Az ENSZ közgyűlése "Víz, víztisztítás, és fenntartható energia a 2015 utáni fejlesztési menetrendben“ címmel rendezett konferenciát a Post-2015, azaz a 2015 utáni időszakra tervezett direktíva megalkotása érdekében.
Most az első és második panelbeszélgetést foglaljuk össze.
Az első beszélgetés és vita témája a víz és víztisztítás kihívásait tárgyalta.
Képen: a panel levezető elnöke, Federico Ranos, a Spanyol Királyság Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkára
A beszélgetés tegeződő volt, így ez az összefoglaló is ezt követi.
Moderátor:
Dr. Ania Grobicki (képen), ügyvezető titkár, Globális Vízügyi Együttműködés (Global Water Partnership)
Nyitóbeszédében Federico elmondta: A tiszta víz elérése nagyon fontos. Ugyanilyen fontos a víztisztítás, az oktatás, a vízenergia, a víz felhasználása főzésre, vagy akár az elektromos energia.
Spanyolország is nagyon jól ismeri a vízügyi problémákat: az ország egy része szárazsággal küzd, másik része árvízzel.
A vízügyi problémák megoldására kifejlesztettek egy új vízellátó rendszert.
Az országban 45 millió ember él, mindenki szeretne jó minőségű vizhez jutni, emellett szükséges a mezőgazdasági területek öntözése is. Jogszabályokat fogadott el a parlament a vízgyűjtő területek védelme érdekében, megalkották az ország vízgazdálkodási tervét, gátakat építettek, létre hoztak 27 állami és közel 900 privát üzemeltetésű sómentesítő üzemet. A privát és állami szektor szorosan együtt működik az ivóvíz védelme és biztosítása érdekében.
Kormányközi együttműködéseket hoztak létre az Egyesült Államokkal és a Karib-tengeri államokkal, Máltával, Franciaországgal, Olaszországgal, Marokkóval, Tunéziával, Egyiptommal.
Előadók:
Mr. Ashfaq Khalfan, koordinátor, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok, Amnesty International
Mr. Manuel Thurnhofer, rangidős vízügyi tanácsadó, Svájci Fejlesztési Ügynökség
Mr. Christopher Williams, ügyvezető igazgató, Vízellátási és Csatornázási Együttműködési Tanács (Water Supply and Sanitation Collaborative Council)
Dr. Analia Mendez – Unilever cégképviselője
A levezető elnöktől a moderátor, Anja Grobicki vette át a szót: A vizek problémája nem helyi probléma, hanem globális- állapította meg előadásában. Felhvta a figyelmet arra, hogy a vízhasználat hamarosan olyan méreteket ölt, ami már nem fenntartható.
Biztonságos, tiszta, elérhető és megfizethető legyen a víz. Kenyában, a hazájában jelenleg nagyon korlátozottan érhető el, az otthonok számára is csak részben biztosított a jó minőségű víz, az iskolák számára egyáltalán nem.
Cél: következetesen olyan rendszert kidolgozni, ami összhangban van a Post-2015 célokkal és az emberi jogokkal, olyan jogszabályokat megalkotni, amelyek a Post-2015 menetrenden és az emberi jogokon alapulnak.
A tiszta víz és szennyvíz elválasztása érdekében csatornázásra van szükség, ez nem nagy meglepetés, a fejlett országokban is ez a bevált szokás.
Fókusz:
Elválasztás: el kell választani a tiszta vizet a szennyvíztől.
Hang: a Post-2015 megbeszéléseken meg kell hallgatni az érintetteket, több milliárd embert.
Finanszírozás: A segítség a nemzetközi közösségtől jön, de ez nem fenntartható. Helyette helyi kezdeményezéseket, privát megoldásokat kell támogatni.
Koordinálás: nem-kormányzati szervek és kormányok, külső szervezetek együttműködését kell összehangolni.
Méltányosság: a hátrányos helyzetű emberek és népcsoportok (mozgássérültek, nők, gyerekek részére ugyanolya feltételekkel kell biztosítani vizet.
Mérték: Mekkora területet kell egy vízműnek vagy egy tisztítónak ellátnia?
Monitoring: mi működik és mi nem? Kérdés: Hol a bizonyíték, ami igazolja a víztisztításba és csatornázásba fektetett jövőbeni befektetést?
Cél: megfelelő tisztaságú ivóvizet produkálni, a szennyvizet pedig elválasztva, megfelelő csatornázás segítségével tisztító telepekre vezetni- ahogyan Európában és a fejlett világban is történik.
