kókusznak.
-Hasadó termések (schizocarpium*): Termésérés után két vagy több résztermésre válnak szét. Ide tartozik az ikerlependék (pl.: juhar), az ikerkaszat (pl.: ernyősök), továbbá az érdeslevelűek és az ajakosak családjainak két termőlevélből alakult, négy résztermésre tagolódó makkocska termése.
-Makkféle termések: egészben lehulló, száraz, kemény falú, egymagvú termések.
-Makk (glans*): Sokszor fásodó termésfala a maghéjjal nem nő össze. Rendszerint fellevél eredetű kupacs (cupula*) borítja. Legtöbbször változó számú termőlevélből és alsó állású magházból fejlődik. Kupacslevéllel nem borított és felső állású magházból fejlődő termések is idesorolhatók, például a kenderfélék és a keserűfűfélék családjának tagjai.
-Szemtermés (caryopsis*): Felső állású magházból keletkezik. Termésfala a maghéjjal összenő. A pázsitfüvek termése ilyen. Gyakran a virágot takaró toklászok is ránőnek. Az így keletkezett áltermés a toklászos szemtermés (pelyvás), például: rizs, árpa.
-Kaszattermés (achaenium*): alsó állású magházból és két termőlevélből keletkezik. A fészekvirágzatúak termése. A termésfal és a maghéj rendszerint nem nő össze. A kaszat felső részén a csésze átalakulásából koronácska vagy repítőszőrökből álló bóbita (pappus*) képződhet.
-Lependék (pterodium*): száraz makktermés, amelyet a terjedés elősegítése céljából repítőkészülék szegélyez, például: kőris, szil, bálványfa.
A megtermékenyülés után az embriózsákon kívül a magkezdemény más részeiben is változások mennek végbe, melyek a semen*t eredményezik. Ez tulajdonképpen átmeneti nyugalmi állapotban lévő fiatal növénynek fogható fel, amelynek további fejlődéséhez (csírázásához) tápláló anyagokat halmoz fel a védőburkán, a maghéjon belül.
Az embrió kialakulását embriogenezisnek* nevezzük. Ennek folyamán kialakul a csíratengely, majd egyik végén gyököcske másik végén a rügyecske. A rügyecske alatt a kétszikűeken két, az egyszikűeken egy sziklevél fejlődik. A sziklevelek kialakulása után az embrionális szár szik alatti, szikközépi és szik feletti részre osztható.
A tartaléktápanyag minősége alapján a mag lehet lisztes vagy olajos. Ritkán előfordulő az olyan mag a mely kemény tartaléktápanyagot tartalmaz, ezeket csontkemény magosoknak (semen eburneum*) hívjuk. Ilyennel rendelkezik például a kávé és a datolyapálma.
A táplálószövetet tartalmazó magvakban a csírának a táplálószövethez viszonyított elhelyezkedése is különböző lehet. Centrális a csíra, ha az a táplálószövet közepén fekszik (pl.: ricinus). Ellentéte a kerületi (periférikus) csíra, amely a középen levő táplálószövetet kívülről szinte burkolja (pl.: libatopfélék). Oldalfekvésű (laterális) csírája van a gabonaféléknek.
A termés
A megtermékenyítés után a magkezdeményekkel együtt a termő magházrésze is fejlődésnek indul. Ebből fejlődik ki a termés. Ha a termőt körülvevő szövetek vagy a vele határos szervek is részt vesznek a termés kialakításában áltermés keletkezik. A termések részt vesznek a magvak védelmében és terjesztésében.
A termőlevelek alakulása alapján négy csoportba sorolhatjuk a terméseket:
- egyetlen termőlevélből alakult ki (monokarpikus*)
- chorikarpikus terméscsoportok
- két vagy több termőlevélből alakultak ki (cönokarpikus*)
- virágzatból fejlődött terméságazatok
1)Egy termőlevélből alakult termések
-Tüsző (folliculus*): többmagvú termés, a hasi oldalon nyílik fel pl.: gólyahír
-Hüvely (legumen*): általában többmagvú termés, a hasi és a háti oldalon nyílik fel. A pillangósvirágúak családjára jellemző. Egymagvú alakjai vagy nem nyílnak fel, mint például a lóhere esetében vagy pedig cikkekre hasad, mint a koronafürtnél. Sajátos eset a földimogyoró, mert a hüvelye a földben fejlődik ki és zárva marad.
-Egy termőlevelű csonthéjas termés vagy csontár (drupa*): a rózsafélék családjába tartozó több faj középső állású magházából fejlődik ki. A termés külső termésfala bőrszerű, színes. A középső termésfal vastag és lédús, ez szolgáltatja a termesztés szempontjából értékes részt. A belső termésfal szorosan záródó kősejtekből áll, csontkemény. Körülveszi a magot és terméséréskor is teljesen magába zárja azt, például: szilva, cseresznye.
