A német környezetvédelem technológiai jellegű kérdéseinek tárgyalása véget ért.
A következő részekben aktuális problémákra, politikai célokra, stratégiákra, és a környezeti nevelésre szeretnék kitérni, illetve a korábban említett témakörökből merített saját tapasztalatokról is beszámolok.
A mostani rész a városi környezetvédelem egy speciális fejezetéről szól: a közlekedés okozta levegőszennyezés a mai téma. A közlekedés tárgyalása során csak a közúti közlekedésre térek most ki, a vasút (vasút, villamos, metró) által okozott szennyezés nem tartozik ide.
A szilárd szennyezés a korom, mely a Diesel- olajjal üzemelő járművek kipufogóján keresztül kerül a légkörbe. A Diesel-olaj korom keletkezése során ég el. A korom (szén) szemcsemérete pici, fajlagos felülete nagy, így sok más szennyező anyagot tud megkötni felületén, mely megkötő tulajdonságát a környezetvédelem más területén nagyon jól ki lehet használni.
A folyadék állapotú szennyező anyagok egyben a benzin és a gázolaj alkotóelemei (szénhidrogének), melyek a motorban nem égtek el vagy csak átalakulnak, valamint a víz, mely a szénhidrogének égése során keletkezik. A folyadék állapotú szénhidrogének illékonyak, és amint távozna a jármű kipufogóján keresztül, el is párolognak.
A gáz halmazállapotú szennyező anyagok az illékony szénhidrogének és a szervetlen gázok, melyek az üzemanyagok alkotóelemeiből és a levegőből származnak. Ilyen szennyező-anyagok a kén-dioxid (SO2) mely az üzemanyag kén-tartalmából származik, a nitrogén oxidjai, melyek a levegőből származó nitrogén égése során keletkeznek, valamint a szén-dioxid (CO2), mely az üzemanyagok szén-tartalmából származik. A szerves szennyezőkre néhány példa: benzol (illékony folyadék, aromás szerkezetű, rendkívül rákkeltő), nyílt láncú szénhidrogének (pl. oktán- 8 szénatomos).
Környezetvédelmi és egészségügyi szempontól meg kell említeni a talaj közeli ózont és a fotokémiai oxidánsokat, melyek friss levegőre emlékeztető szagúak, ugyanakkor mindent oxidálnak, amik az útjukba kerülnek.
A szálló por összetétele vegyes, a 10 mikrométer és annál kisebbek a legveszélyesebbek az élő szervezetekre, azaz nem csak az emberre, hanem növényekre és állatokra egyaránt.
A német települések számára megengedett, hogy különböző környezetvédelmi zónákat alakítsanak ki.
A zóna kezdetét jelző tábla az első, a végét jelző pedig a második képen látható.
A zóna kezdetét jelző tábla kiegészítője egy kisebb tábla, mely a behajtásra jogosultak körét mutatja: ez azt jelenti, hogy a járművek a műszaki állapotuktól függően az adott területre behajthatnak-e vagy sem.
Ezeket a szimbólumokat a gépjármű tulajdonosok matrica formájában ragasztják ki a szélvédőre, a matricák tartalmazzák az autó rendszámát.
A legfontosabb nagyvárosok mindegyike rendelkezik ilyen környezetvédelmi zóna-rendszerrel. Érdekes, hogy Észak-Németország városai nem csatlakoztak még ehhez a rendszerhez: sok más városhoz hasonlóan sem Kiel, sem pedig Hamburg nem vezetett be ilyen rendszert, így ott nem szükséges ilyen matricákkal rendelkezni.
Egyes városokba csak a zöld matricával lehet behajtani (például Frankfurt am Main), másokba be lehet a pirossal vagy sárgával is (sárgával és zölddel pl. Münchenbe lehet behajtani). Amelyik jármű nem rendelkezik ilyen matricával, annak a város határában le kell parkolnia, vezetője és utasa csak tömegközlekedési eszközökkel folytathatja útját. Ugyanez igaz abban az esetben is, ha a behajtás a piros-sárga-zöld vagy csak sárga-zöld matricák tulajdonosai számára megengedett.
