(fotók a szerző saját képei. 2013. és 2014. január, február)
...és erdők aljáról. Pár védett növényt szeretnék megmutatni egy természetjáró - szerető természetfotós szemszögéből. Arról, hogyan látom őket és mit is gondolok a Védettségről. Az elmúlt években felborult és összekuszálódott az évszakok változása. Az egymásba fonódó őszies tél és télies tavasz leginkább a koratavaszi erdei növényeket veri át. Sokszor nagyon is. De a természet tudja a rendet. Elindítja, előcsalogatja és visszaveszi - megállítja a sarjadást az erdők alján. Régebben, a múlt században, még sráckoromban a koratavaszi erdei növénykék március elején kezdték a kikeletet. Az Illatos hunyor, amit mi nemes egyszerűséggel "csibedöglesztőnek" neveztünk és a Májvirág (neki a "kutyaibolya" név jutott) általában a hóvirágok levirágzásakor kezdett tömegesen megjelenni. Az elmúlt évben és idén is január közepe felé az erdőtjáró már találkozhatott velük, miként én is itt a Kelet-Mecsek szélén, sőt virágzó Szártalan kankalinnal is. Persze azért volt pár havas nap is, itt-ott egész komoly gondokat okozva. Hótorlaszok és tömegbalesetek, majd egy ónos hétvége fémjelezte Tél tábornok jelenlétét. Ahogy hozta az anticiklon a telet, úgy el is vitte pár nap alatt egy másik, február első felére. Azóta újra feltámadt a tavasz, és beérlelte a pl . a Szúros csodabogyót. A Hóvirág tömegesen nyílik a Mecsek szinte minden részén, köszönhetően a védettségének. Azt gondolom a fejekbe belerögzült, hogy nem csak az árusítása, de szedése is TILOS! Ezeket piaci ellenőrzésekkel, olykor komoly bűntetések kiszabásával sikerült elérni. Nos kérem azóta a Hóvirágot kaszálni lehet(ne) annyi van belőle a mecseki utak mentén, erdők szélén, patakok partján. Mindenki örömére, a fotóséra különösképpen. (nagyon hálás természetfotós téma) Végül pár szót és képet a "csibedöglesztőről" az Illatos hunyorról. Kis semmitmondó világoszöld növényke, zöld harang alakú virággal. Mégis a szemnek oly kedves még a barna avarba beleolvadva is. Mert színe a reményé, a megújuló és éledő természeté. Nagyon jó, hogy védett ez a növényünk is, mert azóta kimerészkedett a sűrűkből az utak mentére is. Autóban utazva, kibámulva az üvegen, az egyhangúságot megtörve látható ahogy integetnek, és erdei sétára hívogatnak. A fentiekben megemlített növények védettségéről azt gondolom nagy szükség volt rá. Igenis -ha másképp nem, törvénnyel kell szabályozni azt, aminek természetesnek kellene lennie. Annak, hogy ne írtsuk ki esetleg az utolsó előtti tőig ezeket a szépségeinket, hogy a kölcsönkapott földet még sokáig élvezhessük így, ebben a formában... Persze a "kutya nem ette még meg a telet" - gondolom és tudom, így február 20-án. Azonban elgondolkoztató az, hogy örülni kell a februári tavaszi napoknak és bizakodni, hogy vége a hótalan és naptalan télnek? Vagy visszasírni a régmúlt teleket amikor a szánkópályáink két hónapig üzemeltek a vasasi utcákon, dombokon. Hóvárakat és hóalagutakat építettünk, és pikkelyesre fagyott havas gönceinket a kandalló előtt szárítottuk, hogy másnapra is legyen mit felvenni.
(fotók a szerző saját képei. 2013. és 2014. január, február) 20/2/2014 12:19:40
Jó kérdés, hogy minek örüljünk. A felmelegedés tényleg nagy változásokat hozott. Tényleg nem az az évszakok megszokott rendje, hogy majdnem teljesen elmarad a téli hóesés, és nem feltétlenül örömteli, ha a természet összezavarodik, de magánemberként örülök annak, hogy nincs olyan hideg, mint más teleken, és egyre hamarabb, egyre tovább nyílnak az első tavaszköszöntő virágok. De remélem, nem lesz megint olyan havas március, mint tavaly. Comments are closed.
|
Saso hétköznapjaiTermészet és környezet, egymástól nehezen elválasztható, ezer szállal kapcsolódik össze. Mit tettünk - mit teszünk értük és ellenük a szürke hétköznapokon, egy hétköznapi ember szemszögéből nézve. Régebbi Postok
April 2014
címkék
All
|