Kezdjük a legtragikusabb helyzetben lévővel, az Aral-tóval, mely 50 évvel ezelőtt még a világ negyedik legnagyobb tava VOLT, vize közel 70 km²-re terjedt ki, öblökkel tagolt partvonala 3.000 kilométer hosszan kanyargott. A hajdani Tethys-óceán maradványa, ezért vize a tengerekhez hasonlóan sós. Sorsa már az 1870-es években megpecsételődött, amikor a körülötte elterülő sivatag öntözéséhez gát- és csatornarendszerek épültek, melyekkel a tó vízutánpótlását biztosító két nagy folyó, az Amu-darja és a Szir-darja vizeinek jelentős részét elterelték.
Bármennyire örömteli lenne az Aral-tó vízzel történő feltöltődése, úgy vélem, ilyen áron senki sem kívánja.
Kollát Gyula
Kapcsolódó írásom: A halálra ítélt tenger
Képek: facebook.com, razvlekis.net, vecernji.hr, taringa.net, blogspot.com, oxu.ca, radiofarda.com, visibleearth.nasa.gov, yourworld.org.ua, tabrizlondon.wordpress.com, nasa.gov