Kapcsolat a víz és az élelmiszerek, víz és az energia között: tiszta víz nélkül nem lehet tisztálkodni, étkezni. A szennyvíztisztítás során keletkező iszapokat is fel kell használni.
Legnagyobb cél: csökkenteni a környezeti hatásokat (Footprint), 1,8 milliárd ember számára a higiéniai feltételek javításában közreműködni, és lehetőség szerint a termékek előállításához 100%-ban természetes eredetű alapanyagokat felhasználni. Ennek érdekében cége, az Unilever szorosan együttműködik világszervezetekkel.
Az előadások után a fejlődő országok nevében az egyes csoportok fejthették ki álláspontjukat:
Group 77 és Kína: Bolívia képviselője ismertette a 77 országot és Kínát tömörítő csoport nyilatkozatát. (A csoport 77 latin-amerikai és karibi, afrikai és ázsiai országot tömörít.)
900 millió ember számára nem elérhető a tiszta víz és a szennyvíztisztítás.
A vízkészletek rossz/hibás használata, a téves vízgazdálkodási stratégia most óriási problémákat okoz.
Beszédében lényegében azokat a problémákat és szükséges fejlesztéseket hangoztatta, melyek korábban is elhangoztak: befektetések, beruházások szükségesek a tiszta ivóvíz és a megfelelő szennyvíz tisztítás elérése érdekében.
Az energia-kérdés is felmerült: elektromos áram elérése nélkül a célok nem érhetők el.
Thaiföld képviselője ismertette a „Freinds of Water” csoport álláspontját. A csoport tagjai: Magyarország, Finnország, Tádzsikisztán, Thaiföld és Svájc.
Lényegében ő is kiemelte azokat a problémákat, amikről eddig szó volt, hangsúlyozta továbbá: a világ népességének 47%-a 2030-ra vízhiányos területen fog élni.
Nem csak az ivóvízről kell beszélni, hanem az árvizekről is. Éppen ezért nagy figyelmet kell szentelni a vizek problémájának. Hangsúlyozta a nemzetközi együttműködések fontosságát.
A továbbiakban Kuba, Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Dél-Korea (Koreai Köztársaság), Banglades, India, Szenegál, és Benin képviselői (állandó ENSZ-képviselői, nagykövetek) fejtették ki álláspontjaikat, hívták fel a figyelmet a problémákra. Lényegében a problémák globálisak, és ugyanazokat említették meg, mint amiket a korábbi felszólalók.
Manuel Thurnhofer reagált a felvetésekre: kormányok, civil szervezetek, cégek, nem-kormánzati szervek, egyetemek, kutató intézetek kell, hogy együtt dolgozzanak.
A felszólalások után a vita és a beszélgetés véget ért.
Anja a zárszóban kérte, hogy a résztvevők, és velük együtt az egész nemzetközösség (az ENSZ és tagországai) menjünk együtt az úton, és cselekedjünk együtt.
A gazdaságilag fejlett országokban (előnyös csoportokban) 60%, a fejletlenebbeknél 15% a csatornázás aránya. Cél: 2040-re legyen 100% mindenhol.
További cél: a gyerekek tudjanak iskolába járni, az emberek tudjanak mosakodni, fürdeni, egészséges vizet inni, vízzel főzni.
A levezető elnök bezárta a panel megbeszélést, és összehívta a következőt az ebédszünet utáni időszakra.
Elnök: Ő Excellenciája, Jean-Francis R. Zinsou, Benin ENSZ-nagykövete és állandó képviselője (képen)
Beszédében kiemelte, hogy továbbra is szükséges a megújulók arányát növelni, mérsékelni a drága olaj hatásait, és minél szélesebb körben hozzáférést biztosítani az elektromos áramhoz.
Vijay Modi, professor, Gépészmérnöki Tanszék, The Earth Institute, Columbia Egyetem (képen)
Felszólalók:
Ms Catarina de Albuquerque, speciális előadó, Emberi Jog a Biztonságos Ivóvízhez és Csatornázáshoz (előadását az első panel beszélgetés után, a szünet előtt tartotta meg)
Albert Binger, professzor, energiatudományi tanácsadó, Karibi Közösségi Klímaváltozási Központ
Geir O. Pedersen, Norvégia állandó ENSZ-képviseletének vezetője és az ország ENSZ nagykövete
Mike Allen, privát víziközmű társaság képviselője, Új-Zéland
A Karibi-térségben sok kis szigetország található, melyek parti területei rendkívül alacsonyan fekszenek, és érzékenyek a tengerszint változására. A változás jelenleg szintemelkedést jelent. Ezek az országok a fosszilis energiahordozóktól függenek. Néhánynak vannak fosszilis energia bázisai: olajat termelnek ki, így olaj-exportálók. Azon országok, melyek nem rendelkeznek olaj-kitermelési lehetőséggel, egyre több pénzt költenek olajvásárlásra, mert többszörösére drágult az olaj az elmúlt években.
