Vasárnap ért véget a Hay Festival (teljes nevén Hay Festival of Literature and Arts) Wales-ben, mely az Egyesült Királyság egyik legnagyobb kulturális fesztiválja.
A fesztivál egy sátor-városban került megrendezésre Hay-on-Wye nevű városban, a Brecon Beacons Nemzeti Park határában, 2013. május 23- június 2.között.
A fesztivál műsorában szereplő rendezvények nagy része fizetős, általában 4-8 font körüli jegyárakkal (1 GBP= 342 HUF avagy 1,17 EUR, 2013. június 4-én).
Idén Janez Potočnik (első képen), az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa is ellátogatott a fesztiválra. A látogatás alkalmával Wales természeti erőforrások és élelmiszeripari minisztere, Alun Davies beszélgetett Janez Potočnik-kal. A beszélgetés moderátora a The Telegraph környezetvédelmi szerkesztője, Geoffrey Lean volt. A beszélgetés meghallgatása a fesztivál résztvevői számára ingyenes volt.
„Environment or Economy: can we have both?” (Környezet vagy gazdaság? Lehetne mindkettő?) című beszélgetés során az EU-biztos megemlítette, hogy az elmúlt napokban a gazdasági válság közepette túl gyakran hallja, hogy nem engedhető meg a magas fokú környezetvédelem. Ennél már csak az a rosszabb, hogy, mint mondotta, a gazdasági problémák egy része a környezetvédelmi jogszabályokból adódik. Ha az ún. „Zöld Tapétát” eltávolítanánk (a jogszabályokat hatályon kívül helyeznénk- Sz. Z.), akkor munkahelyeket lehetne teremteni és beindulna a gazdasági növekedés.
A környezetvédelmi biztos szerint ez a nézet téves, és el is magyarázza, hogy miért.
Nézzük sorban, hogy mivel magyarázható ez a téves nézet.
„A gazdasági növekedés évtizedek óta lassul.”- kezdi a magyarázatot Potočnik. Az OECD* adatai szerint az 1960-as években 5,4%, az 1970-es években 3,8%, tíz évvel később már csak 3,1%, majd 2,3%, végül az előző évtizedben már csak 1,4% volt a gazdasági növekedés.
Véleménye szerint, ha a gazdaság növekedési pályára áll, akkor annak egyértelműen Zöld Gazdasági Növekedésnek (Green Growth) kell lennie.
Felhívta hallgatói figyelmét arra, hogy hacsak nem alakítjuk át az európai gazdaságot alacsony széndioxid-kibocsátóra, és nem lesz hatékonyabb a rendelkezésre álló (nyersanyag-)források használata a következő években, akkor még a mostaninál is mélyebb gazdasági válságban fogjuk találni magunkat.
A jelenlegi tendencia szerint az évszázad közepére a Föld lakossága el fogja érni a 9 milliárdot. Az élelmiszer, takarmány és elemi rost igény előreláthatólag 70%-kal fog nőni 2050-re. Jelenleg a forrásaink 60%-át nem fenntartható módon használjuk, 2030-ra a jelenleg elérhető édesvízkészlethez képest 40%-kal nagyobb mennyiségű édesvízre lesz szüksége az emberiségnek.
„Ha a jövőbe pillantunk, az »üzlet ahogy szokásos« forgatókönyv egyszerűen nem fog működni. Olyanná kell alakítani gazdaságunkat, mely a rendelkezésre álló forrásokat fenntartható módon használja. (…) Az elmúlt két évszázadban olyan gazdaságot alakítottunk ki, melyben a gazdasági növekedés az olcsó és bőséges nyersanyagokra épült.”
Egyszerű tényként említette a politikus, hogy az intenzív nyersanyaghasználatra alapuló növekedési modell nem terjeszthető ki a világ jelenlegi népességére. Az ipari országoknak változtatnia kell gyártási és fogyasztási szokásain, a fejlődő országoknak nem imitálnia kellene a szokásokat, hanem inkább más utat kellene választania magasabb életszínvonal eléréséhez. A saját jövőnk irányításáért való felelősség óriásira nőtt.
Jövőnk alakulása szempontjából meghatározó lesz a rendelkezésre álló vízkészletek, termőföldek, energiaforrások, óceánok, nyersanyagok, a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák és ezek kölcsönös egymásra hatásainak irányítása.
Európában jelenleg teljesen belekeveredtünk az eddigi legrosszabb pénzügyi-gazdasági-politikai válságba. Küzdünk azért, hogy megtaláljuk a kivezető utat, stabilizáljuk gazdaságunkat és járható utat találjunk a gazdasági növekedés és munkahelyek teremtése felé- jellemezte az Európai Unió jelenlegi helyzetét Janez Potočnik, majd hozzá tette: „Nincs csodaszer- ha lenne, akkor annak már lőttek volna.”
A környezetvédelmi biztos kiemelte, hogy a válságból kivezető út elválaszthatatlanul a környezetvédelemhez kapcsolódik, mert az európai gazdaság évtizedeken át a nyersanyagok intenzív használatának köszönhetően növekedett. Európában évente 16 tonna nyersanyagot használunk lakosonként, ebből 6 tonna hulladék keletkezik, aminek felét lerakással ártalmatlanítjuk. Az energia és a nyersanyagok egyre drágábbak lesznek; a nyersanyagok valós ára több mint 300%-kal drágult 1998 és 2011 között. Az EU-ban működő vállalkozások 87%-a szerint a nyersanyag-árak tovább fognak emelkedni a következő 5 évben.