A gépjármű-tulajdonosoknak természetesen minden városban van vagy volt ideje felkészülni a szabályokra és korlátozásokra. Az egyes zónák határait táblák jelzik, és példaként München város térképe is látható. A táblák melyek olyan helyekre lettek telepítve, hogy könnyen észrevehetők legyenek, és ha az autó nem teljesíti az előírásokat, akkor a következő lehetőségnél vissza tudjon fordulni a vezető.
PLAKETTEK besorolása a károsanyag-kibocsátás alapján történik, Diesel-autóknál a finom szálló por kibocsátása (Euró1 – 4-es motor) és benzines esetben Euro1-es motor.
A következő táblázat tartalmazza a különböző feltételeket, melyek megléte esetén kaphat meg az autó.
A külföldi autóknak is rendelkeznie kell ilyen plakettel: az autó a típus-engedély alapján kaphatja meg a matricát.
Ahogyan a táblázatból is látható, a 2. csoport színe piros, a 3. csoporté sárga, a 4. csoporté pedig zöld. Ezeket a számokat bele is írják a matricába. A matrica fehér részére az autó rendszámát írják.
A táblázat első sorában láthatóak a kiadható plakettek. A második sorban a műszaki követelmények: Diesel-autók esetében az Euro 1 vagy rosszabb motorok nem kapnak plakettet. A piros matricások Euro-2-es motorral kell rendelkezniük, vagy Euro-1 és porszűrő beszerelése kötelező. Ugyanígy a sárgánál: Euro-3, vagy Euro-2-es motor szűrővel, végül a zöld matricához Euro-4, vagy Euro-3 szűrővel.
Benzines autók esetében 1-es kategória amelyek nem rendelkeznek katalizátorral. Piros és sárga matrica kiosztása nem lehetséges. Zöld matricát kapnak azok, melyek Euro-1-es motorral rendelkeznek, el vannak látva katalizátorral, vagy jobb minőségű a motor.
Az elektromos autók (mert ugye már ilyenek is vannak) automatikusan a zöld matricát kapják meg, és a 4. számú csoportba tartoznak.
Példa városok:
Köln 2008. január 1-től vezette be a rendszert, 2013-ig mindhárom csoport járművei behajtattak a zónába, de 2013. január 1-től csak a sárga és zöld, 2014. július 1-től csak a zöld plakettel rendelkező autók hajthatnak be a zónába. A zónahatárokat mindig az adott város határozza meg.
Frankfurt am Main város teljes területe esetében az alábbiak érvényesek: a városba 2012. január 1-től csak zöld matricával lehet behajtani.
A Ruhrgebiet városai (Essen, Bottrop, Duisburg) területe az összekötő autópályákkal és egyéb utakkal együtt összefüggő, és csak sárga és zöld, 2014. július 1-től csak zöld matricával lehet autózni.
München város honlapja
München zóna-térképe
Köln város hivatalos honlapja
Infók a plakettekről (német nyelven)
Az egyes előírások:
Euro 1 (1993): Személyautók - 91/441/EEC
Személyautók és kisteherautók - 93/59/EEC.
Euro 2 (1996) Személyautók - 94/12/EC (és 96/69/EC)
Motorkerékpárok – 2002/51/EC (A - oszlop); 2006/120/EC
Euro 3 (2000) Minden gépjárműre - 98/69/EC
Motorkerékpárokra - 2002/51/EC (B - oszlop); - 2006/120/EC
Euro 4 (2005) Minden gépjárműre - 98/69/EC (és 2002/80/EC)
Euro 5 (2008/9) és Euro 6 (2014) könnyű személygépjárművek és teherautók - 715/2007/EC