Mit teszünk, mit tehetünk az újrahasznosítás tárgykörben? Komposztálunk, szelektív hulladékgyűjtő szigeteket és hulladékudvarokat hozunk létre, a lakosságra folyamatos információáradatot zúdítunk, és meghirdetett Zöld Napokat - lomtalanításokat, gyűjtőnapokat tartanak az önkormányzatok illetve az ezzel foglakozó cégek (jó példa erre a pécsi BIOKOM). Mindezek ellenére a lakosság körében a szelektív hulladékgyűjtés nagyon alacsony szinten áll. Mert messze van a gyűjtősziget, mert nem fér oda a rengeteg más odahelyezett lomtól. Sokan ugyanis ezeket a szigeteket lerakóhelynek tekintik, ami azért sokkal jobb megoldás részükről, mint az erdők, utak szélére kihordani, kidobálni a "szemetet"..... A tennivaló rengeteg ebben a témában!
Egy példaértékű és egyedülálló újrahasznosításról olvasott cikkre szeretném felhívni a figyelmet. Arról, hogy egy ipari ágazat felszámolását követő egész terület, egy bányavidék újrahasznosítását végezték el Németországban !
A Ruhr folyó mentén fekvő Ruhr-vidék Németország legnagyobb városrégiója. Fejlődése az ipari forradalom idején kezdődött, amikor a korábbi mezőgazdaság jelentőségét a helyi feketekőszénre épülő vasgyártás váltotta fel. Ma viszont pezsgő kulturális központ, a legmodernebb designnal.
Az ipari forradalom óta olyan nagy méreteket öltött a vas- és acélgyártás, hogy Németország egész területéről, de még külföldről is vonzotta a munkaerőt. Ennek hatásra alakultak ki az ipari központ környező bányászkolóniái és bányászvárosai.
Az Essenben létrehozott Zollverein bánya 1847-ben kezdett működni, és - 1932-ig - a termelés növelése érdekében egyre több aknával bővítették. Ennek következtében a világ legnagyobb és legmodernebb kőszénszállító szalagrendszerével rendelkezett. Az első világháborúban francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket, és a térség demilitarizált övezetté vált; a termelés szünetelt, ami hozzájárult a kialakuló német inflációhoz. A csapatok kivonulásával újból fellendült a termelés, és a második világháború idején megerősítette Németországot. A világháború után a szövetségesek korlátozták a termelést, hogy megakadályozzák Németország újbóli fellendülését. Mindez azzal járt, hogy több száz gyárat zártak be, így több száz embert bocsátottak el. A XX. század közepétől csökkenő szénmennyiség miatt egyre jelentéktelenebbé vált a termelés, majd végül 1986-ban az utolsó bányát is bezárták Zollvereinban.
A termelés leállítása után elkezdődött az újrahasznosítás, melyre Németország különösen nagy figyelmet fordított. Már 1987-ben felmerült az ötlet, hogy Zollverein területét kulturális célokra kellene használni, és a kulturális rendezvények és műemlékek egyre több látogatót vonzottak az egykori „Tiltott Városba”. 2001-ben az UNESCO Világörökségei közé került, viszont a szerkezetátalakítás továbbra is folyamatban van. Nemcsak egyediségre és hitelességre törekedtek, hanem arra is, hogy az emlékműnek a közéletben hasznát vegyék. A Zollverein Múzeumba látogatók végigkövethetik a „fekete arany” útját, miközben filmek és modellek mutatják be a szén előkészítési folyamatát. A Zollverein termei kongresszusoknak, koncerteknek, kiállításoknak, színház- és táncművészeti rendezvényeknek adnak helyet.
Az újrahasznosítással és a szabadidőközpont kiépítésével közelítőleg 1000 munkahely jött létre, és évente egymillió látogatót vonz az egykori szénbánya ipari komplexuma. A térség legnagyobb ipari műemléke 2010-ben Péccsel együtt viselte az “Európa Kulturális Fővárosa “ címet, mely tovább erősítette a történelmi gyökereihez hű város egységét.
forrás: A FÖLDGÖMB - Egyszer volt