A költségek-árak szerkezetében a rendelkezésre álló nyersanyagok ára már most is meghatározó faktorok. Példaként a német ipart említette Potočnik: a teljes ár 43%-a a nyersanyag-használat, 18%-a pedig a munkaerő „ára”. Jelenleg a gazdasági növekedés felét (Európában) a fejlesztések és a technológiai változások (a régi, elavult technológiák újakra cserélése) adják.
A nyersanyagok nagy részét importáljuk. A felhasznált anyagok fele import, azaz hatszor annyi, mint amennyit kiviszünk az EU-ból. Az importtól való függés egyre nagyobb lesz. Külföldről származik a rézérc 48%-a, a cink és a bauxit 64%-a, valamint a nikkel 78%-a. A felhasznált kobalt, platina, titán és vanádium teljes mennyiségét importálni kell, csakúgy mint a ritkaföldfémeket*.
Mit lehet tenni? Mit kell tenni?- teszi fel a kérdést az EU-biztos, majd siet is megválaszolni: meg kell állítani azt a gondolkodásmódot, miszerint a gazdaság fontosabb mint a környezetvédelem. Valójában a kettőnek „kéz a kézben” kell haladnia.
Újra kell gondolni a termelés és a vásárlás fogalmát. A gazdaság rendbetétele nem csak a növekedés stimulálását kell, hogy jelentse, hanem meg kell teremteni egy másfajta gazdasági növekedés alapját.
El kell hagynunk a lineáris gazdasági fejlődés modelljét, és át kell állni arra, hogy a fejlődés ciklikus. Néhány lépést már megtettünk: az európai öko-gazdaság 1,2 millió új munkahelyet teremtett 2000 óta, és jelenleg 3,4 millió ember dolgozik ezen a területen.
A „zöld technológiák” (a vízgazdálkodás, hulladékgazdálkodás, szennyvíztisztítás, levegőtisztaság-védelem és a megújuló energiaforrások kihasználása) egyharmad részét az EU technológiái adják.
A pénzügyi, gazdasági és üzleti világ túl rövid periódusokra tervez, a politikusok pedig csak választási ciklusokban gondolkoznak.
Szükségünk van az iparra és a befektetőkre. Ki kell használni a piaci erőt, hogy a gazdaságot gazdaságilag, pénzügyileg, szociálisan és környezeti szempontból fenntartható pályára állítsuk.
„Zöld” közgazdászokra van szükség, de az iparnak és a befektetőknek is fel kell vállalnia a környezetvédelem gondjait. A szükséges fejlesztésekre kellene inkább pénzt fordítaniuk ahelyett, hogy a versenyképesség növelése érdekében a környezetvédelmi szabályokat megszegik.
„Igen, meg kell neveznünk a piac hibáit, de a kormányzati hibákat is.”
A Hay Festival során elhangzott előadás során hallgatóság felé költői kérdést intézett a környezetvédelmi biztos: ismerünk-e olyan politikust, akit újraválasztottak azért, mert nem rövid, hanem hosszú távon gondolkozott? Vagy egy cégvezetőt, akit kitüntettek azért, mert a profit az előző évhez képest alacsonyabb, de ugyanakkor hosszú távon fenntartható volt?
Hosszú távú előrejelzések nélkül és a következményekre való tekintet nélkül a XXI. században lehetetlen a világot irányítani.
„A fenntartható gazdaságba való átmenet tervezése az egyetlen fenntartható előre mutató út. És ez nem a holnapról szól- ez jelenleg a ma.” Ez az egyetlen módja annak, hogy eltávolodjunk a pénzügyitől a „környezetvédelmi hitelválságba”. Ez nem csak egy „Zöld Gazdasági Növekedési” forgatókönyv, hanem egy növekedési menetrend, ami „zöld”.
Ha Európa meg akarja tartani az ipari bázist, akkor fejlesztésekre, befektetésekre van szükség azoknál a tevékenységeknél, melyeknél világviszonylatban versenyképes előnyre lehet szert tenni a nyersanyagokért folytatott versenyben.
Egyszóval: ez nem „zöld növekedés”, ez „A növekedés. Pont.”-zárta szavait az EU-biztos.
A környezetvédelmi biztos szavaival csak egyet lehet érteni, teljesen igaza van abban, hogy mindennél fontosabb az, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokat fenntartható módon használjuk fel.
Feltehetjük a kérdést: mit jelent az, hogy valami fenntartható? A válasz nem egyszerű, de ha kicsit gondolkozunk rajta, akkor mi magunk is meg tudjuk adni: nem pocsékolósan termeljük ki a nyersanyagokat, és a felhasználásuk is anyag- és energiatakarékos módon történik (hulladékszegény technológiák, elérhető legjobb technika, alacsony környezetterhelés, energiatakarékos nyersanyag-kitermelés és termékgyártás). A keletkezett hulladékokat másodnyersanyag vagy energia formájában újra tudjuk hasznosítani, ezzel az elsődleges nyersanyagok és energiaforrások kiaknázása lassítható.
*Magyarázatok:
OECD= Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, célja, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában és értékelésében.
Ritkaföldfémek: A periódusos rendszer lantanidák csoportjába tartoznak, és hozzájuk soroljuk továbbá a szkandiumot és az yttriumot. Előállításuk nagyrészt Európán kívül történik. Az elemekről és felhasználásukról az alábbi linken lehet részletesen olvasni: nem szeretek Wikipédia oldalakat forrásként megjelölni, de a link-gyűjteményben sok hasznos oldalra lehet bukkanni.
A 17 elem tőzsdén nem kapható, áruk mennyiségtől és minőségtől függ.
http://en.wikipedia.org/wiki/Rare_earth_element
Hasznos linkek:
http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/potocnik/media/speeches_en.htm
https://www.hayfestival.com/portal/index.aspx?skinid=1&localesetting=en-GB