Az élőlények meghatározó életjelensége a szaporodás, melynek során a szülőkhöz hasonló utódokat hoznak létre. A szaporodásnak két vállfaját különböztetjük meg: az egyik az ivartalan (vagy aszexuális), a másik az ivaros (vagy szexuális).
A virágos növények között is megfigyelhető a vegetatív szaporodás. A vadon termő növények főleg így szaporodnak. A természetben előforduló vegetatív szaporodásmódok közül a legjellemzőbbek:
Ø leváló levélrózsáival pl.: kövirózsa (pozsgás növények)
Ø járulékos hajtásokkal pl.: szamóca (indás növények)
Ø sarjhagymákkal és sarjgumókkal pl.: vöröshagyma, salátaboglárka
Ø sarjnövényekkel pl.: Bryophyllum
Ø fiókhagymákkal pl.: fokhagyma
Ø gyökérsarjakkal pl.: akác, szilva
Ø tősarjakkal pl.: szelídgesztenye
Ø tarackkal pl.: tarackbúza
A vegetatív szaporodás adta lehetőségeket az ember is kihasználja, tőosztással, bujtással, dugványozással ill. transzplantációval szaporítja a számára kedvező haszonnövényeket.
A magvas növényeknél a kedvezőtlen időszakot átvészelő szaporítótestet magnak nevezzük. A mag úgy keletkezik, hogy az embriózsák nem hagyja el a magkezdemény testét, hanem azzal együtt rajtamarad a termőlevélen. Amikor a pollenzsák (microsporangium*) fala fölreped, a virágporszem (microspora*) kilép belőle, és a szél vagy a rovarok segítségével a magkezdeményre vagy a bibére jut. Itt pollentömlőt hajt és az időközben benne keletkezett két spermasejt az embriózsákba jut.
Különbséget kell tenni a nyitvatermő és zárvatermő növények fejlődésmenete között.
1) Nyitvatermők (Gymnospermatophyta*)
Virágaik mindig egyivarúak, virágtakaró nélküliek, gyakoriak bennük a meddő pikkelylevelek. A porzós virágok rövid nyelű vagy nyeletlen porzólevelei (microsporophyllum) pollenzsák-csoportot zárnak magukba. A pollenzsákokban redukciós osztódással jönnek létre a két légzsákkal ellátott pollenszemek. Szélbeporzásúak. Termőleveleiken, amelyek tobozvirágzatot alkotnak, a nyeles vagy ülő magkezdemények szabadon helyezkednek el. A magkezdeményben redukciós osztódással négy sejt keletkezik, de közülük csak egy marad meg. Ez számtartó osztódással több ezer magot, majd köréjük sejtfalakat alakít ki. Ezek alkotják a nőivarú gametofitont, amelyben több archegónium keletkezik. A pollenszem magja még a megporzás előtt osztódik, létrehozva a vegetatív és a protalliumsejtet. Ez utóbbi néhány sejtet előtelepet fejleszt, melyből csak az anteridiális sejt* marad meg. Az archegóniumok petesejtjeit a pollentömlőn behatoló hímivarsejtek termékenyítik meg. Az így kialakult zigótáknak csak egyikéből lesz csíra (embryo), amit az előtelepből keletkezett primer (haploid) táplálószövet (primer endospermium) vesz körül. Az embrió a maghéj által bezárt magban átmeneti időre nyugalomban marad. Csírázáskor sok sziklevelű nyitvatermő növény fejlődik belőle.
2) Zárvatermők (Angiospermatophyta*)
Hasonlít a nyitvatermőkéhez. Itt azonban a termőlevél zárt, és belőle a magvakat védő szerv a termés fejlődik. A pollen többnyire rovarok közvetítésével jut el a termő bibéjére. A virág kétivarú, egynemű lepel vagy különnemű (csészére ás pártára tagolódó) virágtakaró fedi. Kialakul a kettős megtermékenyítés. Az embrió csírázását a megtermékenyített központi vegetatív magból fejlődő triploid másodlagos magfehérje (secunder endospermium) teszi biztonságossá.