Elektromos áram: megújulók aránya 9%.
A klímaváltozás hatásai a térségben: hurrikánok és az általuk okozott károk (épített környezet, természet), emelkedő tengerszint, magasabb hőmérséklet.
Megvalósítható megújuló energiatermelés:
Napelemek telepítése, folyóvízi vízerőmű, szél, biomassza elgázosítás, biomassza anaerob rothasztás, óceánok árapály kihasználása, geotermális energia, de a geo és a biomassza anaerob rothasztása nem mindenhol oldható meg.
Beszédében kiemelte: a legtöbb országban fejleszteni is fogják a nap és szélerőműveket.
Az energia stratégia szempontjából a privát szektor szerepe jelenleg fontosabb, az energia-szolgáltatók nagyrészt privát kézben vannak.
Új-Zélandban megvalósított megoldások: sok tapasztalatot szereztek az utóbbi években a megújulók hasznosítása során.
A teljes energiatermelés 37- 40%-a származik jelenleg megújuló forrásokból, az elektromos áram közel 75%-a származik elsősorban vízenergiából és geotermális energiából.
Nemzetközi együttműködések:
„Azért is vagyunk most itt, hogy együttműködjünk, megtaláljuk a kihívásokat, például a Karibi-térség számára is.”
Következő 3-4 évben: Új-Zéland elkötelezett a karibi jobb energia-termelés iránt, ennek érdekében a technológia-transzfert és más együttműködéseket dolgoztak ki: átültetik a helyi adottságoknak megfelelően a saját technológiáikat.
Mint tudjuk, az energia kérdése nem része a MDGs-nek.
Norvégia kiváló példa az energia-hatékonyságra. Korábban az egyik legszegényebb európai ország volt, most Európa egyik leggazdagabbja. Oka: vízenergia. Sok víz van, sok eső esik. A végrehajtott technológiafejlesztés gazdasági fejlődést eredményezett.
Realitás: a teljes megtermelt energia-mennyiség vízenergiából származik.
1.3- 1,4 milliárd ember számára nem érhető el az elektromos áram. A fejlett világ számára ez teljesen más elképzelni, szinte felfoghatatlan számunkra, hogy valahol ne legyen elektromos áram.
Ha az üzlet (gazdaság) úgy megy tovább, ahogyan megszoktuk (business-as-usual): 2030-ra lakosság 60%-a fog elektromos áram nélkül élni.
A megújuló energiák biztosítása érdekében 3 cél elérése szükséges:
1. egyeemleges elektromos áram elérés
2. a globális energia-hatékonyságot meg kell duplázni
3. meg kell duplázni a globális megújuló energiák arányát az energia-mixben
Norvég speciális együttműködések jelenleg: Etiópia, Libéria, Buthán, Kenya. Az ország részt vesz a finanszírozásban.
A következőkben az egyes országok képviselői fejthették ki álláspontjukat:
Először az afrikai országok nevében Guinea képviselője tartotta meg beszédét: a víz hatványozottan összefügg a természetvédelemmel, biológiai sokféleséggel, élelmezéssel, mezőgazdasággal, egészségüggyel.
Trinidad és Tobago, az Európai Unió, Grúzia, Brazília, Szlovénia, Szlovákia képviselői fejthették ki álláspontjukat és tehettek fel kérdéseket. Álláspontjuk megegyezik az előbbi felszólalókéval: az energia ellátottság és a hatékonyság javítása a cél.
Albert Binger: Meg kell említeni a hulladék-energiát, az állati eredetű hulladékokat, élelmiszer-eredetű hulladékokat, szennyvizet, iszapokat, melyek mind vízszennyezők, de ezekről európai szinten a Green Week (Zöld Hét) során lesz szó.
Az elektromos áram termeléséhez nagyon magas kezdeti költségek (befektetések) járulnak, finanszírozási szempontból ez egy kis és szegény ország számára rizikós beruházás.
Elnöki zárszó: a Post-2015 célok között kellene szerepelnie az energiahatékonyságnak, az elektromos áram elérhetőségének.
A levezető elnök megköszönte az előadók és a felszólalók részvételét. A harmadik panelbeszélgetést a következő ülésnapra hívta össze, a mai vitát bezárta.