2)Chorikarpikus terméscsoportok
-Tüszőcsoport (follicularium*): egy virágból több tüsző fejlődik ki, például: zergeboglárka
-Aszmagcsoport (nucularium*): egymagvú, száraz termések csomót képeznek például a boglárka, vagy néha az elhúsosodó vacok felszínén ülnek, például a szamóca esetén vagy a serleg alakú vacokba besüllyedve helyezkednek el, mint a rózsa esetén.
-Csonthéjas csoport (baccarium*): a virágtengely különböző mértékben részt vesz a termés alkotásában, például: szeder, málna
-Almatermés (pomum*): a hártyás falú, rendszerint kétmagvú résztermések a virágtengelybe besüllyednek. A virágtengely elhúsosodása révén képződik a jellegzetes almatermés, ami áltermés, például: alma, körte
3)Cönokarpikus termések
-Tokféle termések: Két vagy több termőlevélből alakulnak, termésfaluk száraz. Többmagvú változataik nagyon különböző módon nyílnak fel. Az egymagvúak rendszerint zárva maradnak. A húsos falú termésekhez átmenetet mutató tok található (pl.: nebáncsvirág)
-Tok (capsula*): változatos megjelenésű termés, a felnyílás módja a nemzetségre jellemző. A beléndek kupakkal nyílik, a mák lyukakkal, a maszlag toktermése a csúcsán hasad fel.
-Becő (siliqua*): Két termőlevél, felső állású magházból alakul ki. Üregét a maglécből származó „álválaszfal” (replum) osztja két részre. Két kopáccsal kovad, a kocsánytól a csúcs felé haladva. Ha a szélességénél legfeljebb 2-3-szor hosszabb, akkor becőke (silicula*) a neve. A becő és a becőke is a keresztesvirágúak jellemző termése. Cikkekre töredezik a repcsényretek, szivacsos állományú a retek becője.
-Bogyóféle termések: Többmagvúak és a húsos termésfaluk van
-Bogyó (uva*): Felső állású magházból alakuló bogyója van a szőlőnek és a paradicsomnak. A száraz termések felé sajátos átmenetet képez a paprika termése. Húsos formája bogyó, száraz változata (fűszerpaprika) pedig kiszáradó bogyó, ami a tokhoz közelít.
Ha alsó állású magházból fejlődik a termés, és a vacok is részt vesz a kialakításában, akkor álbogyó (bacca spuria*) keletkezik, például: a ribiszke.
-Kabak (peponium*): alsó állású magházból fejlődő, rendszerint nagy méretű termés. Külső termésfala kemény, a középső vastag és húsos, a belső különböző mértékben lédús szövetekből áll. Ilyen a tökfélék termése.
-Narancstermés (hesperidium*): felső állású magházból alakul. Bőrszerű, több rétegű termésfala van. A belső termésfalán levő szőrök nagyok és lédúsak, ezek töltik ki a válaszfalakkal tagolt belső teret, például a citrusfélék esetén.
-Cönokarpikus csonthéjas termések: A belső termésfal (csonthéj) erős, szklerenchimatikus kősejtekből áll. A csírázó embrió feszíti szét. A kertészeti gyakorlatban a csonthéjat előkezelni kell az eredményes kelés biztosításához. Ilyen termése van például a diónak, az olajfának és a kókusznak.
-Hasadó termések (schizocarpium*): Termésérés után két vagy több résztermésre válnak szét. Ide tartozik az ikerlependék (pl.: juhar), az ikerkaszat (pl.: ernyősök), továbbá az érdeslevelűek és az ajakosak családjainak két termőlevélből alakult, négy résztermésre tagolódó makkocska termése.
-Makkféle termések: egészben lehulló, száraz, kemény falú, egymagvú termések.
-Makk (glans*): Sokszor fásodó termésfala a maghéjjal nem nő össze. Rendszerint fellevél eredetű kupacs (cupula*) borítja. Legtöbbször változó számú termőlevélből és alsó állású magházból fejlődik. Kupacslevéllel nem borított és felső állású magházból fejlődő termések is idesorolhatók, például a kenderfélék és a keserűfűfélék családjának tagjai.
-Szemtermés (caryopsis*): Felső állású magházból keletkezik. Termésfala a maghéjjal összenő. A pázsitfüvek termése ilyen. Gyakran a virágot takaró toklászok is ránőnek. Az így keletkezett áltermés a toklászos szemtermés (pelyvás), például: rizs, árpa.
-Kaszattermés (achaenium*): alsó állású magházból és két termőlevélből keletkezik. A fészekvirágzatúak termése. A termésfal és a maghéj rendszerint nem nő össze. A kaszat felső részén a csésze átalakulásából koronácska vagy repítőszőrökből álló bóbita (pappus*) képződhet.
-Lependék (pterodium*): száraz makktermés, amelyet a terjedés elősegítése céljából repítőkészülék szegélyez, például: kőris, szil, bálványfa.