A virágos növények között is megfigyelhető a vegetatív szaporodás. A vadon termő növények főleg így szaporodnak. A természetben előforduló vegetatív szaporodásmódok közül a legjellemzőbbek:
Ø leváló levélrózsáival pl.: kövirózsa (pozsgás növények)
Ø járulékos hajtásokkal pl.: szamóca (indás növények)
Ø sarjhagymákkal és sarjgumókkal pl.: vöröshagyma, salátaboglárka
Ø sarjnövényekkel pl.: Bryophyllum
Ø fiókhagymákkal pl.: fokhagyma
Ø gyökérsarjakkal pl.: akác, szilva
Ø tősarjakkal pl.: szelídgesztenye
Ø tarackkal pl.: tarackbúza
A vegetatív szaporodás adta lehetőségeket az ember is kihasználja, tőosztással, bujtással, dugványozással ill. transzplantációval szaporítja a számára kedvező haszonnövényeket.
A magvas növényeknél a kedvezőtlen időszakot átvészelő szaporítótestet magnak nevezzük. A mag úgy keletkezik, hogy az embriózsák nem hagyja el a magkezdemény testét, hanem azzal együtt rajtamarad a termőlevélen. Amikor a pollenzsák (microsporangium*) fala fölreped, a virágporszem (microspora*) kilép belőle, és a szél vagy a rovarok segítségével a magkezdeményre vagy a bibére jut. Itt pollentömlőt hajt és az időközben benne keletkezett két spermasejt az embriózsákba jut.
Különbséget kell tenni a nyitvatermő és zárvatermő növények fejlődésmenete között.
1) Nyitvatermők (Gymnospermatophyta*)
Virágaik mindig egyivarúak, virágtakaró nélküliek, gyakoriak bennük a meddő pikkelylevelek. A porzós virágok rövid nyelű vagy nyeletlen porzólevelei (microsporophyllum) pollenzsák-csoportot zárnak magukba. A pollenzsákokban redukciós osztódással jönnek létre a két légzsákkal ellátott pollenszemek. Szélbeporzásúak. Termőleveleiken, amelyek tobozvirágzatot alkotnak, a nyeles vagy ülő magkezdemények szabadon helyezkednek el. A magkezdeményben redukciós osztódással négy sejt keletkezik, de közülük csak egy marad meg. Ez számtartó osztódással több ezer magot, majd köréjük sejtfalakat alakít ki. Ezek alkotják a nőivarú gametofitont, amelyben több archegónium keletkezik. A pollenszem magja még a megporzás előtt osztódik, létrehozva a vegetatív és a protalliumsejtet. Ez utóbbi néhány sejtet előtelepet fejleszt, melyből csak az anteridiális sejt* marad meg. Az archegóniumok petesejtjeit a pollentömlőn behatoló hímivarsejtek termékenyítik meg. Az így kialakult zigótáknak csak egyikéből lesz csíra (embryo), amit az előtelepből keletkezett primer (haploid) táplálószövet (primer endospermium) vesz körül. Az embrió a maghéj által bezárt magban átmeneti időre nyugalomban marad. Csírázáskor sok sziklevelű nyitvatermő növény fejlődik belőle.
2) Zárvatermők (Angiospermatophyta*)
Hasonlít a nyitvatermőkéhez. Itt azonban a termőlevél zárt, és belőle a magvakat védő szerv a termés fejlődik. A pollen többnyire rovarok közvetítésével jut el a termő bibéjére. A virág kétivarú, egynemű lepel vagy különnemű (csészére ás pártára tagolódó) virágtakaró fedi. Kialakul a kettős megtermékenyítés. Az embrió csírázását a megtermékenyített központi vegetatív magból fejlődő triploid másodlagos magfehérje (secunder endospermium) teszi biztonságossá.