A Jakab-hegy lábánál, Pécstől 15 km-re nyugatra található a már római időkben lakott Kővágószőlős község. A település mai nevét az itt élők szőlőtermelési és kőfejtési foglalkozásáról kapta. A múlt század '50 -es éveinek elején a település határában, Szovjetunióból érkezett kutatók uránércet fedeztek fel. A településtől délre, annak közigazgatási területén jött létre az I. számú bányaüzem. 1953 - 54. években a külszíni kutatások eredményei miatt szükségessé vált az érc bányabeli kutatása. Ezért 1954 nyarán az I. sz. kutatóaknát 42,8 méter mélyre lemélyítették, átalakítva azt a földalatti kutatást és termelést kiszolgáló szállítóaknává. 1955 tavaszán megkezdték a II. sz. kutatóakna mélyítését 20 méterig, majd tovább mélyítve a 40 m-es szintig szállítóaknává alakították. 1956-ban lemélyítették a 3,8 méter belső átmérőjű, 119 méter mélységű szállítóaknát. 1957. végére a bányamező keleti és nyugati határára telepítettek egy-egy légaknát (127 m, illetve 25 m talpmélységekkel.)
Az I. bányaüzem 1972-ig termelt. Ez idő alatt 154 km vágatot hajtottak ki és 2 243 000 tonna ércet hoztak a külszínre.
(felhasznált anyagok:Bányász útikalauz - Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány; képek a szerző saját fotói_vezérkép: Kővágószőlős a Zsongor-kőről, szövegmezői képein az I.üzem aknatornya_Galéria fotók: 2013. március 28.)